– 2018-ban a választási vereség után lemondott az akkor 20 százalékon álló Jobbik elnöki posztjáról, és visszaadta parlamenti mandátumát, 2019 őszén pedig a pártból is kilépett. 2023-ban bejelentette, hogy ismét visszatér a közéletbe, amelyet igazán el sem hagyott, az ön által alapított Második Reformkor nevű szervezettel pedig elindult a 2024-es EP-választáson, ahol végül egy százalék alatti eredményt értek el. Így utólag nem bánta meg az egészet? Nem kellett volna inkább maradnia? Vagy ha már így döntött egyszer, akkor kitartani a távolmaradás mellett?

– Nyilván az ember ilyenkor igyekszik védeni a saját kognitív koherenciáját, és bár magam is sokat gondolkodom ezeken a dolgokon, beszélgetek róluk a barátaimmal, munkatársaimmal, de ezek ellenére is úgy érzem, hogy mindkettő jó döntés volt. Az akkori távozásom és a későbbi visszatérésem is. 2018-ban egyrészt betartottam az ígéretemet, ami arról szólt, ha nem nyeri meg a Jobbik a választást, akkor lemondok, másrészt nem kívántam részt venni abban az ellenzéki összefogásban, ami az újabb vereség után már elkerülhetetlennek tűnt, harmadrészt pedig olyannyira elidegenedtem több párttársamtól, hogy nem láttam értelmét a maradásnak. A 2022-es választások után éreztem, hogy itt az idő.

Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula

2024 februárjáig minden a tervek szerint is haladt, a felmérések alapján 2–3 százalékon álltunk, egy jó kampánnyal szerintem mandátumot is szerezhettünk volna az Európai Parlamentben, de Magyar Péter és a Tisza Párt feltűnése nem csupán a kormányoldal és a parlamenti ellenzék, hanem számunkra is teljesen új helyzetet teremtett. Ha visszatekernénk az időt 2023-ra és most kellene döntenem arról, belépjek-e újra a politika térbe, annak ellenére, hogy a magyar közélet szinte teljes egészében a Fidesz és a Tisza küzdelméről szól, ugyanígy döntenék. A Második Reformkor ugyanis, akárhol is tartunk most, szerintem az ország legjobb jövőképét kínálja.

– Beszélünk még erről az átrendeződésről, ami lezajlott az ellenzéki oldalon az elmúlt egy évben, de kíváncsi lennék arra is, hogyan érez amiatt, hogy amíg a Tolna vármegyei időközi választáson a pártja színeiben induló jelölt mindössze 1,8 százalékot ért el, addig egykori párttársa, Dúró Dóra a Mi Hazánk elnökhelyetteseként közel 20 százalékot szerzett. Nincs önben olyan érzés, hogy ha máshogy alakult volna minden, ha sikerült volna összetartania a Jobbikot, akkor ezek a szavazók most egy zászló alatt egyesülhetnének?

– Nem érzek semmiféle nosztalgiát, nem a múltban élek, én előre tekintek, számomra a Második Reformkor jelent inspirációt, és ennek a pártnak az építése. Azt gondolom, az eredmény inkább Dúró Dóra személyének, az ő helybeli beágyazottságának szólt, hiszen ott született, ott járt gimnáziumba, családja is ott él. Ettől függetlenül magunktól jobb eredményt vártam, háromszázalékos eredménnyel lettem volna elégedett. Ez most nem jött össze, de sokat tanultunk belőle, rengeteg tapasztalatot szereztünk, hiszen számunkra ez volt az első egyéni országgyűlési választókerületi megmérettetés.

Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula

Másrészt elmondható, hogy a 2RK lassan, de folyamatosan erősödik, és ezt bizonyították időközi önkormányzati választások is, Tiszakécskén 12 százalékot, Kiskunmajsán 33 százalékot szereztünk. Lehet olyan szituáció, amikor egy párt hirtelen a semmiből nagyra nő, de ez csak akkor tud tartós maradni, ha a pártépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Mi leginkább erre koncentrálunk. A célunk egy, a haza és haladás jelszavát felkaroló, polgári centrista erő felépítése Magyarországon, ami nehéz és sok aprómunkával járó feladat, mivel ennek itthon nincs hagyománya, nincsenek intézményei, kánonja, szokásai, kulturális szövetei. Valami dörgedelmeset vagy alpárit mondani a Facebookon sokkal egyszerűbb, mint társadalmat formálni, a politikai kultúrát megváltoztatni.

– Pedig láthatóan az előbbire van inkább kereslet mostanában.

– Mi arra törekszünk, hogy letegyünk az asztalra egy másik ajánlatot, amelyre most még ugyan alacsony a kereslet, de ha becsülettel és keményen dolgozunk, akkor ez idővel megváltozik.

– Kitűzött maga elé egy céldátumot, hogy ha eddig nem jön össze ennyi és ennyi százalék, akkor feladja?

– Aki Magyarországon igényes politizálásra adja a fejét, annak szerintem mindennap meg kell küzdenie a „van-e értelme” kétellyel. A mi válaszunk az, hogy igen, van. Természetesen mi is a rideg magyar valóságban élünk, látjuk, hogy amikor szakpolitikai ügyekről van szó, mondjuk amikor a kormány akkumulátorgyár-nagyhatalom koncepciójával szemben megfogalmazunk egy alternatívát, hogy inkább az egészségipar legyen a stratégiai ágazat, az pár tucat like-ot ér. Ellenben, ha azt mondjuk, „Rogánnak mennie kell!”, akkor ezrével ömlenek az interakciók. Az utóbbit is mondom, szükség is volna rá, mert Rogánt a magyar közélet legtoxikusabb alakjának tartom. Nem az a baj, ha az ilyen ütközések vonzzák az érdeklődést, ez természetes és emberi, hanem az, hogy emellett a szakpolitika és a konstruktív vita kiveszett teljesen. Mi mégsem a könnyebb utat választottuk, mert hiszünk abban, hogy hosszabb távon mi járunk a helyes úton.

Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula

Magyar Péter és a Tisza Párt körül óriási hype van, de szerintem ez olyan a politikában, mint a dubajicsoki-jelenség a boltokban. Valahol elindul egy lavina, egy hisztéria, hirtelen berobban, mindenki vele foglalkozik, de aztán gyorsan le is cseng, ha nincs mögötte valódi tartalom.

Szerintem egy politikus esetében két igazán fontos képesség van. Az egyik, hogy milyen közösségépítő, a másik, hogy milyen problémamegoldó kvalitásai vannak, hiszen ezeknek köszönhetően tud huzamosabb ideig megtapadni a közéletben. Annak idején Márki-Zay Pétert is azért tartottam rossz miniszterelnök-jelöltnek, mert nem volt képes pártot építeni. Hiányzott egy döntő tudás. Enélkül csak rövid ideig lehet tündökölni. Orbán Viktorról sok rosszat el tudok mondani, egy új Kádár Jánosnak tartom, a második középkor kiépítőjének, de hogy idáig eljutott, nagyrészt annak köszönheti, hogy közösséget tudott teremteni maga köré. Magyar Péter kapcsán még nem lehet eldönteni, jó-e ebben vagy sem, ehhez szerintem még évek kellenek. Arról nem beszélve, hogy nem csupán stabil közösség kell, hanem utána az országot is kormányozni kell. Mindenki csak olyan országot képes építeni, amilyen pártot épített korábban, hiszen onnan hozza magával a szervezeti kultúrát, a vezetési stílust. Azt, hogy Orbán Viktor milyet tud, ismerjük. Amilyen antidemokratikus párt a Fidesz, olyan lett a hazánk is. A többi politikai szereplő esetében pedig mindenkinek a fantáziájára bízom, kitől milyen Magyarországra lehet számítani.

– A közösségépítés valóban fontos, de kicsit több mint egy év múlva országgyűlési választások lesznek Magyarországon, ez az önök számára is fontos mérföldkő lesz. Van már tervük arra, milyen konstrukcióban indulnak? Önállóan vagy másokkal közösen mérettetik meg magukat? Mind a 106 helyen lesz jelöltjük?

– Van egy pártunk, van egy világos víziónk, programunk, vannak arcaink. Mi más lehetne a célunk, mint hogy országos listát állítsunk 2026-ban? Ami ezt árnyalja, az a jelenlegi politikai helyzet, hiszen a 2RK a kormány- és rendszerváltásnak nem akadálya, hanem motorja kíván lenni. Ehhez véleményem szerint mindenkire szükség lesz. A mi szavazóinkra is. Márpedig, akik a Második Reformkorra szavaznak, és az ő számuk, ha lassabban is, de napról napra nő, azok okkal szavaznak ránk és nem másra. Már régen dönthettek volna úgy, hogy elmennek Tisza-szavazónak, mégsem tették. Nekik Magyar Péter ajánlata nem vonzó, amit ugyanúgy el kell fogadni mindenkinek, mint ahogy mi is elfogadjuk, hogy nagyon sokaknak meg az. A 2RK ezért egy olyan konstrukciót javasol, amiben az új ellenzék minden szereplője képes a saját támogatóit mozgósítani. Egyetlen párt nem képes sem kormányt, sem rendszert váltani, és pláne nem tud utána egy országot működtetni.

Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula

Ráadásul van több olyan egyéni választókerület, ahol mi tudjuk adni a legerősebb új ellenzéki jelöltet. Békésben, Pestben, Fejérben és még sorolhatnám, nagyszerű aspiránsaink vannak.

Heves vármegye 2-es számú, Gyöngyös központú választókerületében például minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy vagy én győzöm le a fideszes Horváth Lászlót, vagy senki.

Egy választókerületet nem lehet Facebook-kampánnyal megnyerni, és nem elég a logó. Ha az illető nincs jelen, esélye sincs. Pedig a választás igazából ezeken a helyeken dől majd el. Óriási hibának tartom, hogy a Tisza nem nevezi meg a jelöltjeit, mert így elveszítenek nagyon értékes hónapokat.

– Magyar Péter azt állítja, azért csak később mutatja be őket, nehogy a Fidesz idejekorán kikezdje őket.

– De könyörgöm, már csak egy év van a választási kampányig! Aki egy évet nem tud talpon maradni a Fidesz pergőtűzében, az egyszerűen alkalmatlan jelölt. És az ilyet két héttel a választások előtt is le fogják vadászni. A mi jelöltjeink már most is dolgoznak a választókerületeikben, mert tudják, hogy minden egyes napot ki kell használni.

– A Tisza Párt elnöke kizárta az együttműködést a többi ellenzéki szereplővel. Gyurcsány Ferenc mellett önt is a múlt politikusai közé sorolja Magyar Péter.

– Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Egyetértek, hogy meg kell tisztulnia a magyar közéletnek, és ha ennél a logikánál maradunk, akkor az lenne a következetes, ha azt mondanánk, senki, aki akár a Gyurcsány-, akár az Orbán-kormányok alatt vezető tisztséget viselt, ne legyen jelölt. Én a Tisza Párt elnökével szemben ilyet soha nem viseltem. Politikai pályafutásom kezdete óta mind Orbán Viktorral, mind pedig Gyurcsány Ferenccel szemben küzdelmet folytattam, függetlenül attól, hogy éppen ki volt kormányon. Csak a tények kedvéért, az én gyermekemet Orbánék drónokkal figyelték a saját kertünkben, amikor ő nem tudom hány pozícióból kapott NER-fizetést. Örülök, hogy egy ideje már Magyar Péternek is felnyílt a szeme, én vele szemben megengedőbb vagyok, mint ő velem.

Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula

De félretéve ezt a személyes részt, ha az a kérdés, hogy az ország érdekében, kivel lennénk hajlandók együttműködni, én a Tisza Pártot ezen formációk közé sorolom, de ilyen új ellenzéki szereplőnek tartom a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot és talán a Momentumot is, bár utóbbi kapcsán azt látom, hogy ők már nem hisznek saját magukban. A többiek meg vagy nem új ellenzéki pártok, vagy már nem is léteznek. Több forgatókönyvet is el tudok képzelni 2026-ra, de azt biztosan ki tudom jelenteni, hogy mi sem a DK-val, sem a Fidesszel nem vagyunk hajlandók koalícióra lépni.

Az viszont számomra is kérdéses, hogy ha a parlamenti matematika úgy hozná, akkor Magyar Péter összeállna-e a Fidesszel vagy a DK-val.

Kiemelt kép: Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke (Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu)