– Mi miatt szerettek egymásba?
– Korda György: Férfiként természetesen legelőször a külsőt néztem, hogy mennyire csinos, aztán ahogy megismertük egymást, a lelkét is megszerettem. Ugyanakkor művészemberként még az is fontos szempont volt nálam, hogy mennyire tehetséges. Az volt!
– Balázs Klári: Én túl sokat nem tudtam Gyuriról, no persze a sármját meg az izmos testét már elsőre is észrevettem. Olyan csinos volt, hogy csuda! Amikor elindultunk együtt turnézni, akkor kezdett csak kibontakozni előttem személyisége, és kiderült, hogy mennyi közös van bennünk. Jókat tudtunk nevetni – isteni humora volt már akkor is –, bármiről tudtunk beszélgetni, legyen az festészet, klasszikus zene vagy éppen irodalom. Mindketten a mediterrán, az olasz kultúrát kedveltük, az ételekben, a divatban, a bútorokban, az építészetben és a zenében is ez állt hozzánk a legközelebb. A mai napig előfordul, hogy olasz operákat hallgatunk hajnali fél 5-ig. Mindamellett nagyon tetszett az is, amit a színpadon csinált, hogy milyen alázattal és profizmussal dolgozott mindig. Ha nagyon kell mondanom valamit, hogy mi változott a 43 év alatt, akkor mindössze annyi, hogy régen egy görög isten volt, most meg egy antik görög isten! (Nevetnek)
A házaspár korábban arról is mesélt hogy élik meg a Reptér című dal sikereit:
– Ismert, hogy csak hosszas udvarlás és többszöri visszautasítás után kezdődött a kapcsolatuk. Miért indult ilyen nehezen?
– Balázs Klári: Hogyan is fogalmazzak finoman, nagyon szerették őt a nők és ő is a nőket. Én nem akartam beállni a sorba a szeretők közé. 1978-ban és ’79-ben is lehetett volna köztünk valami, de én nem akartam a strigulafalra felkerülni, aztán jött az 1980-as turné, a vokalistája lettem, megismertem jobban, és minden megváltozott.
Korda György az 1968-as Táncdalfesztivál második elődöntőjében a Madách Színházban (Fotó: Nemzeti Fotótár)Kapcsolódó tartalom
– Korda György az a hősszerelmes típus?
– Balázs Klári: Jujuj, Gyuri nagyon tud udvarolni. Mindent bedob!
– Korda György: A Halló, itt Korda György! című balatoni turnén én Balatonszéplakon laktam, Klárika pedig a többi szereplővel Siófokon belül volt elszállásolva. Mindennap futottam hat kilométert oda és vissza, hogy láthassam őt. Megérte!
– Mióta házasok, töltöttek külön akár egy napot is?
– Balázs Klári: Csak, amikor kórházban voltunk egy-egy napot. Egyébként soha.
– Említették a humor szerepét a házasságukban. Volt olyan az évek alatt, amikor kifejezetten a humor segítségével jutottak túl egy problémán?
– Korda György: Tíz évvel ezelőtt volt egy életmentő műtétem, az egyik percről a másikra lépinfarktust kaptam. Klári nem árulta el, hogy milyen súlyos a probléma, hanem humorral oldotta a helyzetet. Úgy tartotta bennem a lelket, hogy közben egy percre sem lágyult el, így nem volt időm megijedni, belegondolni a helyzet drámaiságába, mert akkor belebetegedtem volna. Ő humorral, jókedvvel, szeretettel átvezetett engem a nehézségeken.
Balázs Klári és Korda György énekesek a debreceni Campus Fesztiválon 2019. július 19-én, Debrecenben (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)– Van bármi hátránya annak, hogy ennyi ideje, ilyen szoros kötelékben élik a mindennapokat?
– Korda György: Egyetlen negatívuma van, hogy az ember egy bizonyos idő után a másik baját teljesen úgy éli meg, mintha a sajátja lenne. Szívesen venném magamra az ő terhét és fordítva, ezáltal minden, ami a másikkal történik nagyon mélyen érint minket. De aztán megfogjuk egymás kezét, és végigcsináljuk együtt.
– Mire épül egy jó házasság?
– Balázs Klári: Előre bocsátanám, hogy mi mindketten konzervatív szemléletűek vagyunk. Tehát nálunk olyan, hogy nyitott házasság, nem létezik. Mi nem megyünk egymás nélkül sehová, nálunk a hűség az alapja mindennek. Aztán toleránsnak kell lenni egy házasságban. Én egy hangos oroszlán vagyok, de vissza tudok vonulni, amikor úgy érzem, hogy nem szabad tovább feszíteni a húrt. Gyuri egy makacs bak és ízig-vérig férfi, így gyakran hagyom őt „győzni”. Alapvetően mi férfiként és nőként kezeljük egymást, ezek szerint a szerepkörök szerint élünk. Én felnézek rá, mellettem ő erős férfi lehet, akire mindig számíthatok, akinek a vállára támaszkodhatok, minden értelemben.
– Korda György: A házasság – pláne két színpadon lévő ember között – egy kompromisszumok nélküli nagyon erős szövetség, amit elárulni nem lehet. Lehetnek problémák, sőt néha vannak is, de együtt mindenen túl lehet jutni.
Kapcsolódó tartalom
– Van annak jelentősége a szövetség szempontjából, hogy mindketten művészek, azaz a szakmai és magánéletük teljesen összefonódik?
– Korda György: Azonos pályán lévő házaspárnál óriási dolog, hogy minden kompromisszum nélkül le tudnak mondani a saját egyéni sikerükről, és mindent megtesznek a közös siker érdekében. Az éneklés ugyanis alapvetően egy egocentrikus műfaj, az ember a saját személyét tolja előtérbe, és úgy érvényesül. A mi esetünkben ezen túl kell lépni, hiszen ketten állunk, egyenrangú félként a színpadon. Hogy ezt képesek vagyunk 65 éve végigcsinálni, évente százhúsz előadással a hátunk mögött, ez is mutatja a kapcsolatunk valódi mélységét.
– Balázs Klári: Ez egy teljesen másfajta élet, mint a polgári szakmát űző emberek élete, akik reggeltől délutánig dolgoznak – általában külön –, aztán együtt töltik az estét. Mi éjjel-nappal együtt vagyunk, közösen kell megszervezni és kialakítani nemcsak a magánéletünket, hanem a színpadi létünket is. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül, rengeteg örömöt, szép pillanatot éltünk meg együtt, és a közös célok, a közös szakmai út csak megerősített minket.
– Generációk rajonganak önökért és éneklik a dalaikat a fesztiválokon, a koncerteken. Ebből az önök felé áradó szeretetből tudnak merítkezni a hétköznapokban?
– Korda György: Ez egy csodálatos „dopping” az embernek, olyan erőt ad, amiből tényleg lehet építkezni, így 84 évesen. Nekem van egy példaképem, a „csirkés” gyorsétteremlánc alapítója, aki 60 évesen nyugdíjba ment, aztán a barátai nógatására elkezdte a saját panírozású csirkéjével járni az ország éttermeit, és óriási hírnévre, no meg bevételre tett szert idős korára. Csak azért mondom, hogy még bármi előfordulhat. Az embernek egy bizonyos kor után is vannak lehetőségei, bár kétségkívül kicsit szűkülnek. Szóval maratont már biztosan nem fogok futni! (Nevet)
Balázs Klári és Korda György (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)– Van értéke manapság a házasságnak, az olyan harmonikus örök szerelemnek, mint az önöké?
– Balázs Klári: A fogyasztói társadalom rányomja a bélyegét a párkapcsolatokra. A fiatalok könnyebben kilépnek a házasságból, hamar feladják a kapcsolatokat. Ezáltal mély sebeket szereznek, amiket a lelkükben egész életükre hordozni fognak. Én maximálisan házasságpárti vagyok, de ha egyszer valaki elhatározza, hogy erre adja a fejét, akkor nagyon komolyan át kell gondolnia, hogy le tudja-e élni a választottjával az életét? Kitart-e jóban-rosszban a másik mellett? A „jóban” persze könnyű együtt lenni valakivel. A nagy kérdés az, vállaljátok-e a rosszat is együtt?
– Korda György: Lehetséges, hogy meg kell érni a fiataloknak a házasságra, jókor és jó korban kell összetalálkozni, amikor az ember már kicsit bölcsebb.
– Talán nem véletlen, hogy találkoztak…
– Balázs Klári: Egészen biztos vagyok benne, hogy eleve elrendeltetett, hogy mi Gyurival találkoztunk. Elkerülhettük volna egymást többször is, de össze kellett, hogy fonódjon a sorsunk. Ez nem alakulhatott másképp. Érdekes, talán éppen ezért sosem voltam féltékeny, nem ültem a nyakán, nem kutakodtam a zsebében, mert úgy voltam vele, hogy ezt az embert éntőlem senki nem tudja elvenni! Így is lett, immáron 43 éve. Szokták kérdezni, nem zavar-e a kártyázása? Annyira nem zavar, hogy lejárok vele én magam is, és megtanultam a kedvéért pókerezni. Nem akartam sohasem megváltoztatni. Egyetlen dolgot kértem tőle egész életemben, hogy szokjon le a dohányzásról, de azt is csak azért, hogy minél tovább együtt élhessünk egészségben és boldogságban. Tizenöt éve megtette a kedvemért.
– A házasság hetén milyen tanácsot adnának a házasulandó fiataloknak?
– Korda György: Veszekedhetnek egymással, sőt néha kell is egy kis összezördülés, de nem lehet semminek olyan jelentősége, hogy egy negyedóra múlva ne puszilják meg egymást és elfelejtsék a dolgot. Másnapra nem szabad átvinni a bennünk maradt tüskét sohasem, ez egy örök igazság!