– Milyen állapotban találja Ferenc pápa a magyarországi katolikus egyházat a holnap kezdődő látogatása során? Kiépült és működő intézményhálózat jelenti az egyik oldalt, mind kevesebb kispap a másikat.

– Összetett a kérdés, röviden csak egy-egy dolog említése szintjén tudok válaszolni. Óriási változás, hogy szabadon létezhet az egyház, hiszen 1990 előtt bizony nem így volt. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy egyszerre hat a korábbi erőszakos ateista nevelés eredménye és a nyugati szabadelvű ideológia. Ahol a család nem tudta tovább adni a hitét, nem tudta a gyermekét a keresztény értékek szerint nevelni, ott bizony nem alakult ki a hit. Sok olyan család van, ahol már meg sem keresztelik a gyermeket. A hit továbbadásának területén óriási hiányosságaink vannak. Azonban öröm is ért bennünket, mégpedig a katolikus iskolák kapcsán. A korábbi nyolc gimnáziumunkhoz képest a katolikus iskolák aránya a magyar köznevelésben elérte a tizenegy százalékot. Ki szeretném emelni, hogy már három katolikus egyetem is működik Magyarországon. Mindez számunkra örömteli jövőt vizionálhat. Ha nem is lesz az összes növendékünkből hitvalló keresztény, intézményeinkben mégis megismerik a keresztény értékrendet, és ez az egész életüket meghatározhatja. Korábban sem volt mindenki elkötelezetten vallásos, de aki otthon, családja körében megismerte a keresztény értékrendet, az kitartott a hitben a legkeményebb ateista időben is. Antall József néhai miniszterelnök egyszer azt mondta, hogy Magyarországon mindenki keresztény, még az ateista is. Érték- és jogrendünket, s egész kultúránkat átjárta az evangéliumi értékrend. Azt is látni kell, hogy bizony egyre kevesebb a papi hivatások száma, aminek nagyon sok oka lehet. Kevesebb a keresztény család, és kevesebb a gyermek. Kevesebb tehát azoknak a fiatalembereknek a száma is, akik megkaphatják Isten hívását. Azonban abban is biztos vagyok, hogy annál sokkal többen kapják meg a hivatás ajándékát, mint ahányan el is fogadják azt.

Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Mi ennek az oka?

– Nem mindig segít a körülöttük élő társadalom abban, hogy a hivatás magja csírát, majd gyökeret hajtson. Néha még a család sem örül ennek. A társadalom egy része pedig egyértelműen leminősíti a papságot. Vegyük észre: az emberekkel foglalkozó és a másokért élő többi hivatás területén is, mint például az orvos, az ápoló, a tanár, s még sorolhatnám, szintén kevesebb a jelentkező. Ez a helyzet már többször is előfordult a történelemben. Ezt is túl fogjuk élni. Nem esünk kétségbe, hiszen a katolikus egyház ma a társadalom minden szintjén szabadon működhet, s hisszük, hogy Isten gondoskodik népéről.

– Az igazság szellemében kell élni és írni, és az a feladatunk, hogy az igazság hírnökei legyünk – mondta a közelmúltban a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíj átadóján. Csakhogy az ördög pont a részletekbe búvik, hiszen az ember az objektív, valós igazságot a saját, szubjektív véleménye alapján fogadja el. Hol van akkor az igazság?

– Pilátus is feltette Jézusnak a kérdést, hogy mi az igazság? Bizony, ha valaki nem tudja elfogadni, hogy létezik a tőle független, objektív igazság, akkor nagyon nehezen lehet meggyőzni az igazság létezéséről. A korszellem mindent relativizál, így az igazságot is. Meggyőződésem szerint létezik objektív igazság, amely részben az értelem segítségével, egészében pedig – amennyire az emberi értelem felfogni képes – a kinyilatkoztatásból megismerhető. Ez egészen biztosan az ember javát szolgálja.

– Kinyilatkoztatás: nem tűnik korszerű fogalomnak. Hogyan tekintsünk rá?

– A kinyilatkoztatás nem az emberi okoskodás eredménye, hanem Isten ajándéka. Ha a teremtett világot pusztán csak emberi értelemmel próbáljuk megvizsgálni, már akkor is fel tudjuk fedezni, hogy megváltoztathatatlan, abszolút igazságokat, törvényeket hordoz önmagában, amelyek nem az ember hozzájuk való viszonyától nyerik értéküket és létezésüket. A természet belső törvényeit ugyanis nem lehet megváltoztatni. A kinyilatkoztatás ennek belátására vezet, és további ismeretet is ad Istenről, emberről, a teremtett világról, s ezek viszonyáról.

Veres András győri megyés püspök a nagypénteki szentmisén a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

– Mást sem teszünk, csak ezeket a belső törvényeket próbáljuk változtatgatni.

– Igen, s ebből mindig katasztrófa lett. Biztos vagyok benne, hogy ennek a tapasztalatnak a felismeréséig minden értelmes ember képes eljutni. A kinyilatkoztatás valójában a természetben jelen lévő igazságok kifejtése, megkoronázása. Aki elfogadja, hogy józan emberi értelemmel is megismerhető az igazság, azt a kinyilatkoztatás abban segíti, hogy azt még teljesebb módon megismerje.

– És aki nem fogadja el az evangélium kinyilatkoztatását, mert nem vallásos vagy éppen valami egészen másban hisz?

– Nem attól függ az igazság tartalma, hogy ki-ki milyen társadalmi, szociális, kulturális vagy éppen vallási közegből értelmezi. Az objektív igazság mindenütt igazság.

– Az is igazság, hogy az önzés napjaink népbetegsége. Nemcsak az egyénre, az egyes emberre, hanem a közösségre és a kultúrára is igaz lehet ez a kórtünet, ráadásul az önzőség kollektív szemléletté is válhat. Csakhogy az önmagába forduló világ nem a saját szabadságát építi, hanem a saját jövőjét rombolja. II. János Pál pápa azt mondta, hogy Európa az élet evangéliuma helyett a halál kultúráját építi, miközben – és ezt már én teszem hozzá – a szabadságot szajkózza. Ebben a helyzetben az egyház hogyan tudja hirdetni a maga igazságát?

(Fotó:Hirado.hu Horváth Péter Gyula)

– Itt is a természetben meglévő és a józan emberi értelemmel felismerhető igazságra lehet apellálni. Ha például az élet kultúrájáról beszélünk a halál kultúrájával szemben, akkor arra utalunk, hogy az élet olyan, az ember gondolkodásától és világnézeti meggyőződésétől független érték, igazság, amit tisztelni, becsülni kell. Az emberi életet tehát nem szabad kioltani, hanem védeni, óvni kell. Különösen azokét, akik erre a legjobban rászorulnak, mert védtelenek. Az élet bizonyos területeken még az általánosnál is hangsúlyosabb védelmet igényel. Az önzőség a mai világban nem csak veszély, hanem valóság. Soha korábban nem volt akkora önzés a világban, mint napjainkban, mert az ember most vált arra képessé, hogy saját erejével, pénzével, vagy éppen technikájával, viszonylag sok mindent tudjon maga köré gyűjteni, ezzel biztosítani saját életét. Csakhogy egyszer mindez szertefoszlik.

Kapcsolódó tartalom

– Lehet szigetként élni a világban?

– Nem lehet. Tekintettel kell lennünk egymásra, hogy felismerjük azt, amit Jézus hirdetett: a másokért élés adja meg az egyén számára is a boldogságot. Saját boldogságom nem érhető el a mások boldogságának szolgálata nélkül.

– Böjte Csaba a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán azt mondta, hogy Budapest megnyugvást talált a pápai mise napján, és megmutatta a szeretetben fürdő, gyönyörű arcát. A szentatya most újra eljön. Mit vár ettől magyarként, papként és püspökként?

– Sokat, mert sok dologban a segítségére van szükségünk. Egy olyan lelki hatalom képviselője, mint a szentatya, jó forrása a lelki ajándékoknak, amelyeket ő igyekszik is gazdagon osztani. Magyarként úgy érzem, hogy nagy megtiszteltetés számunkra, hogy rövid időn belül másodszor is eljön hozzánk. Ez megkülönböztetett figyelmet jelent az ő részéről, hiszen Olaszországot leszámítva még egyetlen országot sem keresett fel két alkalommal.

– Minek köszönhető ez a bizalom?

– Ahogyan a magyar hívek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson fogadták, az a feléje irányuló szeretet, a szentatyában fokozott érdeklődést keltett a magyarság iránt. Az ad limina látogatás alkalmával elmesélte a magyar püspököknek, hogy amikor még Buenos Aires érseke volt, magyar munkatársai is voltak. Rendkívül nagyra tartotta a Magyarországról menekült nővérek szolgálatát.

Kapcsolódó tartalom

– A szentatya már Buenos Aires érsekeként megismert valamit a múltunkból, kultúránkból?

– Nem csak valamit, hanem sok mindent. Az egyik kint dolgozó nővért én is ismertem, már meghalt. Ő az 1990-es politikai változások után hazatért és Egerben újraalapította a rend iskoláját. Tőle tudom, hogy a Buenos Airesben létrehozott Zrínyi Ifjúsági Kör milyen komoly kulturális missziót töltött be nem csak a magyarok, hanem az érsekség és az egész város életében. Ezt a szentatya természetesen érzékelte és értékelte.

– Megszeretett bennünket?

– Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy igen, megszeretett bennünket. Amikor megtapasztalta a Hősök terén, hogy a magyarok mekkora tömegben voltak jelen a Statio Orbis szentmisén – hiszen ne felejtsük el, hogy a Covid miatt nagyon korlátozott volt a külföldiek jelenléte –, ez benne felfokozhatta azt az érdeklődést, amit most szeretne kifejezésre juttatni. Azt kérte, hogy az élet minél több területéről és az ország minden részéből legyenek résztvevők, hiszen ő az idős kora és meggyöngült egészsége miatt már nem tud vidékre látogatni. De az egész magyar nemzettel szeretne találkozni.

Veres András győri megyés püspök a Szent II. János Pál pápa által basilica minor rangra emelt győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, ahol szent László királyunk hermáját is őrzik (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Azt lehet előre tudni, hogy mire fog a szentatya tanítása fókuszálni?

– Nem tudni, hiszen ő dönti el, hogy mit emel ki a tanításában. Mi az ifjúság köré akartuk Ferenc pápa látogatását fonni. Ezért lesz ifjúsági találkozó, de találkozni fog a kulturális és tudományos élet képviselőivel, miként a katolikus egyetemek küldötteivel is. A fiatalok tehát mindenütt jelen lesznek, miként a papokkal, szerzetesekkel való találkozón is. Ugyanakkor mi egy háborúban álló ország szomszédja is vagyunk, ezért a háború és a béke gondolata feltételezhetően a tanításában előtérbe fog kerülni.

Kapcsolódó tartalom

– A szentatya a béke követe, amire Európának nagy szüksége van. A szomszédban dúló véres háborúban mégis arat a halál. A szentatya itt nálunk is találkozik a menekültekkel, és sokszorosan jelezte, már korábban is, hogy együttérez a szenvedőkkel. A Magyar Katolikus Egyház hogyan segíti őket?

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia munkatársai a Karitászon, a Máltai Szeretetszolgálaton, a Katolikus Szeretetszolgálaton és a többi szervezetünkön keresztül kezdettől fogva segítették a bajbajutottakat. Nemcsak a határon innen, de Ukrajnában is jelen vagyunk. Az ottani püspök atyák segítségével rendszeresen küldünk segélyszállítmányokat, nemcsak az ottani magyarjaink, hanem az ukránok számára is. A jótett nem ismerhet nemzetiségeket. Azoknak pedig, akik ide érkeznek Magyarországra, igyekszünk minden segítséget megadni. Ha tudunk, munkalehetőséget is keresünk számukra, iskoláinkba pedig befogadjuk a gyermekeiket. És természetesen a békéért nem szűnünk meg imádkozni. Arra kérjük Istent, hogy adjon a politikusoknak józan értelmet, belátást, bölcsességet, hogy felismerjék a béke útját, és olyan döntéseket hozzanak, amelyekkel minél előbb véget lehet vetni ennek az esztelen testvérháborúnak.