Baleset

Frontálisan ütközött két autó, lezárták a főutat, mentőhelikopter érkezett a helyszínre

48 perc: A szankciókat nem a béketárgyalások kikényszerítésére használják

| Szerző: hirado.hu
Az új év első adásában Hont András, az Átlátszó újságírója, Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója, Megadja Gábor eszmetörténész és Schiffer András ügyvéd voltak Lánczi Tamás vendégei az M1 és a hirado.hu közös hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor csütörtök esti adásában. A beszélgetés egyik fő témája az Európai Unió szankciós politikájának értékelése volt.

Lánczi Tamás felidézte, hogy az Európai Bizottság karácsony előtt „győzelmi jelentést” tett közzé az Oroszországgal szemben bevezetett büntetőintézkedésekről, majd az új év elején Guy Verhofstadt liberális belga képviselő már arról posztolt a Twitteren, hogy a kilenc szankciós csomagból egy sem működik. Lánczi Tamás kiemelte, hogy

Verhofstadt ettől függetlenül arra a következtetésre jutott, hogy a szankciós politika kudarcát a mindenre kiterjedő korlátozással lehet megváltoztatni.

Kiszelly Zoltán felidézte, hogy a belga politikus által közzétett táblázat szerint az EU-s államok túlnyomó többsége többet kereskedett Oroszországgal 2022-ben, mint egy évvel korábban. A politológus szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az ázsiai nagyobb államok az olcsón felvásárolt orosz energiahordozókat adja tovább Európában, Törökország pedig szintén haszonélvezőjévé vált a felborult gazdasági viszonyoknak.

Schiffer András úgy fogalmazott, hogy a nyugati államok sajnálatos módon nem a béketárgyalások kikényszerítésére használják fel a szankciókat. Meglátása szerint az unió döntései mögött nagyvállalatok érdekei húzódnak. Mint mondta,

a hadiipar, „azon belül pedig az amerikai hadiipar húzza a legnagyobb hasznot” a jelenlegi helyzetből. Schiffer szerint ezenfelül az LNG (cseppfolyósított gáz) szállításában érdekelt vállalatok szintén befolyásolhatják az uniós intézményeket.

Schiffer kiemelte, egyértelműen látszik, hogy a szankciók nem Európa érdekeit szolgálják, és kulturálisan nem lehet elvágni a kontinenst Oroszországtól.

Hont András úgy látja, az intézményesített Nyugat határmezsgyéjén fekszik az orosz–ukrán konfliktus. Szerinte a nyugati világban két narratíva dominál:  erkölcsösökre és erkölcstelenekre osztani a világot, másrészt pedig

a biztonságot is garantálni úgy, hogy közben „nem piszkolják be a kezüket”. Az újságíró úgy fogalmazott, a szankciós politika az Európai Unió noÁrja, és így legalább elmondható, hogy az unió „legalább csinál valamit”.

Megadja Gábor – visszautalva Verhofstadt álláspontjára, miszerint a szankciók hatástalanságát csak még több szankcióval lehet kijavítani – a brüsszeli politikusok nem a logikus következtetést vonják le a tényekből.

Mi jöhet még?

Kiszelly Zoltán úgy fogalmazott, hogy a szankciókhoz a világ szűk része a Nyugat csatlakozott. Ha az Európai Bizottság által az orosz gázra és olajra kiszabott árplafon a piaci ár alatt marad, akkor

se Norvégia, se Katar nem fog eladni energiahordozókat, tehát az európai energiaintenzív termelés még nagyobb bajba kerül.

A globális felmelegedés kérdése

Kitérve az elmúlt hetekben a médiába is begyűrűzött Andrew Tate és Greta Thunberg Twitter-párbajra, elsőként Schiffer András reagált. A jogász emlékeztetett, hogy néhány évtizede még milliós tüntetések zajlottak rendszeresen világszerte a környezetszennyezés és a klímaváltozás miatt.

Mára azonban a globális elit „elcsatornázta” a kérdést egyfajta „preventív ellenforradalommal”.

A kérdéshez csatlakozva Hont András is megerősítette Schiffer véleményét. Mint mondta, a klímaváltozás témáját olyan ellentmondásos törekvések uralják, mint a húsfogyasztást megtagadó életvitel népszerűsítése. A klímaaktivisták azzal érvelnek, hogy a kevesebb marhahús vásárlásával visszaszorítható a szarvasmarha-tenyésztést, általa pedig az üvegházhatású gázok légkörbe jutását. Ehhez képest ezen aktivistáknál teljesen a látókörön kívül marad például az őserdők szójatermesztés miatti tömeges irtása.

Hogyan alakulhat a háború?

A kérdést elsőként Schiffer András vette górcső alá, aki szerint

kardinális jelentősége lesz annak, hogy Amerika és az EU milyen kisebbségpolitikai intézkedéseket kíván érvényesíteni a háború lezárását követően.

Mint rámutatott, az Ukrajnában élő nemzeti csoportok között folyamatosan fennmarad a konfliktus akkor is, ha véget ér a háború, amely bármikor gyújtópontja lehet egy újabb háború kirobbanásának.

Lehet-e 2023 a béke éve?

Kiszelly Zoltán szerint mindkét fél a háború folytatásában érdekelt, a békekötés feltételeinek kirajzolódása és a felek érdekeinek közeledése napjainkban egyáltalán nem látszódik.

Hont András ennél jóval komorabb képet vázolt fel.

Az újságíró szerint hosszú évekig is elhúzódhat a konfliktus, és kialakulhat egy ütközőzóna a világ két ellentétes oldalát képviselő politikai és hatalmi berendezkedés között.

Megadja Gábor pedig arra emlékeztetett, hogy a Nyugat már korábban is támogatott szélsőségesen nacionalista katonai szervezeteket a Szovjetunióval szemben, így abban sincs semmi meglepő, hogy az orosz–ukrán háborúban például a szélsőséges Azov ezredet is támogatja.

A politikai elemző arra is rámutatott, hogy

ugyan a NATO jogilag nem vesz részt az ukrajnai háborúban, de facto, azaz tevőlegesen azonban már „könyékig benne van”.

Kiemelt kép forrása: MTVA/hirado.hu grafika

Ajánljuk még