Kemény fizikai munka, embertelen körülmények és állandó éhezés. Ezt jelentette a Gulág, vagyis a kényszermunkatábor a Szovjetunióban. Magyarországon 1944 őszén kezdődtek az első internálások. A szovjet katonák mindenkit igyekeztek összegyűjteni, akiről úgy ítélték meg, hogy veszélyt jelenthet a kommunista rendszerre. Becslések szerint 800 ezer magyart vittek kényszertáborba, ahogy ők hívták „málenkij robotra”.

Az elhurcoltakat bányákban, gyárakban, vasútvonalakon és építkezéseken dolgoztatták. A foglyok egyharmada nem tért haza, csaknem 300 ezren vesztették életüket.

Országszerte emlékeztek a Szovjetunióba hurcoltakra. A fővárosban a Honvéd téri Gulag emlékműnél túlélők és leszármazottaik helyeztek el koszorúkat. Vitályos Eszter parlamenti államtitkár azt mondta: máig nem tudni pontosan hány áldozata is volt a kényszertáboroknak.

„Télen a hőmérséklet időnként lement -60 Celsius fok alá. A táborokban nemcsak az éhezéssel, a nehéz fizikai munkával és a hideggel kellett megküzdeniük a foglyoknak, hanem a táborokban élő köztérvényes bűnözők szadizmusával is. Ha valaki ellenállt, azt kegyetlenül megverték, megcsonkították, gyakran meg is ölték.”

– mondta Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára.

Akik túlélték a borzalmakat, azoknak a rendszerváltásig tilos volt beszélni arról, hogy mi történt velük a Gulágon. Ha mégis megtették, ők és családjuk is megtorlásokra számíthattak.

„Sem munkaeszköz, szerszám nem volt, sem megfelelő orvosi ellátás. Naponta többször is közölték velük, hogy nem kell elszámolnia az őrségnek az ő életükkel. A kiszabaduló még életben lévő foglyokkal a hazatérésükkor közölték, hogy a történtekről senkivel nem beszélhetnek.”

– mutatott rá Menczer Erzsébet, a Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke.

A Szovjetunióba hurcoltak emlékművénél a Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások szervezete emlékezett a gulág áldozataira.

Varga Judit igazságügyi miniszter a megemlékezés kapcsán arról beszélt, hogy a múltat nem szabad elfelejteni. Emlékeztetni kell a kommunizmus borzalmaira, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.

„A valóság feltárása és megismerése, és a megismert tények továbbadása minden generáció kötelessége és felelőssége, ezért a miénk is. Huszadik századi történelmünk súlyos bűnökkel terhelt, hosszú évtizedeken át elhallgatott, kibeszéletlen és tragikus időszaka volt az, amit a kommunizmus alatt éltek át. A kommunizmus könyörtelenül leszámolt nemcsak a politikai ellenfeleivel, de mindenki mással is, akit veszélyesnek vagy ellenségesnek kiáltott ki”

– emlékeztetett az igazságügyi miniszter.

Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. 1953-ban ezen a napon térhetett haza a Gulág borzalmait túlélők első csoportja.