logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Összezúzhatatlan Szőke Szikla óriási szívvel – Búcsú Mészöly Kálmántól

| Szerző: Gombos Krisztián
Őszinteség és szenvedély a futball iránt – ezek vezérelték életében és ezt kaptuk mi, fiatalabb generációk minden idők legjobb magyar középhátvédjétől.

Hetek óta beszéltünk róla, hogy eljöhet ez a pillanat, főleg miután ismét kórházba került, tudtuk, hogy hosszú ideje betegeskedik, mégis nehéz fölfognom, és még nehezebb leírnom: Mészöly Kálmán, a legendás Szőke Szikla, aki pályán nem ismert sem félelmet, sem fáradtságot, hétfő este örökre megpihent.

A galéria a képre kattintva tekinthető meg (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Koromnál fogva sajnos ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik már nem láthatta őt élőben játszani, egy meccs azonban kitörölhetetlenül belém égett a pályafutásából. Az a bizonyos brazilok elleni összecsapás az 1966-os világbajnokságról, ahol végig tanári módon játszott, szerelt, ütközött, fejelt, büntetőből még gólt is szerzett, aztán miután súlyosan megsérült a válla, felkötött karral, fogait összeszorítva, óriási fájdalmak közepette, de végigjátszotta a mérkőzést és oroszlánrészt vállalt a felejthetetlen győzelemből.

Ugyanez a szenvedély hajtotta edzőként, szövetségi kapitányként is, mindig a maximumot várta el a játékosaitól, ezer fokon égve űzte, hajtotta őket a pálya mellől. Emlékezhetünk a mára legendássá vált dokumentumfilmre, ami 1981 októberében, a norvégok ellen 4-1-re megnyert meccsen készült, s amelynek nyomán több mondata szállóigévé vált.

Bármikor fel tudom idézni, ahogy ikonikus kockás öltönyében kérdezi Garaba Imrétől, hogy miért nem vált, vagy épp az egyik gólunk után ordítva borul segítője, Mezey György nyakába.

Az is élénken előttem van, amikor a 2012-es Eb-rendezői pályázat bukását követő sajtótájékoztatón a könnyeivel küszködve fakadt ki elkeseredésében: „Át lettünk verve…”.

Mészöly Kálmán vitathatatlanul a labdarúgásunk állócsillaga, a magyar futball történetének egyik legjobb hátvédje. Sorolhatnám az eredményeit a Vasassal, a bajnoki címeket, trófeákat, a győzelmeket a válogatottal játékosként és edzőként, de ezt megtették már előttem sokan, sok helyen.

A pályán elért sikerein – amelyeket ezek nélkül a tulajdonságok nélkül nyilván nem érhetett volna el – legalább annyira fel tudtam nézni rá amiatt, hogy minden tettéből sugárzott, imádja a focit, és azért is, mert mindig kimondta, amit gondolt, még akkor is, ha utána kapott érte hideget-meleget.

A mai álságos, sokszor végtelenül képmutató világban, és a gyakran lélektelenné váló, egyre inkább elüzletiesedő futballban nagy szükség lenne a hozzá hasonló emberekre, akik szenvedéllyel szeretik és művelik ezt a gyönyörű sportágat, és őszintén vállalják a véleményüket, nem törődve azzal, ha ez esetleg egyeseknek nem tetszik.

Isten Veled, Kálmán bá’, bár sosem ismertelek személyesen, így bocsánat a tegezésért, de nagyon fogsz hiányozni!

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => 1968. május 28.
Mészöly Kálmán, a Vasas válogatott labdarúgója
(Fotó: Nemzeti Fotótár/Petrovits László)
    [image] => //hirado.hu/wp-content/uploads/sites/7/2022/11/F__PE19680528010_logo-825x1024.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Ajánljuk még