Tavakban, folyókban és a talajvízben is kimutatható a glifozát jelenléte Magyarországon – számolt be az Átlátszó által publikált vízügyi jelentésre hivatkozva a Magro.hu agrárportál.
Az agrároldal cikke szerint a természetes vizekből a termesztett növények és az ivóvíz révén az emberi szervezetbe kerülhet a vegyszer. A francia lakosság 99,8 százalékának vizeletmintájában már kimutatták a glifozátot, és hasonló eredményre jutottak más országokban végzett kutatások is.
Kapcsolódó tartalom
A glifozátalapú gyomirtó az esővízzel és az öntözéssel könnyen bemosódik a talajba, a felszíni és a felszín alatti vizekbe, így a szermaradékok élelmiszerekbe és az ivóvízbe juthatnak. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2019-ben felmérette a magyarországi vizek glifozát szennyezettségét. A kutatók a felszíni vizekből összesen 1700, a felszín alatti vizekből pedig 1200 mintát vettek országszerte.
A vizsgált talajvízminták 14 százalékában volt jelen a glifozát és bomlásterméke (amino-metil-foszforsav, AMPA).
Az ország minden tájegységén találtak pozitív mintákat az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A Balaton-felvidéken forrásvizekben is mértek a határérték kétszeresénél nagyobb koncentrációt. A határérték többszörösét tapasztalták a vízművek által üzemeltetett, 130-160 méter mély kutak esetében is. A talaj és a felszín alatti vizek vonatkozásában még nem létezik speciálisan a glifozátra előírt határérték sem Magyarországon, sem az EU-ban; de előkészület alatt áll az uniós javaslat.
Ezért a kutatók az általánosan a növényvédő szerekre vonatkozó szennyezettségi határértéket vették alapul. Ez nem egészségügyi határértéket jelent, hanem azt a szennyezőanyag-koncentrációt, amelynél az adott felszín alatti víz szennyezettnek tekinthető. Az OVF vizsgálata során a tavak és folyók esetében a minta háromnegyedében kimutatható volt a glifozát és az AMPA jelenléte.
A szakértők megállapították, hogy a glifozát nem bomlott le teljes mértékben egy év alatt a talajban az intenzív mezőgazdasági területeken. Ezért is kerülhet be onnan a talajvízbe és az első vízadó rétegbe. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a folyóktól, tavaktól minimum 50 méteres biztonsági távolságot ír elő a glifozáttartalmú gyomirtószerek esetében, ennek betartását a kormányhivatalok ellenőrizhetik.
A glifozát emberi egészségre kifejtett hatásairól évek óta szakmai és társadalmi vita folyik, a vízi környezetre kifejtett káros hatás azonban már bizonyított. Számos vízi organizmusban, így különböző algafajok, puhatestűek (csigák, kagylók), rákfélék, kétéltűek, hüllők és halak esetében is kimutattak káros hatásokat. Ez többek között
fejlődési rendellenességeket, anyagcsere- és hormonális zavarokat, a termékenység csökkenését, sejt-, illetve DNS-károsodást és megnövekedett halálozást jelent.
Kiemelték, hogy a mérgező hatás jelentősen eltérő a különböző fajok esetében, és függ a szennyezettség mértékétől és időtartamától is.
A glifozát megjelenése a vizekben globális jelenség.
Egy tudományos publikáció szerint az Egyesült Államokban egy felmérés során a vizsgált felszíni vizek 59 százalékában, a talajvízben pedig a minták 8,5 százalékában mutatták ki a glifozát és az AMPA jelenlétét. Rio de Janeiróban és környékén a felszíni vizekből vett minták több mint 40 százaléka tartalmazott glifozát-szennyezést, Hollandiában pedig egy 2020-ban végzett vizsgálat a felszíni vizek 90 százalékában talált glifozátot.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság közlése szerint a vizsgálat óta megkezdődött a következő országos felmérés tervezése, melynek programjába a glifozát és az AMPA is bekerült. 2019-től pedig a glifozát és az AMPA minden évben szerepel az országos tiszti főorvos által elrendelt, az ivóvízben vizsgálandó peszticidek listáján.
Kiemelt kép: Tüntetők tiltakoznak a Monsanto amerikai mezőgazdasági és biotechnológiai óriásvállalat glifozátalapú Roundup nevű növényvédő szere európai uniós országokban való használatának újabb öt évre tervezett meghosszabbítása miatt az Európai Bizottság brüsszeli székháza előtt 2017. november 9-én (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)