Gyász

Edzésbalesetben elhunyt egy 19 éves olasz síelő

A forradalom mártírjaira emlékeztek a Tóth Ilona Emlékházban a KDNP rendezvényén

A Tóth Ilona szülőházában berendezett emlékhelyen tartott megemlékezésen az elnyomó kommunista hatalom mindenkori természetére hívta fel a figyelmet Kovács Péter (Fidesz) a XVI. kerület polgármestere.

A Kereszténydemokrata Néppárt Építsünk hidat! című, a Duna két oldalán párhuzamosan tartott rendezvényének pesti helyszínén a polgármester úgy fogalmazott: a kommunisták először azt mondták éljen a szabadság, aztán ellenforradalomról beszéltek, majd jöttek a megtorlások, kivégzések.

Kovács Péter az 1956-os forradalom fiatal áldozatai között

szólt Mansfeld Péterről, valamint a kerület szülöttéről, a szigorló orvos Tóth Ilonáról, akit 24 éves korában végeztek ki.

A forradalmi napok felidézésekor az elnyomó diktatúra legnagyobb bűnének nevezte, hogy idegeneket hívott saját népe ellen a hatalma megtartása érdekében.

Rengetegen elhagyták az országot, mert tudták, hogy a kommunisták nem felejtenek, és mindig lesújtanak azokra, akikre kimondják, hogy bűnösök. Pedig, tette hozzá a polgármester, nem voltak bűnösök, csak azt szerették volna, hogy szabadon éljenek. Úgy mint a mai fiatalok, elmondhassák, ami a szívükön, az lehessen a szájukon: nem akartak a jövőben egy párt diktatúrájában élni – közölte.

De a kommunisták olyanok, amilyenek, „nem változnak” – jelentette ki, majd figyelmeztetett, hogy „soha nem tartják be az adott szavukat”.

Sajnos „a mai napig is vannak, akik ezeket a kommunista eszméket követik. Ők azt gondolják, hogy a politikusnak alanyi joga az, hogy ne mondjon igazat, vagy hogy a saját hatalma megtartása érdekében lövessen saját nemzettársaira” – mondta Kovács Péter polgármester.

A megemlékezés résztvevői tiszteletük jeleként égő gyertyákkal vették körül Tóth Ilona szülőházát.

Kiemelt képen Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere beszédet mond a XVI. kerületi Tóth Ilonka Emlékháznál a KDNP Építsünk hidat! című megemlékezésén (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Ajánljuk még