Kiss Mariann mentőorvos a csecsemők újraélesztéséről, a légzésfigyelők szerepéről és a szülők legfontosabb teendőiről beszélt a hirado.hu-nak. Szerinte az edukáció és a felkészültség éppen emiatt kulcsfontosságú, hiszen „ha legalább egyszer láttuk és csináltuk már, amit kell, a manuális része ott lesz a kezünkben”.
„Pontos adatot nem tudok mondani, hiszen ez egy dinamikusan változó szám, melyet a növekvő számú képzések és a születések által friss szülővé vált emberek száma folyamatosan változtat. Úgy gondolom, hogy még mindig jelentős többségben vannak azok a szülők, akik nem tudják, hogy mi tegyenek ilyen helyzetben.”
Az érdeklődés azonban növekszik, és egyre nagyobb az igény arra, hogy a szülők elsajátítsák a legfontosabb lépéseket.
„Minél több sikertörténetet meg kell ismertetni az emberekkel, hogy érezzék, ők is képesek erre”
– fűzte hozzá Kiss Mariann.
A sikeres újraélesztéshez a túlélési lánc minden lépése szükséges: „Korai felismerés, segítséghívás, korai CPR, korai defibrillálás, postresuscitatiós ellátás.” Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a folyamat megállhat. A laikusok felelőssége az első két lépésben van: „Hiszen a szülő lesz, aki észleli, hogy a gyermekkel valami gond van (1. lépés), és ő lesz az, aki azonnal segítséget tud nyújtani (2. lépés). Az idő kulcsszerepet játszik, mivel
a gyermekek agya sokkal érzékenyebb az oxigénhiányra, sokkal rövidebb idő alatt lehet komoly károsodás, mint felnőtteknél.”
Az Országos Mentőszolgálat mentésirányítói ki vannak képezve arra, hogy telefonon segítsenek egy újraélesztést. „Ha a kezdeti lépéseket, az alapvető fogásokat megtanítjuk nekik, akkor egy ilyen helyzetben mindenki bele tudja tenni a tudását, és működni fog a dolog. Gyakorlatilag a gyermeknek a helyszínen lévő laikus segítségével van a legnagyobb esélye” – mondta Kiss Mariann.
A Központi Statisztikai Hivatal 2024-ben közzétett adatai szerint ezer élve születésre 3,8 csecsemőhalálozás jutott, ami 0,8 ezrelékponttal meghaladta a 2023-as adatot. Bár a csecsemőkori halálozás nem gyakori, minden egyes eset óriási jelentőséggel bír az érintett családok számára:
„Lehet, hogy ez egy igen alacsony százalék, de ha valakinek a saját gyermekéről van szó, akkor neki az száz százalék.”
A légzésfigyelők használat egyre gyakoribb, és különösen fontos a koraszülötteknél vagy komplikációval született csecsemőknél. „Az egészséges, időre született gyermekeknél a szülő eldöntheti, hogy szeretné-e. Sajnos a jól működő készülékek ára gátat szab a felhasználók számának, ezért inkább a bölcsőhalál rizikóját növelő dolgok (pl. dohányzás, túlmelegítés, hason fektetés stb.) ismeretét tartjuk fontosnak.”
A bölcsőhalál megelőzésében a légzésfigyelő jelentős segítséget nyújthat.
„Ha a babának hosszabb légzéskimaradása (apnoe) van, akkor azonnal be tudunk avatkozni, amellyel akár meg is szakíthatjuk a folyamatot anélkül, hogy az újraélesztésig jutnánk el.”
A doktornő kiemelt egy sikertörténetet is, amikor a légzésfigyelő időben jelezte a problémát: „Az édesapa tudta, hogy mit kell tennie, és a kiérkező mentőegység a hatékony laikus újraélesztésnek köszönhetően rövid idő alatt keringés-visszatérést észlelt.”
Végezetül a legfontosabb tanácsa a szülőknek:
„A legfontosabb egy ilyen helyzetben, hogy maradjunk higgadtak. Nem nyugodtak, hanem higgadtak.
Nagyon fontos a különbség. És hogy hogyan maradhatunk higgadtak? Ha legalább egyszer láttuk és csináltuk már, amit kell, mert ha maga a folyamat nem is marad meg pontosan, a manuális része ott lesz a kezünkben.”
Az edukáció és a gyakorlás kulcsfontosságú az életmentéshez,
ha azt tapasztalják, hogy baj van, és a gyermekük nem reagál, vagy légzéskimaradást észlelnek, ne habozzanak azonnal tárcsázni a 112-t.
A gyors és határozott cselekvés életet menthet. A megelőzés és a felkészültség mindig a legjobb védelem.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Balázs Attila)