Hosszú idő lesz, amíg lelkileg is fel tudom dolgozni azt, ami történt – fogalmazott a műsorban Zádor Zsófia. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat mentőcsapata nemrég tért vissza Törökországból, ahol az ország déli részén fekvő Morca-barlangból,

1040 méter mélyről mentették ki a bajba került Mark Dickey neves amerikai barlangászt és kutatót.

Mint kiderült: életmentő akció volt.

Szükség volt a sietségre

Mi tudtunk azonnal reagálni és orvoscsapatot indítani – válaszolt Hegedűs András arra a kérdésre, hogy miért a magyar mentőcsapatot választották a törökországi krízishelyzetben.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelte, hogy

a magyar mentőcsapat egy önkéntes szervezet, így – például az olaszokkal vagy a horvátokkal ellentétben, akiknek meg kellett várniuk, hogy a diplomáciai szálakon végigfusson az engedélyezés – ők azonnal el tudtak indulni Törökországba.

Hegedűs hozzátette: szükség is volt a sietségre.

Csak kötélből 2500 méter kellett

A beszélgetésből kiderült: Zádor Zsófia civilben is foglalkozik barlangászattal. A mentésnél arra készült fel, hogy egy gyomorfekélyes esetet fog ellátni, és becslése valósnak bizonyult. „Viszonylag hamar odaértünk, mert a helyszínre helikopterrel szállítottak minket. A felszínen igyekeztünk összegyűjteni a legszükségesebb információkat. Az expedíció tagjai közül a felszínen nem volt olyan, aki annyira kipihente volna magát, hogy visszajöjjön velünk”.

A magyar csoport tehát egy térképpel és a frissen átadott információk birtokában indult el az ismeretlenbe. Így jutottak el,

13 órás út után abba a barlangi táborba, ahol a bajba jutott tartózkodott.

„Az út elég fárasztó volt. Nagyon örültem, hogy tudott velem beszélgetni. Az expedíció másik tagja, a mentőstiszti végzettségű Jessica is segítséget jelentett” – mesélte a doktornő.

Kapcsolódó tartalom

Hegedűs András kérdésekre válaszolva elmondta: a mélybe való ereszkedéshez mintegy 1500 méter kötél és 4-500 egyéb felszerelés, így például karabinerek. sziklaszegek kellenek. A mentéshez további 2500 méter kötél és még egyéb mintegy 500 eszköz szükséges. Mindezt „a helyszínre kellett szállítani, a sérülthöz levinni a barlangba és ott mindent a megfelelő helyre telepíteni: a köteleket beszerelni, a mentéstechnikai eszközöket előkészíteni.”

Bábeli forgatagban, egy célért

A lejutással kapcsolatos, megoldandó problémák közé tartozott a menet közbeni szállás, pihenés és a több ember számára szűkös hely – derült ki a magyar mentők beszámolójából.

„Azt mondtam neki, nem is annyira sápadt – de egy kicsit lódítottam, elég sápadt volt” – mesélte a barlangásszal való első kapcsolatfelvételről Zádor Zsófia. A barlangi mentőszolgálat orvosa elmondta: diagnózisa helyesnek bizonyult, a beteg állapota azóta jelentősen javult. Egy ideig a mentés után intenzív osztályon tartották.

Kapcsolódó tartalom

Kérdésre válaszolva Zádor Zsófia elmondta: az amerikai barlangász életveszélyben volt.

„Maga a betegség szinte banális, hiszen sürgősségi vagy intenzív osztályon nagyon hamar el tudjuk látni a gyomorfekély okozta eltéréseket. A kihívást a mélység jelentette, az, hogy felsegítsük a felszínre a járásképtelen beteget”

– derült ki a doktornő szavaiból, aki azt is bevallotta, hogy még mindig alig tud aludni az átélt izgalmak után.

Hegedűs András a mentés nehézségeiről elmondta: 3-4 Celsius-fokos hidegre és a ruhát áztató vízre felkészültek, ám itt most számos ország mentői működtek együtt – olyan török, bolgár, erdélyi magyar és bolgár barlangi mentőkkel dolgoztak együtt akiket korábban még soha nem láttak.

(Kiemelt kép: hirado.hu)