November 29-én a brit parlament alsóháza megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné, hogy orvosok halálos szereket adjanak súlyosan beteg pácienseiknek, hogy véget vethessenek saját életüknek. Ezzel Anglia egy lépéssel közelebb került egy olyan radikális megközelítéshez az öngyilkosság, valamint az orvos-páciens kapcsolat terén, amelyet mindössze néhány állam alkalmaz. Bár a törvényjavaslat támogatói győzelemről beszélnek, a tervezetnek még egy szavazáson át kell majd esnie, ráadásul több képviselő is jelezte, hogy még korántsem biztos, hogy fenntartja támogatását.
Az asszisztált öngyilkosság nem megoldás jelentésű feliratot mutat a palliatív ellátást támogató Care Not Killing-csoport egyik tagja az eutanázia legalizálása ellen tartott tiltakozóakciójukon a brit parlamentnél Londonban 2024. november 29-én, amikor a brit alsóház szavaz az eutanáziát bizonyos feltételek mellett engedélyező jogszabálytervezetről (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)Tekintve, hogy az elmúlt másfél évben Magyarországon is előtérbe került az eutanázia kérdése (a strasbourgi bíróság is vizsgálta a magyar szabályozást, sőt majdnem népszavazásra is sor került), érdemes figyelemmel kísérnünk a brit eseményeket, ugyanis nem zárható ki, hogy egyszer mi is hasonló helyzetbe kerülünk.
Először is, az eutanázia kérdése nem feltétlenül jobb- vagy baloldali kérdés.
Ha megvizsgáljuk az angol szavazást, a következőt látjuk: a konzervatívok 19 százaléka, a Munkáspárt 58 százaléka, a reform párt 60 százaléka, a Liberális Demokraták 85 százaléka és a zöldek száz százaléka voksolt igennel. Sőt, a jelenlegi szocialista kormány egészségügyi minisztere és igazságügyi minisztere is kifejezte, hogy nem támogatja a törvényt. Előállt továbbá az a különös helyzet is, hogy míg a baloldali Jeremy Corbyn nem szavazta meg a javaslatot, addig a magát konzervatívnak valló Rishi Sunak, igen. J. K. Rowling liberális létére nem ért egyet a javaslattal, míg a névleg konzervatív David Cameron igen.
Magyarországon is hasonlóra következtethetünk, ugyanis egy felmérés szerint a magyarok 91 százaléka támogatja az aktív eutanáziát, és egészen biztos, hogy a magyaroknak nem csak 9 százaléka vallja magát konzervatívnak.
A palliatív ellátást támogató Care Not Killing-csoport egyik támogatója az eutanázia legalizálása ellen tartott tiltakozóakción a brit parlamentnél Londonban 2024. november 29-én, amikor a brit alsóház szavaz az eutanáziát bizonyos feltételek mellett engedélyező jogszabálytervezetről (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)Ebből két dolog következik. Az egyik az, hogy az eutanázia elleni fellépésben adott esetben liberális vagy szocialista embereket is be lehet vonni, amennyiben meg tudjuk őket győzni, hogy az eutanázia nem emeli, hanem csökkenti az állami egészségügy színvonalát: nem fejleszti, hanem megszünteti az életük végén járók ellátását. A másik pedig az, hogy a konzervatívokat fel kell vértezni olyan bioetikai érvekkel, amelyekkel hatékonyan képviselhetik az emberi méltóság védelmét. Ez azonban a keresztények fellépése nélkül nem lehetséges, hiszen a bioetika egyetlen igaz és koherens alapja a kinyilatkoztatás.
Mindemellett, észre kell vennünk, hogy az eutanáziapártiak érzelmi alapú érvekkel uralják a közvéleményt.
Ezt teszik egyrészt a szóhasználatukkal: halálba segítésről, asszisztált öngyilkosságról vagy éppen – David Cameron szavaival – a halál megrövidítéséről beszélnek, majd mindezt a könyörületesség és az emberi méltóság képébe ágyazzák. Másrészt, az üzenetüket általában tragikus személyes történeteken keresztül mutatják be: ezt a szerepet töltötte be Sue Rodriguez Kanadában (ALS), Brittany Maynard Amerikában (rák) vagy éppen Karsai Dániel Magyarországon (ALS). Amennyiben tehát valaki nem néz mélyebben utána az eutanázia valóságának, az a legjobb indulattal is – sokszor valóban őszinte empátiából fakadóan – könnyen bekerül az eutanáziát támogatók táborába.
A kép illusztráció. (Fotó: Shutterstock)Azonban, mint minden érzékeny témában, az együttérzés mellett az eutanázia kérdésben is elengedhetetlen az emberek világos tájékoztatása. Calum Miller oxfordi kutatóorvos figyelmeztetett, hogy bár a jelenlegi tervezet csupán azoknak tenné lehetővé az asszisztált öngyilkosságot, akik halálos betegségben szenvednek és várhatóan hat hónapon belül meghalnak, a szabályozást előbb-utóbb tovább fogják bővíteni. Ha hat hónapnyi szenvedés helyett a halált kínáljuk fel vonzóbb alternatívaként, akkor még indokoltabb azok számára is megnyitni ezt a lehetőséget, akik lehet, hogy évekig fognak szenvedni? A tervezet logikájából is ez következik. Előfordul, hogy ilyen esetben a bíróság nyit utat a bővítésnek, mondván hogy a szabályozás diszkriminatív, így történt Kanadában is. A fokozatos szélesítés pedig a legsebezhetőbb csoportokat fogja veszélybe sodorni. Oregonban például – amely szabályozást az angol javaslat kidolgozásához alapul vették – anorexiával küzdők is igényelhetnek eutanáziát. Továbbá a törvénybe épített korlátok sem túl meggyőzőek: noha két orvosnak is jóvá kell hagynia a kérelmet, az első orvos választhatja a másodikat.
Bár az eutanázia heves érzelmeket vált ki, jelenleg továbbra is van remény arra, hogy a kérdésben Anglia is a természet és a keresztény emberkép talaján marad, ahogy azt a Lordok Háza 1992-es határozatában megfogalmazta:
„Nincs elegendő ok arra, hogy a társadalom gyengítse a szándékos emberölés tilalmát, amely a jog és a társadalmi kapcsolatok sarokköve. Az egyedi esetek nem alapozhatnak meg észszerűen egy olyan politikát, amelynek ilyen súlyos és széles körű következményei lennének. Az eutanázia kérdése olyan kérdés, amelyben az egyén érdekei nem választhatók el a társadalom egészének érdekeitől.”
Bakos Marcell, az Axióma Központ kutatójának jegyzete