Románia csatlakozásával a schengeni övezethez, újabb lendületet kapott a bevásárlóturizmus. A lehetőséget kihasználva pedig egy magyarországi vállalkozó debreceni és nyíregyházi indulással bevásárlóutakat szervez Romániába – számolt be róla a Világgazdaság.

A lap információi szerint az új szolgáltatást egy zárt Facebook-csoportban hirdetik, amelyhez mostanra mintegy hétszázan csatlakoztak. Eredeti elképzelés szerint a járatok minden hétvégén, szombaton és vasárnap indulnak, azonban úgy tűnik, igény mutatkozik a hétköznapi turnusokra is. A kisbuszok reggel 7 órakor gurulnak ki a két kelet-magyarországi vármegyeközpontból, és kora délután, 14 órakor érkeznek vissza. Élelmiszer mellett műszaki cikkek beszerzését is szervezik, de akár építőanyag-vásárlást is vállalnak teherautóval.

(Forrás: MTI)

Nem új keletű dolog ez, a rendszerváltás óta hullámokban látványosan előfordul ez a jelenség. A magyar sajtó legutóbb akkor foglalkozott a témával, amikor a szlovák Kaufland magyar nyelvű honlapot indított a magas infláció által megtépázott magyarországi vásárlókat megcélozva. Az Olcsóbban Szlovákiában nevet viselő honlapon rendszeresen frissülő akciós szórólapok is láthatók, így a Magyarországról átjáró vásárlók sokkal tudatosabban tudják megszervezni a bevásárlóutazásukat. Most Romániába is hasonló módszerrel próbálják átcsalogatni a magyarokat.

„Robbanásszerűen nő a romániai bevásárlóturizmus”, „Tombol a bevásárlóturizmus”, „Telepakolják az autót a magyarok” – ilyen és ehhez hasonló hangzatos szalagcímekkel számolt be a magyar online média a jelenség legújabb hullámáról, ezért megkerestük Michalkó Gábort, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának professzorát, a HUN–REN CSFK Földrajztudományi Intézetének kutatóját, hogy tisztázza a kérdést, mekkora méreteket ölt valójában a bevásárlóturizmus, és annak legújabb hulláma veszélyt jelent-e a magyarországi kiskereskedelemre.

Úgy kell elképzelni, mint egy libikókát

A téma szakértője szerint a bevásárlóturizmust Magyarországon és Kelet-Közép-Európában úgy kell elképzelni, mint egy libikókát. Ezt a libikókát, ha rátesszük az ország határaira, akkor folyamatosan mozog attól függően, hogy Magyarországon éri-e meg nagyobb haszonnal vásárolni a szomszédos országokban élőknek, vagy a magyaroknak előnyösebb elintézni a vásárlást a külföldi országokban. Ráadásul a bevásárlóturizmus a különböző határszakaszokon különböző irányultságú, és van, ahol teljesen ki van egyenlítve.

Michalkó Gábor szerint most úgy tűnik, hogy a magyarok tömegesen indulnak el Romániába vásárolni, de valójában ez nem így van.

Folytatva a gondolatmenetet, a professzor felhívta a figyelmet, hogy ez a libikóka úgy működik, hogy megéri-e a szomszédos országokban vásárolni. Az azonban, hogy valóban megéri-e, nemcsak az ár-érték aránytól függ, hanem az is gyakran számításba kerül ilyenkor, hogy esetleg van olyan árucikk, amit Magyarországon nem lehet kapni, vagy jobb a termék minősége, mint hazánkban, esetleg jobb körülmények között tudnak ott vásárolni. Van ennek viszont egy másik oldala is, mivel az utazásnak vannak költségei, kopik az autó, üzemanyagot kell bele tölteni, fárasztó az utazás, és kockázatai is lehetnek.

(Fotó: MTI/Beliczay László)

Nem kell félteni a magyar kiskereskedelmet

Michalkó Gábor emlékeztetett, hogy a bevásárlóturizmus már a rendszerváltozás előtt elindult a régióban, így nem egy új keletű jelenségről beszélünk. Azóta ennek a történetnek iszonyatos súlya és dinamikája van, tehát nagy volumenben működik. A bevásárlóturizmus gyökere 1989-ig nyúlik vissza, amikor világútlevelet kaptak a magyarok, és az eldugott valutát el lehetett költeni Ausztriában. Ez a klasszikus időszak a Gorenje-turizmus, amikor Burgenlandot megszállták a magyarok. Azóta bekövetkezett ugyan a rendszerváltás, és megszűnt az áruhiány, azonban a magyarok külföldre való utazása más okok miatt azóta is folytatódik. Ez nem csak ránk igaz, így van ez a világ minden táján, nagyon jellemző az Egyesült Államok és Kanada vagy épp Mexikó és az Egyesült Államok között is.

Sokkal több pénzt költenek el azonban a külföldiek Magyarországon, mint amennyit a magyarok külföldön. Az utolsó lezárt, 2023-as év KSH-adatai szerint a magyarok 23 milliárd forintot költöttek el vásárlási motivációval külföldön, miközben a külföldiek 299 milliárd forintot hagytak Magyarországon ugyanilyen céllal. Tehát az az összeg, amit a külföldiek itt hagynak vásárlási motivációval, az majdnem a tízszerese annak, mint amit mi költünk el külföldön.

Érdemes összehasonlítani ebben az értelemben Magyarországot és Romániát is. Amíg a magyarok összesen 2,3 milliárd forintot költöttek el vásárlási céllal Romániában, addig a románok Magyarországon 64 milliárd forintot. „Nem kell tehát nagyon megijednünk, hogy lerohanjuk Romániát, mert alapvetően a vásárlási céllal kiutazó magyarok jelentős része még mindig Ausztria felé irányul” – kommentálta az adatokat Michalkó Gábor.

Mi nem Románia felé megyünk, miközben Romániában 2,327 milliárd forintot költünk, Ausztria irányába 13,951 milliárdot költünk el. Tehát a vásárlási motivációjú teljes kiutazó forgalomban keletkezett költés több mint 50 százaléka Ausztriában realizálódik. Románia jóval szerényebb keresletet szolgál ki. Ha figyelembe vesszük, hogy 2023-ban az egész hazai kiskereskedelmi forgalom 18,4 ezer milliárd forint volt, akkor különösen eltörpül ez a szám

– magyarázta a szakértő, megjegyezve, hogy 2023-hoz képest nincs figyelemre méltó eltérés az adatokban.

„Nem kell félteni a magyar kiskereskedelmet, nem fog kimenni a vásárlóerő se Romániába, se Ausztriába” – szögezte le végezetül Michalkó Gábor, megerősítve, hogy a bevásárlóturizmus mértéke a magyarországi kiskereskedelmi forgalomnak az összvolumenét tekintve egyáltalán nem jelentős.

A kiemelt kép illusztráció.