A fajra éjszakai aktivitás jellemző, ahol meghonosodik, nappal is gyakran mozgásban van. A nutria Dél-Amerikában őshonos, vízhez kötődő emlős, 4–8 kilogramm közötti testsúlyával
a második legnagyobb rágcsáló hazánkban a hód után.
Leginkább a tiszta vízű, vízinövényekben gazdag területeket kedveli, ahol megfelelő búvóhelyeket és télen is elegendő táplálékot talál – olvasható a Balaton Science közösségi oldalán.
Kis családokban él: egy domináns hím és több nőstény alkotja a csoportot a fiatal egyedekkel együtt.
Tápláléka főként lágyszárú növényekből, például gyékényből, nádból, kákából, hínárból és békalencséből áll, de gazdasági növényeket is fogyaszt. Magyarországon a nutria szaporodását először a Duna mentén és mellékágain, valamint az Ipoly mentén bizonyították jó egy évtizeddel ezelőtt.
Azóta az ország belső részein, a Dráva és a Mura mentén is kialakultak állományai. A faj természetes ellensége a vörös róka, az aranysakál, a szürke farkas és a ragadozómadarak.
A nutria az Európai Unióban veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékén is szerepel, mivel
komoly ökológiai és gazdasági károkat okozhat.
Rágásával átalakítja a vízinövényzettel borított területeket, nyílt vízzé alakítva azokat. Télen a vízinövények gyökereit is kiássa, part menti ásása pedig árvízvédelmi problémákhoz vezethet a töltések meggyengítésével.
A nutria jelenleg csak külön engedéllyel vadászható Magyarországon.
A felszámolására legálisan alkalmazható szelektív vadászati módszerek bevetése ajánlott.
A nutria megjelenése komoly kihívás elé állíthatja a Kis-Balaton ökoszisztémáját, ezért a szakértők fokozott figyelemmel követik a faj terjedését.
Kiemelt kép forrása: Balaton-felvidéki Nemzeti Park/Právics Márk