Aktuális

A hétvégén tisztítja az FKF a Margit hidat és a Petőfi hidat

Határátlépők – „Számomra Erdély és Magyarország olyan, mint két fa ugyanabban az erdőben. Különböznek, mégis ugyanaz a talaj táplálja őket, egymást erősítik”

| Szerző: Dóka Boglárka
„Amikor beleharapok egy friss házi kenyérbe, amit vastagon megkenek házi zakuszkával…, felbecsülhetetlen” – így írta le az Erdélyből származó Fülöp Edina, hogy mit jelent számára az otthon íze, amit nehéz máshoz hasonlítani. De vajon milyen érzés lehet egy másik országban, egy új életben gyökeret ereszteni, miközben a szíve két vidék között osztozik? A hirado.hu Határátlépők című sorozatának második részében Fülöp Edinával székelyföldi gyerekkoráról, anyaországi költözéséről beszélgettünk, és arról, hogyan formálta életét a két haza közötti vándorlás.

Csíkszeredában kezdődik Fülöp Edina története, a Székelyföld szívében, egy kis faluban, Csíkdánfalván. Ahogy gyermekkoráról mesél, szinte érezni a friss hegyi levegőt, a természet közelségét és az egyszerű, nyugodt falusi élet szépségét.

„Csodálatos volt ott felnőni, szerintem nem sok mindenhez lehet hasonlítani az ottani életet. Nem szaladtunk mindennap a boltba, sok mindent megtermesztettünk magunknak” – mesélte. Ez a természetközeli, összetartó közösség formálta gyerekkorát. A faluban mindenki ismerte egymást, és ha valaki többet termelt valamiből, átcserélte arra, amiből kevesebb volt.

A csíksomlyói búcsúra tartó csíkdánfalvi keresztalja egyik résztvevője készülődik a templomban Csíkdánfalván 2022. június 4-én reggel (Fotó: MTI/Veres Nándor)

„Amikor délután elindultunk gyerekként játszani, akkor jöttek a falu minden szegletéből a gyerekek, és egy utca is kevés volt, hogy elférjünk. Emlékszem, ahogy mondtam »te hívjad őt, én szolok addig neki«, nem volt olyan, hogy valaki kimaradt. Mondhatom, hogy összetartottunk” – emlékezett vissza.

A környéken az ő iskolája volt az egyetlen, amit Petőfi Sándorról neveztek el. Edina ott magyarul tanult, a románt kötelező idegen nyelvként oktatták. A vizsgák viszont románul történtek, és nehéz volt bekerülni a felsőoktatásba, ezért sokan próbáltak szerencsét külföldön.

A román-magyar viszonyról úgy vélekedett, hogy volt egyfajta elszigeteltség, amit gyerekként nem teljesen értett. Vannak a magyarok, és vannak ők, akikről csak annyit hallottak, hogy a románok, tehát egyértelműen nem tartoztak közéjük. Ennek ellenére mégis egy országban élnek, és nagyban függnek tőlük. „Érezhető volt, hogy a magyar közösségek nem szerették a románokat. Nem házasodtak románokkal, de ők sem magyarokkal. Legalábbis arrafelé, ahol én felnőttem, ritka dolognak számított az ellenkezője” – fogalmazott.

Székely kislányok a csíkszeredai csíksomlyói hegynyeregben 2019. július 6-án (Fotó: MTI/Veres Nándor)

De milyen lehet egy ilyen természetközeli létből hirtelen kiszakadni, és mindent újrakezdeni?

Edina 11 éves volt, amikor családjával az anyaországba költöztek. Bár édesanyja már korábban dolgozott Magyarországon, és néhány rokona is élt itt, számára ez az új világ teljesen idegen volt. Az elszigetelt erdélyi faluból egy új, ismeretlen közegbe csöppent, amihez alkalmazkodni nem volt könnyű. A beilleszkedés egyik legnagyobb kihívása az iskola volt. Ötödik osztályosként kezdett, és a tájszólása nem könnyítette meg a helyzetét, eleinte az osztálytársai sem fogadták be könnyen.

„Erdélyben iskolakezdéskor mindig tartanak kortárs találkozót, hogy a gyerekek és közösségek megismerjék egymást, ekkor mindenki székely népviseleti ruhában találkozik a templomban” – mesélte.

De ahogy telt az idő, és egyre jobban megismerte őt az új közösség, a gyerekek elfogadóbbá váltak, és végül beilleszkedett.

Fülöp Edina számára nemcsak a beilleszkedés volt fontos, hanem az is, hogy új hazájában megtalálja a helyét a hivatásban. Műkörmös lett, és ma már hét éve sikeresen dolgozik ebben a szakmában. „Rengeteg csodás embert ismertem meg a munkám révén, nekik is próbálom átadni az erdélyi mentalitást és értékeket” – teszi hozzá, és úgy érzi, az út, amelyet választott, valódi beteljesedés számára.

A magyarországi lehetőségek kitágították előtte a horizontot. „Nem lett volna ilyen könnyű megvalósítani, ha Erdélyben maradok,” – vallja be, de azt is hozzáteszi, hogy sok mindent köszönhet az erdélyi neveltetésének. „Mindig azt tanították, hogy nincs lehetetlen.” Ez a szemléletmód és kitartás ma is él benne, és szeretné továbbadni fiának is.

Székely fiatalok a csíksomlyói hegynyeregben 2019. július 6-án (Fotó: MTI/Veres Nándor)

Hogyan lehet egyszerre két világot szeretni, és mindkettőből építkezni?

Számára Erdély és Magyarország két egymást erősítő világ. Az erdélyi gyökereit nem felejtette el, sőt, évente visszatér szülőföldjére. „Minden évben hazalátogatunk” – meséli, és büszkén mutatja meg Magyarországon élő ismerőseinek szülőföldje szépségeit, hagyományait, ételeit. Úgy véli, mindenkinek meg kell tapasztalnia legalább egyszer az székelyföldi vendégszeretetet.

Fia, bár Magyarországon nő fel, Edina mindent megtesz azért, hogy gyermeke is megismerje azt az életmódot, amiben ő részesült. „Az egyik számomra legfontosabb dolog, amit Erdélyből hoztam, nem más, mint az egyszerűség fontossága. Az az egyszerűség, hogy az ember két lábbal a földön maradjon, mégis építse életét, és ragadja meg a lehetőségeket, hogy előre tudjon jutni az életben. Az erdélyi mentalitást nem lehet tagadni” – vallja, és bár sok dolgot elhagyott, mióta itt él, sok szokást és értéket őriz és ápol.

Magyar néptáncosok az ezer székely leány napján erdélyi Csíkszeredához tartozó csíksomlyói hegynyeregben (Fotó: MTI/Veres Nándor)

Amikor szülőföldje és az anyaország kötelékéről kérdeztem, egy szívhez szóló hasonlattal válaszolt: „Számomra Erdély és Magyarország olyan, mint két fa ugyanabban az erdőben. Különböznek, mégis ugyanaz a talaj táplálja őket, egymást erősítik. Az identitásom pedig olyan, amely mindkét fához, vagyis kultúrához egyaránt mélyen kötődik, és mindkettőből táplálkozik.”  

Fülöp Edina története a két hazához való hűségről és a kettős identitás erejéről szól. Egyik lábával mindig Erdély földjén áll, ahol megtanulta az egyszerűség és az emberség értékét, míg másik lábával Magyarországon építi jövőjét, kihasználva az itt nyíló lehetőségeket. Ez a kettősség nem töréspont, hanem erőforrás számára – és talán mindannyiunk számára is az lehet. Hiszen ahogy Edina záró üzenete is sugallja:

„Ne féljetek attól, hogy két otthonotok van. Legyetek büszkék arra, hogy a határ két oldalán is vannak gyökereitek.”

Kiemelt kép: Székely kislányok a csíkszeredai csíksomlyói hegynyeregben 2019. július 6-án (Fotó: MTI/Veres Nándor)

Ajánljuk még