– A kormányprogramnak és a fővárosi napirendnek is kiemelt témája lett a fiatalok lakhatása, újra előtérbe került a Diákváros létrehozása. Hogyan enyhítené a fiatalok lakhatási nehézségeit, ha megvalósulna? 

– Általános tendencia, hogy a továbbtanulni, illetve munkát vállalni szándékozók jelentős része a fővárosba igyekszik, ahol a munkahelyek jobban állnak rendelkezésre, és a fizetések is magasabbak, mint vidéken. A Budapestre érkezők azonban áldatlan állapotokkal találják magukat szembe. Területi összehasonlító statisztikai adatok alapján 2021-re már Bukarest is megelőzte Budapestet az egy lakosra jutó elsődleges nettó jövedelem tekintetében, sőt, több mint 30 százalékos mértékben. E statisztikai összehasonlítás választ ad arra is, hogy mit és mennyit tudnak vásárolni a bukarestiek és a budapestiek a jövedelmükből. Hát a magyarok egyre kevesebbet, amelyben az elszabadult budapesti ingatlan- és albérleti árak meghatározó szerepet játszanak. A Tarlós éra után közvetlenül, 2020-ban még 2,4 százalék volt azok aránya, akiknek a lakhatási költségek túlzott terhet jelentettek. A túlzott teher akkor jelentkezik, ha a lakhatási költség meghaladja a háztartás jövedelmének 40 százalékát. Az Európai Unióban is kiugróan jó az adatunk, a budapestiek helyzete azonban sokat romlott az elmúlt években. 2022-ben, a lakhatási költségekkel túlterhelt budapestiek aránya már megközelítette a 12 százalékot, az ötszörösére emelkedett. Vagyis 100-ból 12 családban a háztartási jövedelem több mint 40 százalékát elvitte a lakhatási költség. Miközben a kormány rezsicsökkentési politikájának köszönhetően Magyarországon a közüzemi díjhátralékos háztartások aránya a 2010-es kormányváltás idején mért 30 százalékról 8 százalékra mérséklődött. Miközben az elmúlt 14 évben Európa legbőkezűbb családtámogatási rendszere (csok és adókedvezmények) épült fel Magyarországon. Hát így múlt el Budapest dicsősége. Súlyos problémák vannak Budapesten. A kormány beavatkozása nélkül a helyzet alig javulhat.

Lentner Csaba közgazdászprofesszor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára

– Az európai tendencia a bérlői társadalom irányába mutat, a kormány ugyanakkor a magántulajdon intézményét szeretné erősíteni. Mit mutat a szakpolitikai gyakorlat ebben a kérdésben?

– Ketté kell választani a lakhatást. A mi közép-európai kultúránkban a bérlők jobbára egy adott városba még nem a végső letelepedési szándékkal érkezők közül kerülnek ki. Optimális esetben. Vagyis a fővárosba érkező diákok vagy itt előnyösebb munkafeltételeket megcélzók köréből. A probléma az, ha a letelepedési szándék véglegesül, sőt, a hosszabb ideje már itt lakók, családot alapítók mégsem jutnak kedvező lakhatási feltételekhez. Vagyis beszűkül mind a lakáspiac, mind az albérleti piac. Az eladói, kiadói pozícióban lévők pedig felnyomják az árakat. A szakpolitika azzal tud beavatkozni, ha kínálati oldalon javítja a lakhatási feltételeket. Első körben ezt megtette a kormány a rezsicsökkentési és csok intézkedéseivel. Második körben, amelynek most a küszöbén állunk, a diákszállók és a fiatal munkavállalók számára alkalmas lakások építésére koncentrál. A munkáshitel is egy lehetőséget jelent már a lakhatási feltételek javításához. Ami pedig a nyugat-európai, angolszász lakhatási viszonyokat illeti, ott a munkaerő flexibilisebb, a cégek és vele a munkaerő is gyakran költözik. Az elérhető bérleti konstrukciók ott inkább jellemzők. Bár a magántulajdonú lakás megszerzése sem idegen az amerikai kultúrkörben. Számos amerikai elnök kampányszlogenje volt az elmúlt évtizedekben, hogy minden amerikai lakjon kertes házban, a ház előtt legyen autó. Bár ez a politika, az elégtelen munkajövedelmek, de főleg a lakások építéséhez szükséges felelőtlen hitelpolitika miatt óriási problémát okozott 2007–2008-ra, amikor az ingatlan vásárlásra felvett hiteleket az amerikaiak tömegesen nem tudták visszafizetni. És ez a felelőtlen lakásfinanszírozási politika a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormány alatt nálunk is szedte az áldozatait. Gondolok itt elsősorban a devizahiteles családok kálváriájára. Felelős kormányzati-szakpolitikai hozzáállás a munkahelyek, az emelkedő jövedelmek biztosítása, a családalapítás támogatása, a lakáshoz jutás feltételeinek kormányzati eszközökkel történő javítása, vagyis az, amit a polgári kormány 14 éve követ.

– Hogyan lehet ebben a témában egyetértési pontokat létrehozni?

– A fővárosi önkormányzat koncepció és források hiányában a budapesti lakhatási feltételek érdemi javítására aligha képes. De arra igen is kapacitálni kellene, hogy a kormánnyal együtt működjön, vagy legalábbis szerény eszközeivel sem blokkolja az előbbre vivő folyamatokat. Nagy hiba volt a világ egyik legjobb egyeteme ellen indított fővárosi hecckampány, a Fudan elüldözése Budapestről. A kormány támogatta egy új egyetemi városrész felépítését, a liberális vezetésű főváros azonban nem. Magyar diákok és külföldiek tízezrei tanulhattak volna Budapesten, visszahozva a város régi fényét, versenyre kelve Béccsel, Prágával, Varsóval, amelyek fejlettségben már túllépték Budapestet. Kollégiumok, egyetemi-kulturális létesítmények épülhettek volna. Lehet, hogy a fővárosi vezetés felmérte, hogy a Fudan Egyetem háttérintézményi biztosítására képtelen lenne.

– Helyi népszavazást követően zajlik az egyeztetés az Airbnb-típusú lakáskiadás szabályozásával kapcsolatban. Hogyan érintheti a lakáspiacot, ha elfogadják és hatályba léptetik a végleges törvénytervezetet?

– Budapest egy vonzó turisztikai célpont. Ám az ide érkező látogatók nem zavarhatják a budapestiek nyugalmát az év 365 napján. Nyilván az Angliából ideérkező legénybúcsús fiatalok egy héten át kitombolják magukat, ám ez a szállást biztosító Airbnb-típusú lakás szomszédjában lakó, másnap reggel munkába vagy egyetemre indulóknak nem egy ideális állapot. Joguk van a turistáknak szórakozni, de legfőképpen joguk van az itt élő budapestieknek a nyugodt körülményekhez. Az az áldatlan helyzet, amely kialakult e téren, tipikus példája a liberális, a körülményeknek szabad folyást engedő várospolitikának. A törvénytervezet kiszámíthatóságot, világos szabályokat ad mind a szórakozni vágyóknak, mind az életvitelszerűen, tartósan itt tartózkodóknak.

– Komoly problémát jelent a fővárosban a közlekedés megoldhatóságának kérdése. Az autóstársadalom és a tömegközlekedők, valamint kerékpárosok konfliktusa zéró összegű játéknak tűnik, mintha nem lehetne egyiken segíteni úgy, hogy az nem megy a másik rovására. Van példa arra, ahol ez nem így van?

– Kevés olyan főváros van a világban, ahol a jegykezelés és ellenőrzés még az ötven évvel ezelőtti metodika alapján menne. Súlyos fejlesztési lemaradásban van a főváros. Ami pedig a közlekedési kapacitásokat illeti, eléggé lehangoló. A járműpark elöregedett, nem összehangoltak a járatok, az autós közlekedés pedig katasztrofális. A legforgalmasabb belső körutakon egy sávon mehet az autós forgalom. Követendő fejlesztési irány a kerékpáros közlekedés előmozdítása, de fura, hogy a biciklisávokban elvétve bukkan fel egy-egy kerékpáros, míg az autósávokban több kilométeres a torlódás. A kerékpáros forgalom reális igényeihez mérten kellene az autósávokat biztosítani. A liberális városvezetés ezen a területen úgy lett nyugati mintakövető, hogy a valós budapesti igényeket nem mérte fel. Nálunk azért nincs relatíve annyi kerékpáros, mint a Németalföldön vagy Dániában.

– Hogyan változhat a helyzet az elektromobilitás előtérbe kerülésével?

– Sajnos ennek a feltételei alig vannak meg, legalábbis a fővárosi önkormányzat részéről. A körutak forgalmi rendjét kellene biztosítani első körben. Másodsorban pedig a kormánnyal egyeztetett beruházásokra fókuszálni. A fővárosi beruházási kötelezettségvállalások és folyamatban lévő beruházások erősebb kontrolljára a kormányhivatalnak, illetve az állami ellenőrzés szerveinek nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)