– Nemrég azt nyilatkozta, minden jel arra utal, hogy a medvék már Magyarországon is szaporodnak.

– Továbbra is fenntartom ezt az álláspontomat. Az állatnak ilyen gyakoriságú és ekkora területet érintő előfordulása nem lehetséges úgy, hogy ne legyen Magyarországon szaporodó pár vagy egyed.

– Majdnem napi szinten olvashatjuk a hírekben, hogy medvét láttak Magyarországon.

– Olyan megfigyelések vannak, amelyek perdöntő bizonyítékká válhatnak. A medve lábnyoma mással nem keverhető össze, a medve mint faj, mással nem téveszthető össze. Fényképek állnak rendelkezésre egyedekről, lábnyomokról. Kétségtelen, hogy vannak olyan közvetett jelek is, például ürülék vagy a fákon lévő karmolások, amelyek nem igazolják százszázalékosan az álláspontomat. Amikor ilyen jellegű megfigyeléseket vizsgálok, akkor véleményezésre el szoktam küldeni a felvételeket az erdélyi barátaimnak, akik általában megerősítik a medve jelenlétére vonatkozó gyanúmat.

– Hol a legideálisabb az élőhely hazánkban a medve számára?

– Az Északi-középhegység területein, a Kárpátok déli nyúlványain nagyon gyakran észlelik ezt a nagy ragadozót. Ezek a helyek tökéletesen szomszédosak a medve jelenleg ismert állandó elterjedési területével.

Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgató professzora (Kép forrása: Magánarchívum)

– Mire számíthatunk? Még gyakrabban fog az ország különböző pontjain felbukkanni ez a nagyvad?

– Amíg az állomány növekszik, addig az észlelések gyakoriságának növekedésére számíthatunk.

– Hogyan hat a magyar erdők élővilágára ennek az őshonos ragadozónak a visszatelepedése?

– Ezt még nem tudjuk. Egyrészt nem állnak és nem is állhatnak még rendelkezésre itthoni vizsgálatok, másrészt pedig az ismert nemzetközi tanulmányokban is elég sok ellentmondás található. Az azonban bizonyos, hogy ennek a nagy testű ragadozónak a zsákmányszerzéskor a szarvasfélék borjai, gidái lehetnek a célpontjai, ezért a csülkös nagyvadfajok szaporulatára lehet majd hatással, valószínűleg ezekre fog majd vadászni. Az év folyamán egyébként nem egyenletes a medve táplálkozása, változó, hogy mikor mit eszik. Ennek jól követhető a ritmusa, elsősorban az év első felében keresi a fehérjét. Ez a késő tavaszi, kora nyári időszak pont egybeesik a csülkös vadfajoknak az ellési idejével, tehát akkor fogyaszt fehérjét, amikor az éppen rendelkezésre áll.

– A bogyókat, gyümölcsöket is kedveli, de a dögöt sem veti meg.

– A nyár folyamán inkább a bogyók, gyümölcsök, ősszel és télen pedig olyan nagy energiatartalmú termések, mint a kukorica vagy a makk képezik a táplálékát. A dögevés pedig vélhetően bármikor előfordulhat az év folyamán.

– Itt jóval kevesebb példány élhet még, mint például Erdélyben vagy a Tátrában. Van okunk félni? Fel kell készülnünk a medveveszélyre?

– Félni úgy gondolom, hogy nem kell, felkészülni viszont igen, és pontosan ezért nem félünk, mert felkészülünk. Ez az átlagember esetében azt jelenti, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a medve itt van, és azt is, hogy még ha nem is túl gyakran vagy sűrűn, de találkozhatunk vele az erdőben. Bár nagyon barátságos állatnak tűnhet, amikor majszolja a málnát, de ez egy nagy ragadozó, ezért el kell kerülnünk a vele való találkozást, a közelébe jutást. Ha olyan szerencsés vagyok, hogy kirándulás során megpillantok egy medvét, akkor gyorsan megnézem magamnak, megjegyzem, hogy egy életre szóló élmény maradjon, nem maradok ott leskelődni, fényképezni, hanem az ellenkező irányba távozok.

Barna medve a Fővárosi Állat- és Növénykert kifutójában (Fotó: MTI/Földi Imre)

– Hátat fordíthat neki az ember?

– Ez attól függ, milyen a találkozás. Ha meglátom, hogy néhány tíz méterre tőlem békésen csemegézik, és még az is lehet, hogy engem észre se vett vagy, ha meg is látott, nem törődik velem, akkor annyit csinálok, hogy megfordulok, és igyekszem tőle minél nagyobb távolságra jutni. Azonban az nyilván más helyzet, ha már szemtől szemben állunk egymással. Ilyenkor lehet hasznosítani azokat a tanácsokat, amelyeket a Bükki Nemzeti Park honlapján is olvashatunk. Például, hogy próbáljunk meg minél nagyobbnak látszani, kezünket a fejünk fölé emelni, és közben szépen, lassan, nyugodtan, apránként hátrálva növelni a távolságot köztünk és a vadállat között. Jelen pillanatban Magyarországon azonban ez az utóbbi a legkevésbé valószínű forgatókönyv.

– Az állattenyésztők hogy tudják majd megóvni a gazdaságukat?

– Az állattenyésztőnek a felkészülése nehezebb, mert az olyan általános védekezési eljárások, mint a villanypásztor, a kisebb-nagyobb karámok vagy egy-két kisebb kutya bevetése nem nagyon alkalmas arra, hogy a medve kártételét megelőzzék. Más eszközökre is szükség lehet. Úgy vélem, a szakmapolitikának, a természetvédelemnek, az állattenyésztésnek, a vadgazdálkodásnak közösen kellene felkészülnie, és olyan akcióterveket létrehoznia, amelyek mellett egy ilyen helyzetben nagyon gyorsan és egyértelműen be lehet avatkozni az emberi magántulajdon védelmében.

Hím barna medve mászik át a kerítésen a csíkszeredai Octavian Goga Főgimnázium udvarán 2018. augusztus 21-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)

– Erdélyben emberlakta területeken is portyáznak, portákra és éléskamrákba törnek be, de a bükki medvék még nem urbanizálódtak.

– Az urbanizáció ennél nehezebb és bonyolultabb kérdés, de az biztos, hogyha egy fajnak mindig rossz élményei vannak az emberrel való találkozással kapcsolatban, akkor nem nagyon akar majd urbanizálódni. Ha jó élményei vannak, akkor viszont igen. Ha nem történik semmi, csak sóhajtozunk, hogy már megint bement egy konyhába, spájzba, akkor rá fog jönni, hogy ez számára nem okoz semmilyen nehézséget, és egyre gyakrabban fog betörni. Ezért hangsúlyoztam, hogy közös szakmapolitikai döntésre van szükség, mert ha ilyen esetben gondolkodás és indoklás nélkül lehet használni a vadászat eszköztárát, akkor ez a probléma ki sem alakul. Igaza van abban, hogy a jelenlegi medve-előfordulások gyakoriságából nem következik az, hogy megtörténhet, az ami Erdélyben, de úgy vélem, nem kellene ezt megvárnunk, fel kell rá készülnünk, meg kell akadályoznunk, hogy nálunk is hasonló esetek legyenek.

– Tehát le is lehetne lőni az emberhez betörő állatot. Nem gondolja, hogy ez közfelháborodást váltana ki?

– A medvéről – ugyanúgy, mint más konfliktusos fajokról – nagyon eltérnek a vélemények. Mást gondol erről a ragadozóról az, aki közvetlenül érintett, tehát olyan térségben lakik, ahol medve is előfordulhat, és olyan tevékenységet végez, amelyben ez a nagyvad kárt okozhat. Ennek az embernek a medvéhez való viszonya egészen más lesz, mint annak, aki csak a közösségi médiában és a YouTube-on keringő videókat nézve gyönyörködik az állatban, és semmilyen közvetlen kártételt nem kell elszenvednie. Azt kell megérteni, hogy a társadalomban azok vannak a legtöbben, akik az utóbbi csoportba tartoznak, és miután demokráciában élünk, a döntéseket végül is a társadalmi többség igényei alapján hozzák meg. De ebben az esetben a társadalmi többségnek az igénye az rendkívül messze van a valóságtól, ha álmok alapján állást foglaló társadalmi többség nyomására születik döntés, az sosem vezet jóra.

A Felix nevű, több mint háromszáz kilogrammos eurázsiai barnamedve a Nyíregyházi Állatparkban 2023. október 17-én. (Fotó: MTI/Balázs Attila)

– Idealizált kép él a medvéről a városlakók fejében?

– Igen, de a többségnek el kell hinni, el kell fogadni, hogy nem az ő álomviláguk alapján kell a medvével kapcsolatos döntéseket meghozni, hanem azoknak az embereknek a tapasztalatai és tudása alapján, akik a szó szoros értelmében egy légtérben léteznek ezzel a fajjal. A többinek pedig ezt el kell fogadni. Nyilvánvalóan minden döntésnek és javaslatnak úgy kell megszületnie, és úgy kell majd az intézkedéseket végrehajtani, hogy a medve mint faj ne legyen veszélyeztetve. Én is örülnék neki, hogyha a magyar erdőkben is találkoznék medvével, és nem kellene ezért Székelyföldig utaznom. Az állat magyarországi jelenléte örvendetes tény, de ez nem fedheti el a szemünk elől azt, hogy itt nekünk közvetlen gazdálkodói beavatkozási kötelezettségeink vannak ahhoz, hogy a medve csak örömet okozzon, és bajt ne hozzon.

– A kedves maci mítosza háttérbe szorította azt a tényt, hogy a medve veszélyes vadállat.

– Ennek okát idén tavasszal magam is átéltem. Már többször láttam korábban is medvét természetes környezetében, de most áprilisban olyan helyen lehettem, ahol rövid idő alatt, mindössze néhány nap alatt nagyon különböző helyzetekben sokat megcsodálhattam. Miközben az ember megfigyeli a medvét, tényleg nem érzi, hogy ez egy félelmetes vadállat. A mozgása, a habitusa, az emberhez való viszonya nem ezt sugallja, de vigyázzunk, mert ez átverős sugallat! Ezt tudatosítani kell magunkban, hiába látszik jámbornak és olyan lomhának, mint aki kettőt alig tud lépni, egyetlen pillanat alatt gyorsan, erőteljesen és veszélyesen szokott támadni.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/EPA/Jean-Christophe Bott)