A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza:
Szeptember 2-án érkezett egy megkeresés a barlangi mentőszolgálathoz, hogy Törökország déli részén, a több mint ezerméter mély Morca-barlangban egy tapasztalt amerikai barlangász bajba került. A 40 éves Mark Dickey egy nemzetközi kutatócsapat tagjaként ereszkedett le a mélységbe, amikor váratlanul gyomor-bélrendszeri vérzés lépett fel nála.
Kapcsolódó tartalom
Az Európai Barlangi Mentők Szervezete a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot találta leggyorsabban bevethető egységnek. Végül több mint 58 óra megfeszített munkával, tíz ország csaknem kétszáz barlangi mentője és megannyi háttérember közreműködésével sikerült Mark Dickey-t a felszínre hozni. Az amerikai barlangász állapotát ezer méter mélyen Zádor Zsófia, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosa stabilizálta, aki elsőnek ért a bajba jutott barlangászhoz.
Kapcsolódó tartalom
A szakember a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta: „szeptember negyedikén érkeztünk a Morca-barlanghoz, azt követően folyamatosan a helyszínen voltunk, hol a felszínen, hol pedig a mélyben.”

Amikor segítséget kértek a törökországi barlangászok, akkor a legrövidebb idő alatt csak olaszországi és magyarországi barlangászokra számíthattak. Ennek kapcsán Zádor Zsófia elmondta: a Magyar Barlangi Mentőszolgálat egy független szervezet, semmilyen állami szervhez sincs kötve, ezért könnyen tud mozdulni. Az olasz barlangászoknak meg kellett várniuk, amíg a török hatóságok hivatalosan is meghívják őket az Európai Barlangi Mentőszervezeten keresztül. Ezért tudtunk mi, magyarok elsőként a helyszínre érni.
A hívó szóra Zádor Zsófia otthagyta a balassagyarmati kórházban végzett munkáját és sietett Törökországba.
Mint fogalmazott: „Kollégáim szerencsére segítettek abban, hogy el tudjam cserélni a vasárnapi ügyeletet.” A doktornő elárulta: az amerikai barlangász kezelésének igazi különlegessége a lokáció volt, hiszen a világtól elzárva, ezer méter mélyen, nehezen megközelíthető helyen kellett megkezdeni a gyógyítást.
Kapcsolódó tartalom
Hozzátette: a barlangkutatásra szerveződött expedíció a táborát a barlang bejáratához közel, a sziklák között állította fel. A tábori körülmények ellenére is volt ott konyhasátor, központi sátor és mellékhelyiség. A barlang járatai fel voltak térképezve, a közlekedőpálya, amin le tudtak ereszkedni az aknákba, szintén fel volt szerelve.

A háromfős magyar mentőcsapat ennek ellenére is 13 óra alatt ért le az ezerméteres mélységben bajba került amerikai barlangászhoz.
Ekkor már 48 órája a barlang foglya volt a bajba jutott amerikai. Addigra már az egyik társa a keringését stabilizálta, a folyadékpótlást pedig vénásan biztosította.
Kapcsolódó tartalom
Az amerikai ennek ellenére nagyon sápadt volt és a kivérzés jeleit mutatta. A szemhéja és az ajka és a végtagjai is teljesen fehérek voltak, számos jele volt annak, hogy rengeteg vért veszített.
„Arra gyanakodtunk, hogy bakteriális fertőzése van, a stressz hatására pedig olya, magas gyomorsavszint alakult ki, ami a rosszullétéhez vezetett” – mondta Zádor Zsófia. Hozzátette: „A barlangban nyirkos hideg és sötét van. Ott lent, a mélyben volt egy sátor, amit berendeztünk betegellátónak. Szép lassan mind a felszerelések is és a gyógyszerek is lejutottak.”
Zádor Zsófia, aki a mentés idején négy napot töltött lent ezerméteres mélységben elárulta: orvosi esküjén kívül személyes indok is motiválta a segítségnyújtásban, hiszen a bajba jutott barlangászhoz baráti kapcsolat fűzi.