A bántalmazó kapcsolatok legnagyobb tragédiája, hogy az áldozat gyakran magát okolja a történtekért. Ez nemcsak az erőszak hatása, hanem annak része, egy pszichológiai játszma, amely ördögi körbe zárja az áldozatot. Solt Ágnes kriminológus elmagyarázta, hogy ez a jelenség az úgynevezett kognitív disszonancián alapul.

„Az áldozat egy összeegyeztethetetlen tudattartalommal szembesül: »Félek attól, aki mellett élnem kellene.« Ahhoz, hogy ezt valahogy feloldja, gyakran arra a következtetésre jut, hogy ő maga a hibás. Így legalább talál valami magyarázatot arra, hogy miért viseli el a helyzetet” – mondta a szakember.

A helyzetet még súlyosabbá teszi, ha gyermekek is érintettek. Ilyenkor a bántalmazó gyakran használja a gyerekeket zsarolásként, hogy még inkább fogságban tartsa a bántalmazott felet. Egyedül kijutni egy bántalmazó kapcsolatból szinte lehetetlen. A kriminológus szerint az áldozatok szinte mindig külső segítségre szorulnak, legyen az családtag, barát vagy egy áldozatsegítő szervezet. „Ha nincs segítség, gyakran még súlyosabb tragédiával végződik a történet, például egy önvédelemből elkövetett emberöléssel, ahogyan azt a Kertész Ágnes-ügyben is láthattuk” – mondta Solt Ágnes.

A gyermekek szenvedése

Fotó: Shutterstock

A családon belüli erőszak nemcsak az áldozatokat, hanem a gyermekeket is mélyen megsebzi, még akkor is, ha nem ők a közvetlen célpontok. Solt Ágnes kriminológus szerint a gyermekkori trauma mértéke szinte felmérhetetlen, különösen akkor, ha az erőszakot saját szüleik között kell végignézniük.

 „A gyerekek számára talán a legborzasztóbb az, ha azt látják, hogy az édesanyjukat vagy testvérüket bántalmazzák.

Ez még nagyobb traumát jelent számukra, mint ha őket érné az erőszak. Egy kutatás során, melyben életútinterjúkat készítettem több mint száz nehéz sorsú fiatallal, többen is azt mondták, hogy ezek a képek hagyták bennük a legmélyebb sebeket” – emlékezett vissza Solt Ágnes.

A szakértő fiatalkorúak börtöneiben végzett kutatásai során gyakran találkozott olyan fiatalokkal, akik bántalmazó környezetben nőttek fel. Sokuk életében az erőszak mindennapos volt, és a bántalmazott szülő szenvedésének tanújának lenni elmondhatatlan fájdalmat jelentett számukra.

Az erőszakos szülők nem ritkán a gyermeket is bevonják a bántalmazásba, hogy így még nagyobb kontrollt gyakoroljanak a család felett. „Az ilyen helyzetek szinte elképzelhetetlen károkat okoznak a gyermek lelki világában. Az érzelmi és pszichológiai hatások egész életükre kihatnak” – mondta.

A gyermekek előtt elkövetett családon belüli erőszak nemcsak erkölcsileg elítélendő, de a magyar törvények szerint is súlyos bűncselekmény.

„Amikor valaki a gyermeke előtt bántja a párját, nemcsak kapcsolati erőszakot követ el, hanem azonnal megvalósítja a kiskorú veszélyeztetését is. Ezért halmazati büntetésben kell részesülnie”

– hangsúlyozta a kriminológus.

A családon belüli erőszak szemtanújaként felnövő gyermekek gyakran küzdenek szorongással, alacsony önértékeléssel, sőt, később maguk is erőszakos mintákat követhetnek. A gyermekkori élmények örökre átformálják a személyiségüket, és a történteket csak professzionális segítséggel lehetséges feldolgozni.

Fotó: Shutterstock

A gyermekek védelme tehát nemcsak a családok, hanem az egész társadalom, mindannyiunk felelőssége. Az erőszak megakadályozása és az áldozatok támogatása nemcsak az érintettek életét változtatja meg, hanem a jövő generációjának, az egész társadalom lelki egészségét is alapjaiban befolyásolja.

Létező lehetőségek, sajnálatos hiányosságok

A családon belüli erőszak nem ér véget az elkövető letartóztatásával vagy elítélésével. Az áldozatok, különösen a gyermekek, gyakran évtizedeken át hordozzák magukban a bántalmazás lelki terhét. Solt Ágnes kriminológus azonban rámutatott, hogy Magyarországon a jogszabályok által kínált lehetőségek sok esetben csak papíron léteznek, a valóságban pedig kevés segítséget nyújtanak az érintettek számára.

„Az állam feladata lenne, hogy a traumát elszenvedett áldozatokat és gyermekeiket megfelelő pszichológiai, mentálhigiénés támogatásban részesítse, azonban ez sokszor csak elméletben valósul meg” – mondta. Bár a jogszabályok szerint az áldozatsegítő központokban szakemberek állnak az érintettek rendelkezésére, a valóságban hiányoznak az erőforrások.

„Előfordulhat, hogy egy egész vármegyében mindössze egyetlen pszichológus dolgozik, aki képtelen ellátni az összes rászorulót” – tette hozzá. A kriminológus szerint ha politikai akarat lenne a rendszer bővítésére, fejlesztésére, akkor ezek az intézmények valóban hatékonyan működhetnének.

Az isztambuli egyezmény jelentősége

Solt Ágnes hangsúlyozta az isztambuli egyezmény ratifikálásának fontosságát, amely a nők elleni erőszak és a családon belüli bántalmazás áldozatainak védelmét célozza meg. Bár az egyezmény jogilag nem hozna radikális változásokat, szimbolikus ereje jelentős lenne.

„Az isztambuli egyezmény ratifikálása legitimálná a nők elleni erőszak elleni zéró toleranciát, és jelentős mértékben csökkentené az ezzel kapcsolatos társadalmi elfogadottságot” – mondta. Szerinte a törvények szimbolikus ereje segíthet a társadalmi normák átalakításában, ahogyan a kapcsolati erőszak 2013-as bűncselekménnyé nyilvánítása is hozzájárult – a párkapcsolati erőszak direkt kriminalizása révén – a jelenséggel szembeni tolerancia csökkenéséhez.

Oktatás és társadalmi kampányok

„Olyan médiamegjelenések, cikkek és televíziós műsorok, amelyek felhívják a figyelmet az erőszak jeleire, és konkrét segítségnyújtási lehetőségeket kínálnak, óriási hatással lehetnek” – mondta. A kampányoknak ugyanakkor nem szabad pusztán az erőszak létezésére koncentrálniuk; a legfontosabb üzenet az kell legyen, hogy van kiút, és hogy az áldozatok valódi támogatást kaphatnak.

Solt szerint a társadalmi hozzáállásnak további változásra van szüksége: „Fontos, hogy az áldozatok érezzék, nincsenek egyedül, és hogy nem szégyen, hanem bátorság segítséget kérni. Az empátia és a támogatás a kulcs ahhoz, hogy valódi változást érjünk el.”