„Alkalmas a patthelyzet feloldására, kétszeresen is jó döntés volt” – így áradoztak a Népszava 2009. március 23-i számának összeállításában megszólaló politológusok, két nappal azután, hogy az országot a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége koalíciójának élén kormányzó politikus, Gyurcsány Ferenc március 21-én bejelentette lemondását.
A kormányfő – akkor is a meglepetésre építve – egy évvel a 2010-es parlamenti választások előtt, a magyarországi kommunista mozgalom egy jeles évfordulóján,
Kun Béláék 1919-es hatalomátvételének évfordulóján, vörös nyakkendőben jelentette be távozását a párt választmányi ülésén.
2009: Távozás tapsviharban
„Azt hallom, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak csak én vagyok az akadálya” – így kezdte a szocialisták választmányához intézett beszédét az akkori kormányfő, aki emlékeztetett: 2008-ban egy esztendőt adott a párt elnökségének arra, hogy növeljék támogatottságukat. „Letelt az egy év” – folytatta Gyurcsány (bár nem januárt, hanem márciust írtunk, nem 12, hanem 14 hónap telt el, ám az ún. prímszámokkal később is meggyűlt a baja az akkori kormányfőnek – a szerk.), „a támogatásunk nem nőtt, hanem éppen ellenkezőleg, csökkent”.
Gyurcsány ekkor, 2009. március 21-én válságkezelésről beszélt, melyhez a mainál szélesebb politikai és társadalmi támogatás kell. Beszédében kiemelte, hogy minden alkalommal Magyarország érdekében cselekedett. Kijelentette – miközben felszólalását a szocialista párt választmánya hosszan tartó tapssal éltette –hogy „félti az országot”.
Elhíresült, zárt körben elmondott balatonőszödi beszédében Gyurcsány, a magyar történelemben a végrehajtó hatalom élén álló személyek sorában mindeddig példátlan módon, hazáját a kiszivárgott hangfelvételen „k…va országnak” nevezte.
Jeles napok
Gyurcsány Ferenc nyilatkozatait ettől kezdve hiába kutatjuk a 2009-es, sőt a 2010-es napi sajtóban. Diszkréten távol maradt attól a teljes, a baloldal egészét maga alá temető kataklizmától, amelyet a 2006-os rendőrterrorra és a magyar gazdaságot kivéreztető, majd eladósító, az országot kiszolgáltatottá tevő kormányzati kapkodásra válaszként a 2010-ben adott voksok jelentettek. A gigantikus méretű változások során megsemmisült az SZDSZ, és jelentéktelen szereplővé vált a rendszerváltás óta meghatározó politikai tényezőként működő szocialista párt is.
Mindez a legkevésbé sem érintette a több mit kétesztendős hallgatásba burkolózó Gyurcsány Ferencet, akiről aztán, ismét váratlanul, azt olvashattuk a 2011. november 7-i lapokban, hogy az előző napon, november 6-án az MSZP-ből távozó társaival átvette egy névtelen kispárt, a Demokrata Párt vezetését, és annak nevét Demokratikus Koalícióra változtatta.
Budapest, 2011. november 6. Balról: Debreczeni József közíró, alelnök, Bauer Tamás közgazdász, korábbi SZDSZ-es politikus, alelnök, Vitányi Iván, a DK tiszteletbeli elnöke, Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció (DK) nevet viselő párt elnöke, Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter, alelnök és Neidermüller Péter etnográfus, alelnök sajtótájékoztatót tart a Dunapark Kávéházban (Fotó: MTI Fotó: Máthé Zoltán)(Ezen a „nevezetes” napon, november 7-én, melyet a kommunista diktatúra idején Nagy Októberi Szocialista Forradalom néven ünnepeltettek, 1917-ben fegyveres puccs történt Oroszországban. A februárban megdöntött cári rendszer után, amikor az országban demokratikus kormányzat alakult, a hatalmat erőszakosan egy Uljanov nevű, Németországból pénzelt ügynök vette át, aki önmagát Lenin néven neveztette. )
Most: távozás néma csöndben
„Gyurcsány Ferenc távozásával elhárult egy akadály az elől, hogy a magyar baloldal visszaszerezze a hitelességét” – bár ez a mondat minden további nélkül beleilleszthető lenne az MSZP–SZDSZ-kormányhoz közeli megszólalók 2009. március 21-ét követően tett nyilatkozatainak sorába, nem akkor hangzott el: ezt Földes György történész jelentette ki a Népszavában, két nappal azután, hogy Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára 2025. május 8-án bejelentette: a volt kormányfő lemond országgyűlési képviselői mandátumáról, a DK elnöki tisztségéről és visszavonul a közélettől.
A döntést május 8-án jelentették be, ami megint csak jelzésértékű lehet: május 9-e volt (november 7-e és március 21-e, illetve az ország elfoglalásának ünnepnappá nyilvánított évfordulója, napja, április 4-e mellett) a Kádár-rezsim negyedik szakrális ünnepe; az akkor a szovjet megszállók ízléséhez alakított május 9-ét, a második világháború befejezését, melyen a Szovjetunió győztesként ünnepelte önmagát, ma már Ukrajna is előre hozta május 8-ára.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy ismét egy – a baloldal szempontjából – „jeles ünnephez” köthető dátum alkalmával lehettünk közvetett tanúi egy újabb Gyurcsány-féle lemondásnak. A lemondást ráadásul – a politikai életben szokatlan módon – a feleség, Dobrev Klára jelentette be, azzal is megtetézve, hogy a válásukról is beszámolt. Emellett most, 2025 májusában, éppen úgy, mint 2009-ben, ismét egy év van hátra a következő parlamenti választásokig. Gyurcsány Ferenc pedig ismét távozóban van.
Két verzió közül a harmadikat választotta
Nehezen figyelmen kívül hagyható körülmény, hogy a 2022-es választást, melynek nagy reményekkel ment neki a baloldal, s ahol Gyurcsány Ferenc volt az ellenzék egyik kulcsfigurája, csúfos vereség követte. Ha a jelenlegi feltételek mellett menne neki a következő választásnak, a 2026-os voksolást követő, esetleges újabb ellenzéki kudarcon Gyurcsánynak
osztoznia kéne az ifjútörökként felbukkant trónkövetelővel, Magyar Péterrel
– függetlenül attól, hogy neki mennyi része lenne az ismételt vereségben. Ellenzéki győzelemnél viszont semmiképpen nem neki állna a zászló, hiszen a közvélemény-kutatási adatok szerint még az is kétséges, hogy a DK bejut-e egyáltalán a törvényhozásba.
Meglepőnek tűnő távozása tehát, minden valószínűséggel, nem más, mint a korábbi, 2009-es taktikai (le)lépés megismétlése.
Figyelemre méltó egyébként, hogy ő maga semmit nem mondott, semmit nem tett közzé személyesen, s hogy azóta sem lépett a nyilvánosság elé. Mintha sajátos „eltűnési viszketegségben” szenvedne a korábbi kormányfő.
Vajon melyik esztendő április 4-éjén (az egyetlen, még ki nem használt évforduló) tér majd vissza? Egy biztos, hogy október 23-ára nem várhatjuk újabb debütálását.
Méltatlan mantra
Távozása megkerülhetetlenné teszi Gyurcsány legsúlyosabb öröksége, a 2006. őszi rendőrterrorral kapcsolatos erkölcsi felelősség kérdését is. Gyurcsány személye mellett ez az örökség az egész akkori kormányzatot is terheli, a korabeli, teljes MSZP-s és SZDSZ-es politikai garnitúrával egyetemben.
Egyelőre csak erkölcsi felelősségről beszélhetünk, mert – míg a vétlen, sőt nemegyszer még a tüntetéseken részt sem vevő áldozatokat szinte órákon belül, futószalagon ítélték el az akkoriban pártatlannak legkevésbé sem tűnő bíróságok – az igazságszolgáltatás gépezete azóta sem mozdult meg, és meg sem kezdődött az ügyben érintett rendőri és politikai vezetők felelősségre vonása.
Mindenképpen méltatlannak tűnik a közel kétszáz ismert áldozathoz az a hangvétel, amellyel Gyurcsány politikai örökségéről beszél a politikus közvetlen környezete. Feltűnő
Gyurcsány igen „csendes” távozása mellett a DK-s politikusok lármásnak tűnő, harcias retorikája,
mely annál is megdöbbentőbb, hiszen anélkül teszik ezt, hogy 2006 témáját bárki is fölvetette volna.
„Véget ért a jobboldal gyurcsányozós, silány világa”; „aki innentől gyurcsányozik, arról mindenki tudhatja majd, hogy hazudik” – mindenképpen a baloldal megkérdőjelezhető lelkiismeretére utal, hogy kérdés vagy bármiféle megszólalás nélkül is a volt kormányfőre utaló megjegyzésekre adnak válaszokat. A hazugság emlegetése külön pikantériát kap e szövegkörnyezetben, lévén az őszödi beszéd és örökség hangsúlyos eleme.
Kérdéses, hogy ez esetben, ha távollétében is percenként őt emlegeti a volt pártja, politikailag volt-e értelme Gyurcsány távozásának.
Kiemelt kép: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke 2009. március 21-én maga helyett új kormányfő kinevezését javasolja az MSZP kétnapos tisztújító kongresszusán a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. Régi trükk? (Fotó: MTI/Illyés Tibor)