A kezdeményezés az 1848–49-es szabadságharchoz kapcsolódik: 1849. január 8–11. között

román népfelkelők lerohanták és feldúlták a katonai védelem nélkül maradt Nagyenyedet.

A vérengzés áldozata mintegy 600–1000 magyar polgár volt, majd további, körülbelül ugyanennyi lakos halálra fagyott menekülés közben.

A nagyenyedi népirtás emléktáblája (Forrás: Wikipédia)

A barbár rombolásban elpusztult a város nagy része, beleértve a református kollégium épületeit, könyvtárát és felszerelését.

Magyarirtó hadjáratok

„Január 8-án adtuk át a nyilatkozatot; egy ezredes vette át, s megígérte, hogy eljuttatja azt a házelnöknek” – nyilatkozta a hirado.hu-nak Szentkirályi Gábor.

A történész kérdésünkre válaszolva elmondta: szeretné, ha ezen a napon emlékmenettel tisztelegnének az áldozatok előtt. Petíciójában Szentkirályi utal

a 18. századtól kezdve megismétlődő, s a 20. században is folytatódó magyarellenes népirtásokra is.

Domonkos László lapunknak felidézte: már a török korból ismerjük az úgynevezett „rácjárásokat”, a szerb martalócok vérengzéseit. Majd 1784-ben a román

Horea és Closca, illetve Crisan által vezetett román martalócseregek

több ezer áldozattal járó támadása következett. „Ez nem parasztfelkelés volt, hanem tulajdonképpeni magyarirtó hadjárat” – szögezte le az író.

Kétezer halálos áldozat

Domonkos kiemelte: ezt követte az a horrorisztikus magyar–román polgárháború, amelynek 10 ezer magyar áldozata volt 1848–49-ben Erdélyben. Az Erdély Cambridgének is nevezhető iskolaváros, Nagyenyed elleni támadás során ezernél több embert öltek meg a városban. A városból a környező hegyekbe menekült lakosok közül pedig

újabb ezer ember fagyott meg a mínusz 20 fokos hidegben.

A petíciót kezdeményező Szentkirályi Gábor úgy látja: fontos lenne az egyetemes magyarságnak megemlékeznie erről a napról. Január 8-án, mint az Szentkirályi petíciójában is szerepel, az ezt követő, későbbi magyarellenes népirtásokra is emlékezhetünk.

Köröstárkánytól Ligetfaluig

Lapunknak Domonkos László foglalta össze, milyen, az 1849-eshez hasonló eseményekre emlékezhetünk január 8-án.

„Alig több mint fél évszázaddal később, 1919-ben következett

a Székely Hadosztályt segítő magyar falvak lakosságának lemészárlása.

Köröstárkány a legismertebb példa, a Fekete-Körös völgyében vagy például Kisnyégerfalván is követtek el magyarellenes vérengzéseket a román erők, a bosszú e területeken 108 halálos áldozattal járt. A román megszállás idején a legkülönbözőbb magyar falvakban öldösték a magyarokat, egyedül Hódmezővásárhely közelében 56-ot, Apátfalván az áldozatok száma: 42 fő” – sorolta az író.

A magyar történelem egyik mélypontja: román alakulatok Békéscsabán, 1919. május 23-án – háttal a király, körülötte három tábornok; jobbról Maniu mellett Mardarescu tábornok látható (Forrás: Wikipédia)

A petícióban is említett, a második világháború végén többek között a Délvidéken és Erdélyben sorra került magyarellenes népirtások rengeteg áldozatot követeltek, viszonylag közismertté vált 30–40 ezer magyar áldozatot követelő délvidéki vérengzés 1944 őszén, illetve hasonló bosszúhadjárat Erdélyben – emlékeztet Domonkos.

(Az író a témában írt egyik cikkében megemlítette a Felvidéken, 1945-ben történt számos magyarellenes atrocitást is, illetve az erről megjelent munkákat is, amelyek a Pozsonyligetfalun 1945 tavaszától működő, magyar és német lakosok számára létrehozott koncentrációs táborral, illetve a mai Csehország területén 1945-ben sorra került, szintén a magyarellenes népirtások sorába illő vérengzéssel foglalkoznak – a szerk.)

Segítő hozzáállás

Szentkirályi – aki beszélgetésünk során is kiemelte azt a petícióban szereplő tényt, hogy ezeknek a népirtásoknak a sorába tartozik

az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen rendezett magyarellenes pogrom

is – értékelte, hogy a petíció leadása során az államigazgatás segítő hozzáállását tapasztalták, és bizalmát fejezte ki a kezdeményezés sikerét illetően.

Megérdemelne egy emléknapot

Az emléknap megemlékezéseinek esetleges helyszínei kapcsán Domonkos kiemelte: Erdélyben a nagyenyedi kollégiummal szemben található egy szép emlékmű az 1849-es áldozatok egyik tömegsírjánál, és szintén Erdélyben a magyarremetei templomkertben is található hasonló emlékhely. Köröstárkány központjában emlékfal áll a magyarirtások tanúságaként.

Domonkos hozzátette:

„Egy központi megemlékezés a Szent István-bazilikában is történhetne,

gyászmisével – az a sok ártatlan áldozat, amelyet szörnyűséges körülmények között ezek a rémségek megköveteltek, bőségesen megérdemelné, hogy egy ilyen emléknappal hajtsunk főt az áldozatok előtt.”

Kiemelt kép: Nagyenyed, 2023. január 8. Megemlékezõk az 1849. január 8-i vérengzés emléktáblájánál Nagyenyeden a várfalnál. Az 1849. januárjában a román népfelkelõk által elkövetett vérengzésre emlékezett az erdélyi Nagyenyed magyarsága.
MTI/Kiss Gábor