Hack Péter: Politikai testületté vált a Nemzetközi Büntetőbíróság

| Szerző: Udvardy Zoltán
„A magyar kormány folyamatosan mérlegelte: lát-e reményt arra, hogy a bíróság esetleg megváltozik és mégiscsak elkezdi betölteni azokat a funkciókat, amelyek eredetileg a célkitűzések voltak” – erről beszélt a hirado.hu-nak Hack Péter jogász, tanszékvezető egyetemi tanár azt követően, hogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte: a kormány arról döntött, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból, az ICC-ből – erről beszélt ma a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Mit tudunk erről a szervezetről, mi a célja?

– A Nemzetközi Büntetőbíróságot a részes tagállamok hozták létre azzal az igénnyel, hogy a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményeket, valamint a háborús és az emberiség elleni bűncselekményeket megbüntessék – akkor, ha az állam, amelynek területén ezt elkövetik, nem képes vagy nem hajlandó eljárni. Ehhez a bírósághoz a tagállamok önként csatlakozhattak.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezet miniszter a Kormányinfó sajtótájékoztatón a Karmelita kolostorban 2025. március 27-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

– Mikor alakult meg ez a Hágában működő szervezet, amely nem azonos a hágai Nemzetközi Bírósággal?

– A bíróság 2002-ben alakult meg. Ekkor csatlakozott elegendő tagállam az úgynevezett Római Statútumhoz, amely a bíróság működését szabályozza. A Statútum szabályozza a csatlakozás feltételeit, a bírósági szervezetet, szabályozza azokat a magatartásokat, amelyeket büntetnek és azokat a büntetéseket is, amelyeket végre lehet hajtani. A nemzetközi jog szerint tehát ez egy nemzetek feletti, önkéntes csatalakozáson alapuló bírói fórum.

– Egy ilyen nemzetközi fórumhoz a csatlakozás vagy onnan a kilépés nyilván nem egyetlen deklaráció, nem 24 óra története. Mennyi ideig tart a kilépés ebből a nemzetközi szervezetből?

– Ez minimum egyéves folyamat, attól kezdve, hogy Magyarország a kiválási szándékáról tájékoztatja az ENSZ főtitkárát.

– Mennyi időt vett igénybe a csatlakozásunk ehhez a szervezethez?

– A csatlakozás úgy történt, hogy Magyarország először, még 1999-ben aláírta a római statútumot, 2001-ben az Országgyűlés ratifikálta ezt az egyezményt – de azt a mai napig nem hirdették ki. A nemzetközi jogszabály viszont akkor válik a magyar jogrend részévé, hogyha az Országgyűlés ratifikálja azt, és utána kihirdetik a Magyar Közlönyben.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) épülete Hágában 2025. március 11-én (Fotó: MTI/EPA/ANP/Robin Utrecht)

– Akkor megtörtént vagy sem ez a csatlakozás?

– Ez egy vitatott kérdés, hogy Magyarországra vonatkoznak-e ennek a statútumnak a szabályai, tehát például amikor egy rendőrnek ezen statútum alapján el kellene járni, akkor nem tudunk neki megmutatni egy olyan, a Magyar Közlönyben kihirdetett törvényt, ami jogszabály erejű lenne Magyarországon. Ugyanakkor Magyarország 2002 óta részt vesz a Nemzetközi Büntetőbíróság finanszírozásában, és 2015 és 2024 között 9 évig volt a szervezetnek egy magyar bírója is: Kovács Péter korábbi alkotmánybíró töltötte be ezt a pozíciót, aki magyar bíróként részt vett ebben a szervezetben.

– Hogy zajlik a kilépés a Nemzetközi Büntetőbíróságból?

– Ez minimum egyéves folyamat. A kilépés az tulajdonképpen ugyanez a folyamat fordítva, tehát a magyar kormánynak kezdeményeznie kell az Országgyűlésnél, hogy indítsa el a kilépési folyamatot. Ez a bejelentés történt meg a mai napon. Ha az Országgyűlés jóváhagyja ezt a döntést, akkor Magyarország az ENSZ főtitkárával közli azt, hogy visszavonja a csatlakozását a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, amire a statútum szerint legkorábban egy évvel a bejelentés után kerülhet sor, hacsak nem állapít meg hosszabb határidőt a visszavonási nyilatkozat. Most valószínűleg Magyarország azt fogja kérni, hogy erre a lehető legkorábbi időpontban kerüljön sor.

– Miért tart egy évig a távozás ebből a szervezetből?

– Erre az egy évre azért van szükség, mert addig fizetési és szervezeti kötelezettségek állnak fenn, tehát kell ez az egy év, hogy alkalmazkodjon a szervezet a megváltozott körülményekhez.

– Nyilván Benjámin Netanjahu szintén ma zajló látogatásával függ össze ez a bejelentés, mivel az ICC főügyésze elfogatóparancs kiadását kérte az izraeli miniszterelnökre. Mi vezetett el odáig, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette most ezt az elhatározást?

– Az a helyzet, hogy Magyarország, ­ ahogy azt a miniszterelnök is és Gulyás miniszter úr is hangsúlyozta,– „optimistán” csatlakozott, még 1999-2002 között, tehát az első Orbán-kormány idején a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Látni kell, hogy vannak országok, amik már akkor sem fűztek különösebb reményt ehhez a szervezethez, tehát nem bíztak abban, hogy ez egy független, pártatlan nemzetközi igazságszolgáltatási szervezet lesz.

Orbán Viktor miniszterelnök (j) fogadja Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt a Karmelita kolostorban 2025. április 3-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

– Mely országokról beszélhetünk?

– Nem csatlakozott az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Törökország, de Izrael sem, mert attól tartottak, hogy visszaélésszerűen fog eljárni ez a szervezet. A magyar kormány álláspontja szerint a távolmaradók félelme igazolódott be az elmúlt időszakban.

Miért?

– Elsősorban az Izraellel szembeni eljárásoknál kiderült, hogy ez nem egy független, pártatlan igazságszolgáltatási szerv, hanem egy ugyanolyan politikai testület, mint az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és számos ilyen ENSZ-szervezet, amelyekben emberi jogokról olyanok döntenek, akik saját maguk ezt abszolút nem tartják be. Az izraeli ügyben már az is ellentétes volt Magyarország álláspontjával, hogy Palesztin Hatóságot befogadta a Nemzetközi Büntetőbíróság.

– Mi a magyar álláspont ebben a kérdésben?

– Magyarország nem ismeri el államként a Palesztin Hatóságot, mert ez csak a két ország megállapodásán alapul, az oslói békemegállapodás keretében. A Palesztin Hatóság semmilyen szuverenitást nem gyakorol Gázában, így az is tűrhetetlen, hogy Gázában történt eseményeket akar a Nemzetközi Büntetőbíróság elbírálni. A statútum szerint csak akkor járhat el a bíróság, ha valamely tagország területén követik el a cselekményeket, vagy ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa oda utalja az ügyet. Izrael nem tagja a szervezetnek, és az ENSZ BT soha nem hozott ilyen döntést. Ráadásul a Nemzetközi Bíróság úgynevezett szubszidiárius vagy magyarul kiegészítő hatáskörben járhat el.

– Mikor élvezheti a testület ezt a hatáskört?

– Akkor, ha a nemzeti bíróságok nem képesek vagy nem hajlandók eljárni. Márpedig azt állítani, hogy a Közel-Kelet egyetlen demokráciájában, Izraelben a bíróság, az igazságszolgáltatás ne lenne képes, vagy ne lenne hajlandó eljárni, ez égbekiáltó hazugság.

– Történtek Izraelben jogi lépések háborús bűncselekmények tárgyában?

– Elindultak eljárások olyan ügyekben, ahol ténylegesen felmerült az, hogy esetleg háborús bűncselekmények történtek, vagy emberiség elleni bűncselekmények. Ilyen ügyekben Izraelben folynak büntetőeljárások katonák és parancsnokok ellen is. Tehát, míg a Nemzetközi Büntetőbíróság más ügyekben is furán járt el, az izraeli ügyben teljesen egyértelművé tette, hogy ezt a szervezetet nem lehet úgy kezelni, mint egy független, pártatlan igazságszolgáltatási szervet.

A as-Sifa kórháznak a Hamász palesztin iszlamista szervezet ellen a Gázai övezetben folytatott izraeli légi és szárazföldi hadműveletekben megsérült épületeinél állnak palesztin férfiak Gázában 2025. január 28-án, a Hamász és Izrael közötti tűzszünet alatt (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber)

– Németország és Lengyelország részéről is elhangzott, hogy ha Netanjahu oda látogatna, akkor nem fognák le az ő rendőri szerveik sem. Nem lett volna-e elég, ha Magyarország szintén egyszerűen ezt deklarálja, nem téve eleget ennek az elvárásnak, ám nem lép ki attól még a szervezetből?

– Magyarországnak jogilag nem kellett kilépnie a Nemzetközi Büntetőbíróságból ahhoz, hogy ne lépjen fel Netanjahu miniszterelnökkel szemben. Németország és Lengyelország viszont jogilag bonyolultabb helyzetben lenne egy ilyen esetben, mert mind a két ország kihirdette a római statútumot, ami így őnáluk a belső jog részévé is vált. Magyarország ebből a szempontból könnyebb helyzetben volt.

– Nyilván nem öt perc, hanem hosszú esztendők alatt születik meg egy ilyen döntés. Mi történt az elmúlt években ez ügyben?

– Én azt gondolom, hogy a magyar kormány folyamatosan mérlegelte: lát-e reményt arra, hogy a Bíróság esetleg megváltozik és mégiscsak elkezdi betölteni azokat a funkciókat, amelyek eredetileg a célkitűzések voltak. Úgy tűnik, hogy most ítélte meg úgy a magyar kormány: nem lát reményt arra, hogy pozitív fordulat álljon be, és nem számít arra, hogy azok a folyamatok, amelyek a kilépést indokolják, megfordulnának. Nyilvánvaló, hogy ez a lépés az izraeli miniszterelnökkel, illetve Izraellel kapcsolatos, hiszen nemcsak a miniszterelnök, hanem az ellenzék egyik vezetőjével, Joáv Galant képviselővel, korábbi honvédelmi miniszterrel szemben is adtak ki elfogatóparancsot. Tehát Izrael példája, mint egy állatorvosi ló mutatja be, hogy mennyire politikai testületté vált ez a bíróság és mennyire nem veszi saját szabályait sem komolyan. Tehát ezért én úgy hiszem, hogy Magyarországnak akkor is ki kellene lépnie, ha a Nemzetközi Büntetőbíróság visszavonná a döntését az izraeli politikusok ellen.

– Az, hogy egyedüli európai országként kilépünk ebből a szervezetből, nem jár-e esetleg valamiféle hátrányokkal vagy szankciókkal, akár uniós vagy más kötelezettségeket illetően?

– Minden olyan szervezet, amelybe önként lehet csatlakozni, az megteremti a lehetőségét, hogy önként is lehet távozni. Maga a Római Statútum is rendelkezik erről, hogy vissza lehet vonni a csatlakozást egy országnak. Jogi értelemben valakit azért szankcionálni, mert egy jogot gyakorol, az nagyon visszatetsző. Ám politikailag biztos, hogy ebből lesz egy nagyobb küzdelem. Tehát előre lehet tudni, hogy az Európai Parlamentben vagy az Európai Bizottság fórumain ez fel fog vetődni. Már meg is jelent egy nyilatkozat: a Nemzetközi Büntetőbíróság szóvivője azt mondta, hogy Magyarország továbbra is kötelezett, hogy eljárjon. Valószínűleg azért fogalmazott így, mert nincs tisztában azzal a rendelkezéssel, hogy Magyarországon nincs kihirdetve a Statútum, és így a Római Statútum a magyar jognak nem része. Nyilvánvaló, hogy Magyarország fizeti a tagdíját még egy évig, s ezalatt a szervezet működtetéséből ráháruló feladatokat vagy kötelezettségeket ellátja, de a letartóztatási parancsokat nem fogja végrehajtani. Egyébként Mongólia sem hajtotta végre a Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin elnökkel szemben kiadott parancsát, és annak láthatóan nem lett semmilyen következménye. Azért ne legyen illúziónk, ebben az ügyben biztos, hogy lesz egyfajta politikai hisztéria, de azt gondolom, hogy akik a döntést meghozták ezzel számoltak.

– Meglehetősen hosszú idő telt el 2002-től mostanáig, amíg ki lehetett volna – elvileg hirdetni a római statútumot. Miért nem került sor erre egy negyedszázad alatt? Taktikai okból, vagy pedig egyszerűen mindig elodázták ezt a lépést az egymást követő igazságügyi miniszterek?

– Nem arról van szó, hogy „véletlenül” elfelejtették volna ezt kihirdetni, hanem arról, hogy ez a kezdetekből vitát váltott ki Magyarországon. Még annak idején, emlékezetem szerint, Sólyom László köztársasági elnök is felvetette azt a problémát, hogy ez a statútum ellentmond más nemzetközi jogi normáknak.

– Miben?

– A nemzetközi normák például államfők, illetőleg kormányfők számára nemzetközi jogi védelmet biztosít. Ezért volt lehetséges az, hogy olyan államfők, akikkel szemben esetleg nemzetközi elfogatóparancs is volt, New Yorkba el tudtak utazni az ENSZ közgyűlésére. Gondoljunk arra, hogy oda tudott utazni még Kadhafi líbiai elnök is, akivel szemben Anglia két ügyben is – egyrészt Lockerbee fölött a repülőgép felrobbantása, másrészt egy angol rendőrnő líbiai diplomaták által való meggyilkolása ügyében – körözést adott ki. Mégsem tartóztatták le őt az ENSZ közgyűlésen, ahol nyugodtan beszélhetett – mert nemzetközi jogi védelem illet meg minden államfőt, minden kormányfőt. Ezek a jogi aggályok, amelyek jelen voltak, erről folyt vita a magyar jogirodalomban is. Végül a magyar kormány mindvégig „távol maradt”. Egyszer már beterjesztették ezt a kihirdetésre irányuló kezdeményezést, még talán Trócsányi igazságügyi miniszter úr idején, de aztán ezt a beterjesztést visszavonták. Éppen azért, mert azokat az aggályok, amelyek a Statútummal szemben fennálltak azokat nem tudták megnyugtatóan rendezni. Most pedig látható, hogy a Statútum kihirdetésével kapcsolatos dilemma abban az irányba dőlt el, hogy ne hirdessük ki és lépjünk is ki az egyezményből.

Kiemelt kép: Hack Péter jogász, tanszékvezető egyetemi tanár (Forrás: hirado.hu)

Ajánljuk még