Baleset

Egy kamionról leszakadó gumiabroncs okozott óriási balesetet, lezárták az autópályát

Udvaros Dorottya édesanyjáról: Az igazságtalanságot az ember nem tudja feldolgozni

Ha nem próbálok meg mindent odaadni magamból egy szerepnek, akkor nincs értelme az egésznek – vallja a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki egyik alakítása kedvéért például leborotválta a haját. Udvaros Dorottya a Kossuth Rádió Nagyok című műsorában beszélt a szülőktől távol töltött gyerekkoráról, az édesanyja életében történt tragikus törésről és édesapja életszemléletéről.

Udvaros Dorottya gyerekkorában sokat volt távol rendező édesapjától, Udvaros Bélától és színésznő édesanyjától, Dévay Camillától. Előfordult, hogy nem is élt együtt szüleivel, hiszen – mint mondja – annak idején nem voltak olyan komfortos színészlakások, ahova oda lehetett vinni egy kisgyereket. „Nyilván, ha innen így ránézünk arra a szituációra, akkor azt mondjuk, szörnyű, hogy nincs együtt a család, de egy kisgyerek könnyedén alkalmazkodik a helyzetekhez. Ha időnként megjelennek a szülei, és elmagyarázzák neki, hogy mikor szünet van, akkor jössz, és amikor nem lesz bemutató, mi jövünk, akkor az ember ezt elfogadja. Persze minden nyomot hagy bennünk. Nincs olyan ismerősöm, akinek ne lenne valamiféle kis problémája. Az egész életünk traumák sorozata, amit fel kell dolgozni”.

Édesanyjának ráadásul különösen nagy teher is jutott, hiszen a kommunizmusban koholt vádak alapján három év börtönre ítélték, majd három évet töltött Kistarcsán internáló táborban. „A színészmesterség sok szempontból szerencsés, mert egy színész mindent, ami éri őt, bele tud rakni egy szerepbe. Anyámnak is nagyon sokat segített, hogy játszhatott nagy drámai szerepeket, ettől függetlenül persze egy életen át húzta maga után ezt a terhet. Az igazságtalanságot az ember nem tudja feldolgozni, nem tud vele mit kezdeni” – mondta a portréműsorban Udvaros Dorottya, aki saját munkásságára is utalva hozzátette: a művészetnek nem árt a bánat vagy a szenvedés, szerencsés, hogyha valaki ezt meg tudja mutatni. A színművész a műsorban édesapjáról is megemlékezett, aki 96 éves korában halt meg. „Az egész életét nagyon tudatosan élte, és tulajdonképpen végig tudta, hogy ő egy átutazó, és azt gondolta: minden egyes állomás nagyon fontos.”

Kapcsolódó tartalom

A színésznő pályája kezdetét is felidézte a Kossuth Rádió műsorában. „A szüleim tisztában voltak vele, hogy ez a pálya nehéz. Mikor kiderült, hogy mégsem orvosira akarok menni, és felvételizek a színművészetire, édesanyám felhívott egy-két rendezőt, aki tanított az iskolában, és szinte könyörgött nekik, hogy ha nem találnak elég tehetségesnek, ne vegyenek fel. Van, akiről már egész korán lehet látni, hogy nagy művész lesz, esetemben nem így volt, még végzősként sem volt egyértelmű, hogyan állom meg a helyem a pályán.”

Azóta persze az idő igazolta őt, hiszen számtalan legendás színházi előadás és kultuszfilmmé lett mozi részese volt. A Katona József Színháznak és a Bárka Színháznak is alapító tagja, több mint 20 éve pedig a Nemzeti Színházban játszik. Bár szerepálma nincsen, a megfelelő motiváció mindig rendkívül fontos volt a számára: „Arra vágytam, hogy a munka, vagy feladat, ami megtalál, azt tényleg nekem akarja valaki odaadni. Ilyen állomásokra vágyom még, valamint arra, hogy lehetőségem legyen minél tovább dolgozni, hogy legyen még bennem fizikai erő.”

A Nagyok teljes beszélgetése Udvaros Dorottyával a műsor Médiaklikk-oldalán hallgatható újra.

Nagyok – zenés portréműsor a Kossuth Rádióban hétköznap 19:30-tól!

Kiemelt kép: Udvaros Dorottya (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Ajánljuk még