Időjárás

Kellemes, tavaszi idő várható, mutatjuk, meddig érdemes kihasználni

Szanyi Tibor: Amikor felhoztam ukrán vezetőknek a kisebbségi jogokat, elküldtek a csudába

| Szerző: Vizvári Soma
Az ukrán kisebbségi politika valójában államilag finanszírozott nacionalizmus az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) elnökségi tagja szerint. Nagyinterjú Szanyi Tiborral az ukrajnai válságról, a baloldal múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a woke-ról, Mesterházy Attiláról, Gyurcsány Ferencről, Kádár Jánosról, egyházi iskolákról, hajléktalan ellátásról, meg persze arról, hogyan rendezné át az ISZOMM a világot. A szókimondásáról híres baloldali politikus elmondása szerint nem sértődős, nem bánja, ha ugyanazt kapja vissza, amit ő is ad, az viszont megviselte, hogy hitt az MSZP megfiatalodásában, mégis összefogott a párt a DK-val. Most azt is elárulta, hogyan tudta meg, hogy létrejött a választási pártszövetség, amit minden erejével ellenzett.

„Nem teszünk ide elém egy whiskysüveget, hogy jobban sikerüljön a kép?” – kérdezte viccesen az ISZOMM elnökségi tagja, miközben a beállított fotókat készítették róla. Innen indult a beszélgetés.

– Pedig Isten bizony, nem akartam ezzel az elcsépelt poénnal kezdeni. Nem unja még, hogy mindenhol azzal viccelődnek, mennyire szereti az italt?

– Elfogadtam, megszoktam már, meg igazából szórakoztat is, de most ki fogom ábrándítani a „rajongóimat”: fiatalon ugyan szerettem én is ész nélkül bulizni, de hosszú ideje egyáltalán nem kívánom az alkoholt. Még ünnepi koccintásokkor sem. Tudom, hogy ezt sokan nem fogják elhinni nekem, de évek óta egy megveszekedett kortyot sem ittam. Egyszerűen kikopott az életemből.

„Én néha akár durván is közlöm bárkivel, hogy hova kéne mennie – szerintem. Ám nem veszem zokon, ha engem küldenek el hasonló módon a fenébe” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Honnan eredhet ez a „mém”, hogy Szanyi Tibor iszákos?

– Azt hiszem, ezt Csurka Pista bá’nak köszönhetem. Friss országgyűlési képviselő voltam annak idején, amikor itt, a tizenharmadik kerületben egy MIÉP-es önkormányzati képviselőt agyba-főbe vertek, az elkövető pedig felbérelt egy taxist, hogy dobja ki a József Attila Színház előtt. Akkor Csurka valahol azt állította, hogy az én „törzskocsmámban” kezdődött a történet. Na most, akinek törzskocsmája van, az ugye rendszeresen iszik. Persze hát hiába keresték utána, hogy melyik lehet az én állítólagos törzskocsmám itt a környéken.

– Ez egy ziccer: „biztos azért nem fékezi magát sokszor, mert iszik”.

– Biztos a habitusom is segített abban, hogy ez a pletyka elterjedjen rólam. Én néha akár durván is közlöm bárkivel, hogy hova kéne mennie – szerintem. Ám nem veszem zokon, ha engem küldenek el hasonló módon a fenébe.

– Láttam, nemrég a Hír TV születésnapi műsorában kedélyesen elrötyögtek Sárfalvi Péter egykori hírolvasóval egy régi történeten. Sárfalvi volt ugyebár, aki annak idején így olvasott fel egy hírt: „Szanyi Tibor a köztársasági elnökre azt mondta, idézem ezt a parasztot… idézem: »ezt a parasztot«”. Ezen azóta egy ország röhög, de ezek szerint ön is jól szórakozott rajta?

– Meg is ölelgettük egymást Péterrel, amikor később találkoztunk, meg minden.

Én már a poén megszületésekor is úgy gondoltam, hogy aki hülye, haljon meg! Beszóltam valamit, és visszaszállt rám, hát így jártam. Ez a játék része.

 

– Egy percig se érezte sértve magát.

– Egyáltalán nem.

– Jó is, hogy ide kanyarodtunk. Amikor felvettük a kapcsolatot, megbeszéltük, hogy ez az interjú többek között a baloldal múltjáról, jelenéről és jövőjéről fog szólni. Mintha a mai baloldal agendája a látványos sértődésekről és a különböző mikroközösségek érzékenységéről szólna kizárólag.

– Kívülről nézve ez lehet egy jó leírás, de ennél azért ez sokkal bonyolultabb. Nagyon csínján bánnék a „baloldal” szóval. Ma már gyakran a nácikat is balra sorolják – mert nekem a Jobbik is náci, félreértés ne essék! Aki egyszer náci volt, annak én nem tudok soha megbocsátani. A DK pedig valójában liberális, hiába használják rájuk is mindig a baloldali jelzőt.

– A baloldal eredetileg – persze sokféle módon – mégis csak a szociális érzékenységet és az alsóbb rétegek megsegítését tűzte a zászlajára. A baloldali woke ideológiának mégis gyakran épp a kékgallérosok kerülnek a célkeresztjébe, mert ők amolyan reakciósként nem nagyon akarják magukévá tenni ezt a jelenleg zajló kulturális forradalmat.

– A woke valójában nem a baloldal sajátja, hanem a liberálisoké.

– Érdekes, egyes liberálisok ugyanezt mondják, csak fordítva.

– Vannak baloldali pártok, amik ebbe az ideológiába részben vagy egészen belecsúsztak, ezt nem tagadom, de

alapvetően a woke-ot egy liberális terrornak gondolom. Az én pártom, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom teljességgel elutasítja ezt az egészet.

A mi témáink kilencvenkilenc százaléka a dolgozókról, a szociális ügyekről szól. Ettől vagyunk mi baloldaliak. Mi ezt a woke dolgot szóba se hozzuk, ettől még persze háklisak vagyunk arra, ha valaki mondjuk bu***ik.

„Mi ezt a woke dolgot szóba se hozzuk, ettől még persze háklisak vagyunk arra, ha valaki mondjuk bu***ik” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Mitől baloldal akkor a baloldal?

– Két elengedhetetlen dologtól: az egyik a kapitalizmuskritika vagy rendszerkritika – aminek köze nincs a woke-hoz – a másik pedig a mindent átfogó társadalmi szolidaritás. Minden más csak sallang.

– A szolidaritást, a szociális érzékenységet a keresztény egyházak is hirdetik. Kerülhet Szanyi Tibor közös nevezőre a római pápával?

– Ferencet a valaha volt legjobb pápának tartom. Szerintem konkrétan egy marxista csávóról beszélünk.

– Azért ezt ő lehet, hogy kikérné magának, elvégre a keresztény tanítás mégiscsak régebbi, mint a marxizmus, meg vannak azért lényeges különbségek is köztük.

– Mindenesetre a legbaloldalibb pápa, aki csak lehet, azzal együtt, hogy nekünk azért súlyos fenntartásaink vannak az egyházakkal szemben. Én a szekularizáció híve vagyok. Nagyon fontos lépcsőfok a polgári fejlődésben a hitélet és az államélet teljes elkülönítése. Az, hogy a papok betüremkedhetnek a közoktatásba, számomra elfogadhatatlan.

– Hogyan kell elképzelni ezt a követelésüket a gyakorlatban? Megtiltaná az egyházaknak, hogy oktatási tevékenységet végezzenek?

– Alapvetően igen! Az állami oktatásból szálljanak ki! Az én adómból ne végezzék el az állam feladatát! A közoktatás az állam dolga, hogy ehhez az egyház a saját híveinek mit tesz hozzá, az már a magánügyük.

– És ha egy egyház indít egy magániskolát, ne kapjon állami pénzt, és ne is adhasson ki államilag elismert bizonyítványt önök szerint?

– Ha megfelel az állam által felállított sztenderdeknek, akkor részemről adhatnának. De az elfogadhatatlan, hogy az egyházak azért nyomulnak, hogy lenyúlhassanak kötelező állami feladatokat.

– Akkor az egyházak a hajléktalanellátásból is szálljanak ki? Iványi Gáborék ne akarjanak ezért adóforintokat kapni, mert ez is állami feladat?

– Abban már azért nem vagyok annyira biztos, hogy a hajléktalanellátásnak állami feladatnak kellene lennie.

– Ne legyen az?

– Nem azt mondom, hogy az államnak ne legyen ebben közvetett módon felelőssége. Az államnak olyan lakáspolitikát kell üzemeltetnie, ami egy idő után megszünteti a hajléktalanságot! Nagyon utánanéztem ennek a témának, nagyjából összesen húszezer hajléktalanról beszélhetünk az országban. Ennyi ember problémája ugyan fontos, de mégsem olyan szintű mintha a közoktatásról vagy az egészségügyről beszélnénk. Azt is meg kell jegyezni, hogy ebben a kérdésben a felelősség az egyéneket is terheli. Azért az nem úgy van, hogy valaki bemondja, hogy hajléktalan, akkor a többiek gondoskodjanak róla. Nem lehet elvárni a társadalomtól azt sem, hogy ha valaki makacsul hajléktalan akar lenni, akkor annak mégis erőltessük, hogy fedél kerüljön a feje fölé. Bármennyire is nehéz kimondani, de van ilyen, ismertem ilyen embert. Mindenesetre a dolog karitatív oldala legfeljebb közvetetten lehet állami feladat, például önkormányzati, egyházi, alapítványi.

– Ebben a formába se adna állami pénzt az egyházaknak?

– De igen, persze kizárólag társfinanszírozásról lehetne szó, és csakis úgy, hogy fifti-fiftire jöjjön ki. Magyarán legalább annyira vegyenek részt ebben a hívek, mint én az adómmal!

„A közoktatás az állam dolga, hogy ehhez az egyház a saját híveinek mit tesz hozzá, az már az ő magánügyük” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Ha már említette Csurkát. Bizonyos módon ő is kritizálta a kapitalizmust. Volt valaha olyan kijelentése a MIÉP elnökének, amire Szanyi Tibor bólogatott?

– Olyan régen foglalkoztam Csurkával, hogy most nem tudnék magabiztosan konkrét mondatot felidézni, de arra határozottan emlékszem, hogy amikor még egy levegőt szívtunk az Országgyűlés plenáris termében, és hallgattam a felszólalásait, számos esetben éreztem azt, hogy van megfontolni való egyes gondolataiban. De ez tényleg legfeljebb egy-egy mondatot jelent, a politikáját a maga teljességében elfogadhatatlannak tartottam.

– Mikor beszélt utoljára Mesterházy Attilával?

– Személyesen viszonylag régen, de váltottunk üzenetet mostanság, amikor pártot alapított, és gratuláltam neki.

– Tehát ön írt rá.

– Igen.

– A válaszban nem érkezett szövetségi ajánlat?

– Egyelőre nem volt ilyenről szó közöttünk, de én nyitott vagyok arra, hogy szövetséget kössünk. Amikor 2020-ban kiléptem a pártból, mondtam Attiláéknak, hogy ha nem akarnak csatlakozni hozzánk, akkor alakítsanak ők is egy pártot, aztán legfeljebb majd szövetkezünk. Én ezt azóta fenntartom, azzal kiegészítve, hogy csak szövetséget tudunk elképzelni, összeolvadást nem, mert Attiláék inkább a balközép irányt képviselik, mi pedig vegytisztán baloldaliak vagyunk.

– Meg tudná világítani, mi a különbség?

– Attila tulajdonképpen

azzá akar válni, amivé Gyurcsány is szeretett volna, csak neki nem sikerült: hogy ő legyen a magyar Tony Blair.

– Azaz a baloldal úgynevezett „harmadik útját” járná, aminek az a lényege, hogy esze ágában sincs megdönteni a kapitalista rendszert, sőt kiegyezik a nagytőkével és – legalábbis a koncepció szerint – ennek a frigynek az áldásaiból nagy szociális transzfereket tud osztogatni.

– Nagyjából így, bár amit Blair csinált Anthony Giddens harmadik útjából, arról azért sok jót nem lehet mondani.

– Mégis összefogna Mesterházyval.

– Attiláról mindig is azt gondoltam, hogy az MSZP azon kisebbségéhez tartozik, aki baloldali politikus.

– A „mindig is” mikor kezdődött?

– Körülbelül 2010-ben ismertem meg igazán. Akkor.

– Már 2010-ben is úgy érezte, hogy kisebbségben vannak az MSZP-ben a baloldaliak?

– Abszolút! Tudja, hogy viháncoltam a gyönyörűségtől, amikor Gyurcsányék elhúztak a pártból? Cikkeket írtam, ódákat zengtem, hogy végre tisztul a párt.

– És tényleg tisztult?

– Hát, végül nem eléggé, de azért sok liberális távozott Gyurcsánnyal együtt…

– …meg sok szavazó is.

– Igaz, bár azért nem rögtön. Gyurcsányék az ötszázalékos bejutási küszöböt csak 2018-ban érték el. Ráadásul inkább a liberális szavazókat vette el tőlünk a DK, ami nem is feltétlenül baj. Végül persze ez a tisztulás sem mentette meg az MSZP-t.

– Aztán 2014-ben mégis Mesterházy Attila vitte be elnökként a szocialistákat a DK-val megkötött választási szövetségbe. Önnel egyetértésben döntött így?

– Dehogy.

Épp otthon főztem a bablevest, amikor csörgött a telefonom. Láttam, hogy Attila hív. Azt tanácsolta, hogy még a hétvége maradék részében próbáljam meg kipihenni magamat, mert napokon belül bejelenti, hogy megállapodott Gyurcsánnyal a közös indulásról az országgyűlési választáson.

– Hogy sikerült a pihenés?

– Gondolhatja.

Az volt a válaszom, hogy „neeem!!!”. Egy percig csak az „e” hangot üvöltöttem. Mikor abbahagytam, Attila csak annyit mondott: „De”.

– Meg tudta indokolni?

– Persze, mégis csak el tudta fogadtatni az elnökséggel. Az igaz, hogy én nem fogadtam el semmilyen indokot. Azért is hívott fel személyesen, mert tudta, szívből utálom a DK-t.

– Honnan ered ez zsigeri indulata?

– Egy neoliberális párt ne mondja már magát baloldalinak, az annyira kártékony…

– Pont tíz évvel ezelőtt a városligeti majálison azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy „ez az MSZP már messze nem az az MSZP, ami volt 2002 és 2010 között, rengeteget változott, (…) nem csak a párt fiatalodik, hanem egyáltalán a tematikánk, a gondolkodásunk, a politikánk nagyon sokat változott. Egy modern, európai baloldali karaktert vett föl, azt pedig nagyon kajálják a fiatalok”. Ez a folyamat akkor tényleg elindult, vagy csak nagyon akart benne hinni.

– Tényleg elindult. 2012-ben Mesterházy és én mérkőztünk meg az MSZP elnökválasztásán. Attila végtelenül korrektül viselkedett, és fair mérkőzésen nyert kétharmad-egyharmad arányban. Ezek után pedig azt javasolta, hogy ugyanebben az arányban dolgozzuk ki a pártprogramot kettőnk elnöki programjából. Ezt a gesztust nagyon nagyra értékeltem, főleg, hogy így is lett. Nagyon bizakodó voltam, mert tudtam, hogy ha kettőnk programját összerakjuk, akkor azzal a fiatalokat meg fogjuk tudni szólítani. Ez benne volt a levegőben,

akkoriban akkora bulikat szerveztem… tolongtak a fiatalok nálunk hétről hétre.

Az Igen mozgalmat, mondhatni, az akkori élményeim alapján szerveztem meg. Tehát igazi, fiatalos baloldali fordulatot vett az MSZP, és ez az imidzsén is meglátszott. Akkor kezdtük el használni a lájk jelet az én javaslatomra, meg a szexi párt szlogent és hasonlókat. Alakult az új brand, csak az a Gyurcsány-alku nem kellett volna…

„Alakult az új brand, csak az a Gyurcsány-alku nem kellett volna…” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Szóval csalódott ebben a modern, európai, fiatalos baloldal irányban, és ezért tért vissza a Kádár-nosztalgiához?

– Arra céloz, hogy Kádár János-terv címen hirdettük meg a 2022-es választási programunkat?

– Arra, meg hogy összefogtak a Munkáspárttal, „a Thürmerékkel”, ahogy Horn Gyula mondja a népszerű felvételen.

– Ebben a Kádár-romantikában bizonyos mértékig ludas vagyok, bár nem az én ötletem volt. Benne volt, hogy ez egy gesztus a Munkáspárt felé, de emellett keményen érveltem is amellett, hogy ez működni fog. Azért, mert soha a magyar történelemben ahhoz fogható szociális fejlődés nem volt, mint ami Kádár alatt végbement. És higgye el, mi magunk tapasztaltuk országszerte, hogy erről még a mai fiatalok közül is nagyon sokan tudnak.

– Azért a gulyáskommunizmus életszínvonala mesterségesen volt magasra emelve, nem termelte azt meg senki, és emiatt került az ország adósságcsapdába.

– Ez nem igaz, Magyarország 1920 óta mindig másodpercre pontosan fizette az adósságait.

– Ne menjünk el amellett sem, hogy egy diktatúráról beszélünk, Kádár pedig személyesen volt felelős a forradalmárok kivégzéséért.

– Ez sajnos igaz, de azért azt hozzátenném, hogy az 1956 után kivégzetteknek jelentős része köztörvényes bűnöző volt. Persze így is született százvalahány halálos ítélet kristálytisztán politikai alapon. Megjegyzem: mind a kínaiak, mind pedig a szovjetek sokkal több kivégzést követeltek.

– Nem veszélyes kinyitni ezt az ajtót? Ilyen alapon bárki mondhatja, hogy a németek több zsidó elhurcolását követelték, de Horthy egy idő után leállíttatta a deportálásokat.

– A deportálásokat addig a magyar állam is akarta, készséggel hajtotta végre, és végül több százezer áldozata lett.

– Hol van a határ? A százas nagyságrendű kivégzések fölött még szemet lehet hunyni?

– Nem. Nullánál van a határ, de jó, ha látjuk az arányokat. Én egyébként a köztörvényes bűnözőket sem végeztettem volna ki, mert harcosan ellenzem a halálbüntetést. Bár,

hogy egyáltalán a politikai elítéltek kivégzése mennyire volt ellene a többségnek, az némileg kérdőjeles.

Szerintem nagyon nem lehetett, mert 1957. május elsején félmillióan vonultak föl Budapesten.

– Ez mire bizonyíték egy kemény diktatúrában?

– Ott voltak? Ott voltak.

– Mindenesetre a Kádár János-terv a nevén kívül semmi radikálisat nem tartalmazott. Mielőtt belenéztem, azt hittem, hogy kiérlelt koncepciót fogok benne találni arra vonatkozólag, miként kell megdönteni a tőkés kapitalizmust, ehelyett, szinte kizárólag jelentős jóléti intézkedések voltak benne felsorolva, olyanok, amilyeneket bármelyik szocdem párt programjában megtalálhatnánk. Azt kivéve, hogy levinnék a szavazás korhatárát tizenhat évre.

– Mivel ez egy konkrét választási program volt, ráadásul egy másik párttal közösen kidolgozott terv, ezért nem akartunk nagy távlatokban gondolkodni, nehogy azon csússzon el a megegyezés. Mutatni akartunk az embereknek egy programot, amire jó szívvel azt tudjuk mondani, hogy a következő négy évben ezeket szeretnénk megvalósítani a szociális dimenzióban. Magyarán nem azt az elvont kérdést tettük fel, hogy hogyan lehet megszüntetni a kapitalizmust, hanem hogy a legégetőbb problémákat miként kellene orvosolni.

– Rendben. Akkor felejtsük el a 2022-es választási programot a nevével együtt! Hogyan kellene az ISZOMM szerint megváltoztatni a világot?

– Például mi a szolidaritást a klasszikus értelmében akarjuk erősíteni a társadalomban. Mit jelent ez? Azt, hogy

ha az orvosok bérét rendezik, akkor az orvostársadalom egy emberként azt mondja: nem veszem fel addig a fizetésemet, amíg nem rendezik az ápolók bérét is. Kanadában pontosan ez történt.

Vagy ha az egyik szakma sztrájkol, akkor sztrájkoljon a többi szakszervezet is az ő érdekükben. Ne csak a saját problémáinkkal és érdekeinkkel legyünk elfoglalva, hanem álljunk ki egymásért! Csakhogy a szolidaritást nem csupán társadalmi értelemben erősítenénk.

– Vagyis?

– Szolidaritást kell vállalnunk a természettel is, amit az ember nagyon súlyosan megsértett.

Nem vagyunk sötétzöldek, csak azt mondjuk, hogy a természeti erőforrások igénybevétele egyrészt léptékében is visszaszorítandó, másrészt a hozzáférés, az „access” a kulcsszavunk, ha természeti javakról van szó.

Az ember semmit nem tett azért, hogy a kőolaj és a földgáz ott legyen a föld alatt. Értem, hogy vannak költségei a kitermelésnek, de olyan nincs, hogy kisajátítok lelőhelyeket akár államokat is elnyomva, és utána kartellbe tömörülve kiszolgáltatottá teszem az egész világot.

– De van ilyen. Mit lehet ellene tenni?

– El kellene távolodnunk az „ördög ürülékétől”, tehát a fosszilis energiahordozóktól.

– A nem fosszilis eredetű energiáról is egyre több kínos dolog derül ki.

– Ez így van, az akkumulátorok esetében például a lítium és kobalt bányászata súlyosan terheli a környezetet. Ezért mindennek az alapja az energiahatékonyság és a takarékosság. Mi azt mondjuk, hogy a fosszilis energiahordozók terén a monopóliumok, kartellek tarthatatlanok, ezért komoly állami beavatkozásra van szükség. Átlátható, transzparens módon kell az emberek energiához való hozzájutását biztosítani, fel kell számolni az energiaszegénységet! Mi nem szeretünk adót emelni, így az extraprofit-adóztatást sem tartjuk helyesnek. Azt kell elérni, hogy az extraprofit létre se jöjjön!

„Olyan nincs, hogy kisajátítok lelőhelyeket akár államokat is elnyomva, és utána kartellbe tömörülve kiszolgáltatottá teszem az egész világot” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Nemrég Magyarországon járt Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt volt elnöke, és azt mondta, az ukrajnai békéhez az kell, hogy Putyint tárgyalóasztalhoz kényszerítsék, de ehhez feltétlenül szükség van az Egyesült Államokra. A brazil elnök, Lula da Silva is hasonló állásponton van, ráadásul mindketten a hagyományosabb baloldalt képviselik…

– Mi úgy mondjuk ezt, hogy vegytiszta baloldal.

– …milyen kapcsolatot ápol ezekkel a – szóhasználata szerint – vegytisztán baloldali politikusokkal, és mit gondol az ISZOMM a háborúról?

– Lulával személyesen ismerjük egymást majdnem két évtizede, Corbyn pedig a magyar és az európai baloldal meghívására jött Magyarországra, ami nem kis dolog, és nagyon büszkék vagyunk rá.

Az ISZOMM többször hangsúlyozta nyilvánosan, hogy a háború további eszkalációját meg kell akadályozni, és minél előbb béketárgyalásokat kell indítani. Ettől nem kell megijedni, mert az semmit nem jelent, hogy a front jelenleg hol húzódik, simán lehet, hogy a végén az oroszokat vissza lehet tolni a határaikon belülre.

A történelem is azt bizonyítja, hogy egy fegyveres konfliktust nem mindig úgy rendeznek, hogy meghúzzák ott a határokat, ahol a front húzódik.

– Egyesek szerint Oroszországnak jogos az igénye arra, hogy megkapja vagy legalábbis az érdekkörébe vonja Ukrajna keleti területeit, mert ott oroszok élnek. A népek önrendelkezési jogára szoktak hivatkozni.

– Először is, hogy mennyi orosz él jelenleg Kelet-Ukrajnában, azt nem tudjuk, ugyanis onnan, aki tudott, már elmenekült a háború miatt. Ráadásul Oroszország ezzel a háborúval megszegte a budapesti memorandumot, amiben a nagyhatalmak garantálták Ukrajna területi sérthetetlenségét.

– A kárpátaljai magyarokkal mi legyen? Az ő jogaik már a háború előtt is csorbultak.

– Hadd kérdezzek vissza! Van ma Magyarországon államilag finanszírozott ukrán iskola?

– Nem tudom. Van?

– Nincs. Pedig több tízezren menekültek ide. Örüljünk, hogy Ukrajnában van magyar iskola!

– Ha lenne igény ukrán iskolára, gondolom, lenne. Más nemzetiségeknek is van. Örvendetes, hogy van magyar iskola Ukrajnában, de az utóbbi tíz évben a magyarok nyelvhasználati jogai sérültek.

– Nehogy már az legyen a baj, hogy meg kell tanulni az állam nyelvén az államilag finanszírozott iskolában!

– Nem az a baj, hanem hogy nem idegen nyelvként oktatják a nemzetiségi gyerekeknek, akiknek az anyanyelve nem az ukrán, és konkrét tárgyakat is az államnyelven kötelező elsajátítaniuk.

– Azért a magyar kormány és az ukrajnai magyarok vezetői is vastagon benne vannak abban, hogy még mindig nem sikerült megegyezni erről az ukrán állammal. Ez az érem másik oldala.

– Akkor az is rendben lenne, ha a magyar kormány is elkezdené visszavenni a kisebbségek szerzett jogait, mert kicsit paprikásabb a hangulat az anyaországuk vezetőivel?

– Természetesen nem.

Én minden fórumon, ahol csak tudom, elmondom az ukránoknak is, akár szemtől szembe, hogy gyerekek, értem én, hogy ti most nagyon szeretnétek csatlakozni az unióhoz, de akkor tessék európai módon rendezni a kisebbségek jogait!

Volt, hogy igen magas rangú vezetőknek is kifejtettem ezt még a háború kitörése előtt. Tudja, mi volt a válaszuk?

– Mi?

– Magukból kikelve elküldtek a csudába. Az elmúlt időszakban azt tapasztaltam Ukrajnában, hogy a nemzetiségi politikájuk nem más, mint undorító, államilag szponzorált nacionalizmus. Én pedig a nacionalizmust rühellem, mint a sz*rt!

Kiemelt kép: Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alelnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

Ajánljuk még