November 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján különösen fontos szembenézni azzal, hogy a családon belüli erőszak milyen mélyen gyökerezik a társadalmakban. Ez nem csupán egyéni tragédiák sorozata, hanem egy olyan társadalmi jelenség, amely ellen fel kell lépni.
Mennyire pontosak a családon belüli erőszak hivatalos statisztikái? – ez az első kérdés, ami felvetődik, amikor a jelenség mértékéről próbálunk képet alkotni. Solt Ágnes hangsúlyozta, hogy szinte egyetlen bűncselekménycsoport sem mutatható ki teljes pontossággal a statisztikákból. „Az emberölés az egyetlen cselekmény, amely esetében a statisztikák nagy valószínűséggel közelebb állnak a valósághoz, ahol kisebb a rejtve maradt esetek száma” – mondja.
A kriminológus szerint a család, mint zárt közösség a látencia, azaz a fel nem tárt esetek melegágya. Az áldozatok élete gyakran teljes kontroll alatt áll, és azok, akik ezt a kontrollt gyakorolják, nem érdekeltek abban, hogy az erőszak nyilvánosságra kerüljön. Ezért a statisztikák által mutatott kép mindig torzítva jeleníti meg a valóságot. Az esetek jelentős része rejtve marad – a szomszédok, az ismerősök és néha még a közvetlen családtagok számára is.

A családon belüli erőszak problémájának egyik legsúlyosabb vonatkozása:
azok az esetek, amelyekről soha nem értesülünk, mégis léteznek, és életeket tesznek tönkre.
A családon belüli erőszak a társadalom legsúlyosabb, ugyanakkor legláthatatlanabb problémái közé tartozik. Solt Ágnes szerint az erőszak különböző formái – legyenek azok fizikai, pszichológiai vagy szexuális – más-más dinamikával jelennek meg a családokban, és sajnos egyes típusok esetében még nagyobb az esély arra, hogy rejtve maradnak.
„A párkapcsolati erőszak kiemelkedően gyakori, de legalább ilyen aggasztó a gyermekek vagy az idős hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszak magas száma” – magyarázta. Az ilyen esetek gyakran nem kerülnek felszínre, mivel az áldozatok – akár félelemből, akár kiszolgáltatottságuk miatt – nem tesznek bejelentést. A szülők elleni erőszak szintén rejtett terület: az áldozatok sokszor maguk is védik az elkövető családtagot.
A családon belüli erőszak minden típusa az áldozatok bizalmát használja ki. A gyermekek, a magányos fiatalok és az idősek egyaránt sebezhetők az ilyen cselekedetekkel szemben, és a probléma társadalmi léptékű megoldást követel. Ahogy Solt Ágnes fogalmazott:
„a látencia nemcsak statisztikai kérdés, hanem az áldozatok meg nem hallott segélykiáltásának tükre.”
A megoldás a társadalmi tudatosság növelésével kezdődhet, amely képes áttörni a csend falát, és esélyt adni az áldozatoknak a biztonságos életre.
Csökken a látencia
„2013 óta van jelen a magyar büntető törvénykönyvben a kapcsolati erőszak mint önálló bűncselekmény” – mondta a kriminológus. Az alapeset – amely rendszerességet igényel a megállapíthatósághoz – egytől három évig terjedő börtönbüntetést von maga után. A minősített esetek, ahol tettlegességről beszélhetünk, például testi bántalmazás esetén, ennél szigorúbb, öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetők. „Egy alkalommal történő testi sértés még nem minősül kapcsolati erőszaknak. Legalább két elkövetés szükséges ahhoz, hogy a törvény szerint kapcsolati erőszakról beszélhessünk” – tette hozzá.

„Abban az évben, amikor a kapcsolati erőszakra vonatkozó törvény hatályba lépett, mindössze húsz ilyen esetet regisztráltak” – mondta Solt Ágnes. Azóta folyamatos emelkedés figyelhető meg: 2018-ra már 339, 2021-re 757, míg 2023-ra 770 bejelentett esetet jegyeztek fel. Bár az évenkénti növekedés nem kiugróan magas, a számok a látencia csökkenését jelzik, legalábbis azon részének büntetlensége esetén, ami a hatóságok elé kerül. Nő a bejelentések és az elítélések száma is. „Egyre kisebb a társadalmi elfogadottság, és a jelek szerint az áldozatok és hozzátartozók is egyre határozottabbak a feljelentések megtételében” – tette hozzá.
„A számok mögött ott vannak azok az életek, amelyek megmenthetők lennének”
– mondta, és kiemelte, hogy a társadalmi tudatosság növekedése és az elkövetésekkel szembeni tolerancia csökkenése az első lépések a változás felé.
A magyar jogszabályok, mint például a távoltartás intézménye, elvileg védelmet nyújtanak a családon belüli erőszak áldozatainak, legalább időlegesen, de a betartatásuk számos hiányossággal küzd. Bár a rendőrség 72 órás megelőző távoltartást rendelhet el, az elkövetők gyakran figyelmen kívül hagyják az intézkedést, a szabályszegést pedig jellemzően nem követik szigorú szankciók. Ugyanez figyelhető meg a távoltartásról, amelyet bíróság szab ki, és hatvan plusz harminc napra rendelhető el.
Nemzetközi példák, mint a segélyhívók és nyomon követési rendszerek, hatékonyabb védelmet biztosíthatnának, de ezek Magyarországon nem elérhetők széles körben. „A jogszabályok önmagukban nem elegendők, ha a végrehajtásuk nem biztosított” – hangsúlyozta Solt Ágnes. Az áldozatok védelme azonnali és gyakorlati intézkedéseket igényelne, nem csak papíron létező megoldásokat.
Az érzelmi bántalmazás és a családon belüli erőszak bonyolultsága
A családon belüli erőszak kezelésében számos kihívás rejlik, különösen, ha érzelmi bántalmazásról van szó. Bár az érzelmi bántalmazás a jogszabályokban megjelenik, Magyarországon ritka az olyan eset, amikor önmagában ez megalapozza az eljárást. A kriminológus szerint többek között ez a bizonyítás nehézségeiből, a büntetőeljárás lefolyásának sajátosságaiból fakad, összességében a jog és a való élet össze nem egyeztethetőségeiből.
Az amerikai példák ellenben mást mutatnak: ott az érzelmi bántalmazás már a jogi diskurzus része, és több esetben alapoz meg büntetőeljárást. Ugyanakkor ez a megközelítés is visszaélésekhez vezethet, hiszen a hamis vádak száma növekszik, ami leterheli az igazságszolgáltatást, és visszaélésekre ad lehetőséget, mivel a hamis vádat nem szankcionálja kellően, illetve esetenként semmibe veheti az ártatlanság vélelmét.
Az áldozatok pszichológiai terhelése
A kriminológus rámutatott, hogy a bántalmazott nők gyakran érzelmileg összetörve, önértékelési válságba taszítva élnek kapcsolataikban, ami a ciklikusan ismétlődő erőszakból és a párkapcsolati erőszak természetéből fakad. A bántalmazó gyakran manipulációval és ígéretekkel tér vissza egy-egy verést, megalázást követően, hogy megtartsa az áldozatot, aki egyre nehezebben képes kilépni a kapcsolatból.
Az áldozatok sok esetben magukat hibáztatják, és úgy érzik, megérdemlik az erőszakot. Az önbecsülés leromlása és a félelem oda vezethet, hogy még a feljelentést követően is vissza akarják vonni vallomásukat, vagy nem tesznek további lépéseket. Bár a jogszabályok már nem teszik lehetővé a feljelentés visszavonását, az áldozatok együttműködésének hiánya akadályozza a hatóságok munkáját.
A családon belüli erőszak nem csupán jogi, hanem mélyen társadalmi és pszichológiai probléma is. A jelenlegi intézkedések finomítása, a sértettek eljárás alatti védelme és a támogatásuk megerősítése kulcsfontosságú lenne a hatékonyabb fellépés érdekében.
Az erőszak megelőzésének kulcsa: zéró tolerancia
A családon belüli erőszak elleni küzdelem egyik legfontosabb eleme a prevenció, amely nemcsak az áldozatok megvédését célozza, hanem a társadalmi hozzáállás megváltoztatására is törekszik. A kriminológus szerint a legnagyobb kihívás az, hogy a társadalom felismerje: nincs helye semmilyen formájú erőszaknak, legyen az fizikai, érzelmi vagy szexuális, a viszonyoknak egyenrangúnak és konszenzuálisnak kell lennie a párkapcsolaton belül.
Az oktatás és a érzékenyítés kiemelt szerepet játszik ebben. A bántalmazók és az áldozatok gyakran nem ismerik fel az erőszak jeleit, vagy nem tudják, hogy egyes cselekedetek bűncselekménynek minősülnek. Ennek a tudásnak az átadása kulcsfontosságú.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!