Az állásfoglalás így szól: a Mazsihisz, mint a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet arra kéri a hazai politikai élet döntési pozícióban lévő vezetőit, hogy az életműveket mindig a maguk teljességében nézve fontolják meg,

mely közéleti szereplők méltók arra, hogy beemeljük őket a gyermekeink számára irányt adó példaképek sorába,

a nemzeti panteonba és a nemzeti kánonba. Vajon életútjuk, alkotásaik, tevékenységük minden eleme alkalmassá teszi-e őket arra, hogy az utókor azok között emlékezzen rájuk, akik feddhetetlen erkölccsel maradandót alkottak.

2024. december 7-én a lakiteleki rendezvényen Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnökének meghívására beszédet mond Dr. Schmidt Mária egy közintézmény, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, valamint Szatmáry Kristóf a magyar parlament egyik képviselője. A szoborállítással egy olyan ember életműve előtt tisztelegnek, akivel a magyar parlamenti pártok az antiszemita megnyilvánulásai miatt nem vállaltak közösséget.

Csurka Istvánnal egy olyan személy kultuszát alapozná meg a kezdeményező, akinek a munkásságát határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi,

amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít. Ráadásul napjainkban, amikor a vészkorszak óta a legnagyobb antiszemita és Izrael-ellenes hullám söpör végig Európán, a szélsőjobboldali MIÉP-et megalapító

Csurka István szobrának felavatása még inkább felbátoríthatja azokat, akik a zsidóság és a Zsidó Állam ellen uszítanak.

Mindezeket figyelembe véve a Mazsihisz általános érvényű álláspontja, hogy a teljes életművet tekintve a Csurka-szobornak nincs helye a lakiteleki nemzeti panteonban, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós mellett.