Lítiumot szeretne kinyerni és piacra vinni a Mol kutatási és termelési üzletága. Az előkészületek 2019 óta tartanak, s most már odáig jutottak, hogy ki kell választania a lítiumkoncentráció szempontjából legígéretesebb szénhidrogénkutakat. A világpiacon egyre többet érő fém sójának kinyerése kapcsán még sok a nyitott kérdés, mindazonáltal a társaság derűlátására utal, hogy csütörtökön már a helyszínen tájékoztatta az újságírókat a projekt eddigi eredményeiről és várható folytatásáról. A cél az ipari szintű termelés.

Olajkút Orosháza és Csanádapáca között (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

A legvalószínűbb helyszín egy régi, pusztaföldvári himbás olajkút. A kút öreg volta fontos, mert – mint Ivancsics Péter, a Mol Magyarország kutatás-termelési divíziójának békési régióvezetője elmondta – az idő előrehaladtával a szénhidrogén mellett egyre több vizet hoznak fel a kutakból. Persze az elsődleges cél a minél több kőolaj és földgáz kinyerése. A lítiumvegyületet az olaj és a gáz mellett egyébként is felszínre kerülő víz tartalmazza.

A pusztaföldvári kútból már 97 százalékban víz jön fel, de a térség többi kútja is már a hetvenes években elérte a 90 százalékot.

A kísérleti projekt elindítására azért a békési régió, ezen belül Pusztaföldvár térsége a legalkalmasabb, mert ez a Mol egyik leghosszabb ideje, 1959-től kezdődően folyamatosan művelt mezője. A területen eddig 230 kutat mélyítettek le, pillanatnyilag 35 termel. A legmélyebb kút 1600-1700 mélyre nyúlik le, és kőolajat hoz a felszínre, kicsit feljebb három újabb olajtelep húzódik, majd felettük 700-1000 méter mélyen van a földgáz.

A lítiumprojekt szempontjából kifejezetten kedvező, hogy adott hozzá az olaj- és gáztermeléshez használt infrastruktúra, hiszen magáért a fémsót tartalmazó vízért aligha érné meg 1700 méter mélyre lefúrni – erre Schubert Archibald, a Mol Magyarország kutatási és termelési igazgatója hívta fel a figyelmet. A társaság országszerte jelenleg mintegy ezer kúttal termel. További előnynek nevezte, hogy az eszközök mellett a Molnál megvan a szükséges szaktudás. Mint ismertette, a lítiumot világszerte elsősorban bányásszák, ahol pedig vízből nyerik ki, mint például Dél-Amerikában, ott két-három évig tartó, óriási medencéket igénylő, nem túl környezetkímélő, párologtatásos megoldást alkalmaznak. A Mol viszont olyan, a körforgásos elven működő technológiák közül választ, amelyeket az elmúlt években fejlesztettek ki. Igaz, ezeket a fiatal megoldásokat is tesztelni kell. Közös az eljárásokban, hogy első lépésben a felhozott folyadékból leválasztják az olajat, a másodikban a kiválasztandó technológiával pedig a lítiumsót. Ezután a lítium finomítási eljáráson esik át, és mehet a piacra, az olajtól és lítiumtól megtisztított víz pedig vissza a földbe.

Egyelőre azonban még sok minden nem látható. Például az sem, hogy a lítiumtartalmú vizük alapján mely kutakat lesz érdemes bevonni a projektbe. Jelenleg éppen ennek a felmérése folyik. Az szintén nem tudható még, hogy a Mol melyik lítiumleválasztó technológia mellett teszi le a voksát. Jelenleg Németországban és az Egyesült Királyságban is ezirányú tesztek készülnek. Schubert Archibald bízik benne, hogy a jövő év végig eldőlnek ezek a technológiai kérdések és a próbatermelés elindulhat. Addigra arról is képet alkot a Mol, hogy a pusztaföldvári térségben van-e annyi lítium, amelyre jelentős ipari termelés alapozható.

Az igazgató a Mol algyői kutatólaboratóriumában ismertette, hogy jelenleg is folyik az a munka, amely a majdani lítiumtermelés költségét, a kinyerhető fém várható mennyiségét hivatott pontosítani. Mivel új, ezért drága technológiáról van szó, az első években erre néhány milliárd forintot mindenképpen el kell költeni.

Az algyői laboratóriumban határozzák meg a vízminták lítiumtartalmát. „Ilyen vízmintákat küldünk a tiszta lítiumot előállító cégeknek is, az általuk kívánt mennyiségben és koncentrációban” – válaszolt Kapes Dávid, a Mol KT Low Carbon és New Energies vezetője a Világgazdaság azon kérdésére, hogy hogyan választja ki a Mol a neki leginkább megfelelő technológiát. A külföldi cégektől visszakapott „végterméket”, azaz a lítiumot azután a Mol bevizsgáltatja, majd felméri, hogy hol és milyen feltételekkel tudja eladni. Részben a végtermék minősége és előállítási feltételei, részben a lehetséges vevők visszajelzései alapján dönti majd el, hogy telepít-e Pusztaföldváron ipari méretű lítiumleválasztót – adta hírül a Világgazdaság.