Schmidt Mária Csurka István író, politikus szobrának avatóünnepségén a lakitelki Hungarikum Ligetben azt mondta:
Csurka István a magyar rendszerváltozás meghatározó alakja, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosa volt.
Kiemelt szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet játszott a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében – tette hozzá.

A főigazgató úgy véli, Csurka politikusként és íróként is egyaránt azért küzdött, hogy „a magyarok felemeljék a fejüket, öntudatra ébredjenek, és kiegyenesítsék a gerincüket.” Kiemelte: a magyarok önérdekalapú politizálásának a szószólója volt, ezért kikiáltották a demokrácia ellenségének.
Elmondta, azok vádolták és illették ezzel, akik „a kommunista rendszer bukása után sem keltek fel a húsos fazekak mellől és akik a kommunista diktatúra működtetői és haszonélvezői voltak”, de mint mondta, Csurka ismerte, sőt kiismerte őket.
„Amint Csurka a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, szélsőséges, radikális, jobboldali, fasiszta, sőt náci, de főleg antiszemita és persze Nyugat- és Amerika-ellenessé vált, s így minden állítása, érve érvényét vesztette”, nem játszották többé a darabjait, kiírták a magyar drámairodalomból – fűzte hozzá a történész.
Schmidt Mária szerint Csurka István leplezte le előszőr a Soros-hálózatot, tárta fel gyökereit, mutatta be céljait és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”, amiért rágalmazták, támadták és meg akarták félemlíteni.
A főigazgató szólt arról is, hogy Csurka írásai, megszólalásai „kellemetlen figyelmeztetések voltak”, a realitással szembesítette a magyarokat, és „diagnózisaiban szinte soha nem tévedett”, majdnem mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés. Hozzátette, nem neki „akartunk hinni, hanem a vágyainknak”. Kiemelte: Csurkának a magyarság sorsa volt az első, és ő a magyarság jövőjéért aggódott, ellenfelei pedig azért, hogy ne lepleződjön le „foltos múltjuk”.
Kapcsolódó tartalom
Schmidt Mára úgy véli, Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az „nagyon is kapóra jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel „ússzák meg az elszámoltatásukat”.
Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő (Fidesz) köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy Csurka István a korát megelőző látnok volt. Mint mondta, lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében, de hogy később sok mindenben igaza lett, azt az egykori ellenfelei sem tagadhatják.
Ha személye vitákat is generált a múltban, életművének egyes elemei vitathatatlanul a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem előremutató, megkerülhetetlen részét képezik manapság – tette hozzá, majd kiemelte: Csurka István a magyar nemzet igaz ügyének „golyófogója” volt.

Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító elnöke úgy fogalmazott, törekedni kell arra, hogy Csurka István életműve „közkinccsé váljon”. Egyik utolsó drámájáról, a Hatodik koporsó című művéről azt mondta: ezzel a drámával Csurka István a magyar történelem, a magyar élet egyik tragikus groteszkjét teremtette meg.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke ismertette: a Hungarikum Ligetben három pantheon van, és Csurka István szobra a nemzeti pantheonba került. Idézte Csurka István egyik híres mondatát, miszerint „golyófogónak még jó leszek”, majd hozzátette: a rendszerváltáskor kellett az az erő, ami Csurkában volt.
A bronzszobrot Lantos Györgyi szobrászművész készítette, és Kókai Géza, Lakitelek lelkipásztora áldotta meg.
Kiemelt kép: Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő, akinek a kezdeményezésére megszületett a Csurka István emlékére állított szobor 2024. december 7-én