logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Jogerős döntés a 30 évvel ezelőtt megölt szír pénzváltó ügyében

Jogerős döntés született a 30 évvel ezelőtt megölt szír pénzváltó ügyében: a Fővárosi Ítélőtábla szerdán kisebb pontosítással helybenhagyta a korábbi elsőfokú ítéletet, amely 12 év fegyházbüntetésre ítélte és kiutasította Magyarország területéről az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottat.

A táblabíróság az MTI-t arról tájékoztatta: az emberölés bűntette miatt M. R. A. Y. A. R. palesztin nemzetiségű jordán állampolgár ellen indult büntetőügyben nem találta alaposnak sem a súlyosításra irányuló ügyészi, sem pedig a felmentést célzó védői fellebbezést.

Az ítélőtábla döntésével az eljárás jogerősen befejeződött – olvasható a közleményben.

Emlékeztettek arra: a Fővárosi Törvényszék január 28-án az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, ezért őt 12 év fegyházbüntetésre ítélte és kiutasította Magyarország területéről.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott valutaváltással foglalkozott és meg akarta szerezni egy szintén pénzváltással foglalkozó ismerőse pénzét. Ebben egy férfi és egy nő segítette, őket külön eljárásban már jogerősen elítélték rablásért.

A vádlott egy budapesti erdős részen támadt rá a nő által odacsalt sértettre. A dulakodás során késsel megszúrta a másik férfit, aki belehalt sérüléseibe. A vádlott elvette a férfi értékeit és átadta egyik társának, majd a sértett gépkocsijával elmenekültek. Később azonban visszament a tetthelyre, ahonnan elszállította és ismeretlen helyen elrejtette a holttestet – írták.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész hosszabb szabadságvesztés kiszabásáért, míg a védő felmentésért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség fenntartotta a súlyosításért bejelentett fellebbezést. A védő pedig azzal indokolta felmentési indítványát, hogy az ügyészség nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, de azt sem, hogy ilyen egyáltalán történt volna. Azt is kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra, hogy vádlott életben lenne; szerinte ez ellen szól, hogy az újabb és újabb elfogatóparancsok évtizedek óta nem vezettek eredményre. Márpedig a terhelt halála esetén a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket egyik oldalról sem találta alaposnak.

Az ítélőtábla megállapította, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mindenben hiánytalan és pontos volt. A törvényszék helyesen látta, hogy a büntethetőség nem évült el, s nincs ok az eljárás megszüntetésére sem, ugyanis a vádlott feltételezett halálát semmilyen tény nem igazolta, sőt adatok merültek fel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik.

Azt írták, az ügy érdekessége, s egyben nehézsége abban állt, hogy sem a sértett holtteste, sem az elkövető (a vádlott) nem került elő az eljárás során. A bizonyítékok értékelésénél ezért annak volt döntő jelentősége, hogy a sértett halála bekövetkezett-e, s ha igen, a férfi a vád tárgyává tett bűncselekménnyel oksági összefüggésben vesztette-e életét.

A másodfokú bíróság szerint a tények egyöntetűen azt igazolták, hogy a sértett a bűncselekménnyel összefüggésben 1991. szeptember 8-án meghalt. Ennek cáfolatára szerintük nem alkalmas az a távirat, amelyet 1991. október 24-én Spanyolországból adtak fel a sértett nevében. A feladó személye nem volt ellenőrizhető, a távirat egyedüli célja az volt, hogy azt a látszatot keltse, a sértett életben van, és így a bűncselekmény felderítetlen maradjon – olvasható a közleményben.

A Fővárosi Ítélőtábla rámutatott: azt, hogy a sértettet a vádlott szúrta le, a korábban jogerősen elítélt tettestársak vallomásain kívül egyéb bizonyítékok is kétséget kizáróan alátámasztották.

A másodfokú bíróság sem hosszabb szabadságvesztés kiszabását, sem a büntetés enyhítését nem tartotta indokoltnak.

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még