A nevelőszülői hivatás nem csupán egy szakma, hanem egy különleges elhivatottság. „A nevelőszülő nem állandó otthon, hanem átmeneti menedék egy gyermek életében” – magyarázza Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője és örökbefogadó szülő. „Ők olyan szülők, akiknek meg kell tanulniuk elengedni. Egy gyermeket befogadnak, talán csak hónapokra, de lehet, hogy évekig marad. Ez egy érzelmi hullámvasút, amelyet nem mindenki bír ki.”
A nevelőszülővé válás folyamatát képzések sora kíséri, amelyek célja, hogy a leendő szülőket felkészítsék a gyermekek különleges igényeire. A döntéselőkészítő képzés szembesíti a résztvevőket a feladattal járó nehézségekkel: egy gyermek nem mindig örül annak, hogy kikerül otthonából, és sokszor hevesen, elutasítóan reagál az új környezetre. A nevelőszülőnek megtanítják, hogyan kezelje a gyermek érzelmi viharait és hogyan engedje el, amikor eljön az idő.
Egy szakma megbecsülés nélkül
A nevelőszülői hivatás anyagi feltételei messze elmaradnak attól, ami szükséges lenne. Egy gyermek után bruttó 133 ezer forint díjazás jár. Ha több gyermeket vállalnak, az összeg gyermekenként 53 000 forinttal emelkedik, de ez is nagyon alacsony fizetés, három gyerek esetén éri el a minimálbér színvonalát. „A gyerekek étkeztetésére, ruházatára, fejlesztésére, szabadidős foglalkozásokra járó összeg, az úgy nevezett ellátmány összege jelenleg 64 000 és 75 000 forint között van gyerekenként. Ez az összeg az elmúlt évben emelkedett 20 százalékkal. De az eredeti összeg 2008-ban lett megállapítva, és az infláció következtében mára gyakorlatilag értékét vesztette, ezt a 20 százalékos emelés messze nem kompenzálta” – mondja a szakember. Az emelés mértéke minimális, miközben a nevelőszülők számára az alapvető szükségletek biztosítása egyre nehezebb.
Fotó: Shutterstock„A támogatás alig fedezi a napi szükségleteket. Sokan saját zsebükből finanszírozzák a gyerekek szükségleteit” – magyarázza Szilvási Léna. Ez a helyzet anyagi és érzelmi kizsákmányolást jelent a nevelőszülők számára.
Magyarországon jelenleg több mint kétezer nevelőszülő hiányzik. „A nevelőszülői hálózat hatékonyabb támogatása nélkülözhetetlen a nevelőszülők megtartásához és eredményes toborzásához. Ahhoz, hogy a jelenleg kórházban ragadt csecsemők, vagy a családjukban súlyosan elhanyagolt kisgyerekek biztonságos helyre, családi környezetbe kerülhessenek.”
Minden kórházban maradt csecsemő egy elveszített gyerekkor történetét hordozza magában.
Ezek a gyermekek sokszor hónapokat, éveket töltenek intézményi környezetben, miközben a nevelőszülői rendszer túlterheltsége miatt nem kerülhetnek családba. A fejlődésükhöz elengedhetetlen érzelmi biztonságot és kötődést nem kapják meg, ami hosszú távon komoly problémákhoz vezethet.
Miért választják ezt a hivatást?
A nevelőszülőség azok hivatása, akik nemcsak gondoskodni akarnak, hanem esélyt adni egy másik emberi lénynek. Vannak, akik a nagy család eszményében hisznek, mások a saját anyagi helyzetük stabilizálása érdekében döntenek így, például vidéki környezetben, ahol kevés a munkalehetőség.
A nevelőszülők élete nem áll meg egy munkanap végén. Kapcsolatot tartanak a gyámokkal, gondoskodnak a gyermekek iskolai és egészségügyi ellátásáról, és segítik a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást. Ez gyakran érzelmileg megterhelő feladat, amelyet folyamatos adminisztráció is kísér. „A nevelőszülőknek naponta bizonyítaniuk kell, hogy mit tesznek a gyermekek érdekében” – mondja a szakértő. „Ez óriási felelősség, amit csak azok tudnak vállalni, akik teljes szívvel végzik ezt a munkát.”
Fotó: ShutterstockMiközben a nevelőszülők száma lassan növekszik, a gyerekek száma, akiknek szükségük lenne rájuk, rohamosan emelkedik.
A rendszer túlterheltsége mára kritikus szintet ért el, és ez kihat a gyermekek ellátásának minőségére.
Jelenleg egy állami gondozásba került gyermek nevelőszülői családban történő ellátása minimálisan 2,6 millió forintba kerül, amiből 2 millió forintot térít az állam. A lakásotthonok esetében ez az összeg akár 5-6 millió forint is lehet, de itt még alacsonyabb az állami támogatás aránya és a jelenlegi lakásotthoni feltételek egyáltalán nem elegendők a gyerekek minőségi, gyógyító ellátására.
A gyermekvédelem nemcsak a rendszerbe került gyermekek ellátásáról, hanem a megelőzésről is szólhatna.
„Ha az állam ugyanazt az összeget fordítaná a kockázatos helyzetben lévő anyák támogatására, mint amit a gyermekek állami gondozására költ, kevesebb gyermeket kellene kiemelni a családjából”
– hangsúlyozza a szakember. Ez a fajta megelőzés nemcsak költséghatékonyabb lenne, hanem a gyermekek életminőségét is jelentősen javítaná.
A nevelőszülőség reformjára, a társadalmi és állami támogatás megerősítésére nem várhatunk tovább. Ez nem csupán a gyermekek érdeke, hanem az egész ország jövőjének záloga. Minden gyermek, aki családhoz kerül, egy új esélyt kap arra, hogy stabil érzelmi hátteret találjon. Azonban ehhez elengedhetetlen a bérek emelése, a társadalmi megbecsülés növelése, és az önkéntes segítők bevonása a rendszerbe.
„A gyermekek nem kérhetik maguknak a jövőt, nekünk kell megadnunk azt nekik” – zárja gondolatait az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.