Történelmi pillanathoz érkezett a magyar tudományos élet, hiszen hazánk a Hunor magyar űrhajós program keretén belül csaknem fél évszázados szünet után újra magyar embert küld a világűrbe – jelentette be Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos.
Az alapján, hogy 1980-ban – a keddi sajtótájékoztató vendégeként jelen lévő – Farkas Bertalan űrrepülése milyen erős katalizátorként hatott a magyar tudományos életre, igen megalapozott a mostani űrhajós program legfőbb célkitűzése, hogy hosszan tartó, felívelő pályára állítsa a magyar tudományt és high-tech ipart
– foglalta össze a program hosszú távú törekvéseit.
Ferencz Orsolya kérdésünkre azt is elmondta: komplex kutatási programokat hajtanak majd végre, az Európai Űrügynökséggel összhangban élettani, gyógyszerfejlesztési és sugárvédelmi kutatásokat végeznek.
Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke szerint az űrkutatás területén hazánk kiemelkedő teljesítményt tud felmutatni. A magyar űrkorszak közvetlenül a második világháború után született meg, amikor Bay Zoltán 1946-ban rádiójelekkel elsőnek mérte meg a Föld és Hold közötti távolságot. Maróth Miklós elmondta: a kormány a legjelentősebb hazai űrkutatási és űrtechnológiai műhelyt, az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumát jelölte ki ennek az összetett programnak a koordinációjára, végrehajtására, valamint szakmai vezetésére. A Hunor-programmal az űrhajós-válogatás, -kiképzés és a Nemzetközi Űrállomáson folytatott kísérletezés is felkerült a ELKH-ban fellelhető képességek széles palettájára.
240 érvényes jelentkezés érkezett
Az űrhajós programra eredetileg 240-en jelentkeztek, hogy a következő magyar űrmisszió részesei legyenek. A jelöltek szakmai múltját tekintve rendkívül széles spektrumon mozogtak, hiszen volt közöttük mélytengeri archeológus, matematikus, mérnök, pilóta, jogász, orvos, de még filozófus is. A nagyon szigorú szellemi, fizikai és pszichológiai szűrők hatására a jelöltek száma végül négyre szűkült. Közülük kerül ki az az egy űrhajós, aki 2024 végén vagy a következő esztendő elején csatlakozhat a Nemzetközi Űrállomás személyzetéhez, és bekapcsolódhat az ott folyó tudományos munkába.
„Számunkra a világűr meghódítása nem cél, hanem hivatás” – mondta a négy jelöltet bemutató sajtótájékoztatón Magyari Gábor, az űrhajósok kiválasztásáért és kiképzéséért felelős vezető. A csaknem egyéves válogatási folyamaton tesztelték a jelentkezők szellemi teljesítőképességét, fizikai teherbírását, személyiségük stabilitását, tudományos munkaszínvonalát, és hogy képesek-e csapatban ugyanúgy együttműködni, mint ahogyan vezetni is, amikor kell.
Négyen a legjobbak között
A négy kiválasztott jelölt között van Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnök; Kapu Tibor űripari fejlesztőmérnök; Schlégl Ádám klinikai ortopédsebész és Szakály András repülőipari-tervezőmérnök.
Szakály András bizakodva emelte ki, hogy a beinduló technológiai és tudományos fejlesztések terén a kiváló magyar mérnökök egyre nagyobb számban találjanak a képességeiknek megfelelő szakmai kihívásokat itthon.
Schlégl Ádám a távgyógyítással kapcsolatos tudományos előrelépések miatt várja azt, hogy a programban annál is több emberi életért tud tenni, mint eddig nap mint nap a műtőkben.
Cserényi Gyula azzal a bizalommal fordul az űrállomás veszélyeihez, mint a munkájával korábban is járó döntési helyzetekhez.
Kapu Tibor kijelentette: elszántan néznek szembe a következő két év kihívásaival.
A Hunor-program célja egy magyar kutatóűrhajós feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra, ahol csaknem egy hónapon át döntően magyar fejlesztésű tudományos kísérleteket fog végrehajtani.
A négy jelölt számára a következő napokban idehaza folytatódik a kiképzés, az amerikai Houstonban lévő bázisra 2024 februárjában utaznak ki, hogy ott készüljenek fel az űrutazás konkrét feladataira.
A kiválasztott magyar űrhajós 28 napon keresztül lesz a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
Az első magyar űrhajós
Mindeddig Farkas Bertalan az egyetlen magyar űrhajós, aki vadászpilótaként lett az Interkozmosz program részese. Űrhajóstársával, Valerij Kubaszovval 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén. Magyarország ezzel az űrutazással hetedikként lépett azon nemzetek sorába, amelyek elmondhatják magukról, hogy feljutottak a világűrbe. Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol a személyzet, Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket.
A magyar űrhajós nevét 2005 óta egy kisbolygó is őrzi.