A filmben is megszólaló Máthé Áron történész szerint gazdasági és katonai nyomás kényszerítette hazánkat arra, hogy aláírja a békefeltételeket. Előbbi esetében a történész kiemelte az antanthatalmak blokádját, amelyet nemcsak a háború alatt, de a fegyverszünet után is fenntartottak. Mai német történészek becslése szerint ebben az időben nagyjából egymillió német vesztette életét a háborút követő éhezés miatt. Arányaiban Magyarországon is hasonló volt a helyzet.

Nem volt fűtőanyag, élelem, az ország gazdasága romokban hevert, hiszen az idegen megszálló csapatok megbontották a korábban egységes gazdasági teret.

Magyarországon a Károlyi Mihály nevével fémjelzett baloldali rezsim 1918 őrszén meg sem próbálta védeni a határokat. A Tanácsköztársaság már kísérletet tett erre, ám ez nem sikerült. 1919 augusztusára nem maradt ütőképes katonai erőnk. Ájultan hevert az ország. A film bemutatja és átélhetővé teszi, hogy mi is történt annak idején.

A nézők beleláthatnak a békedelegáció tagjainak pokoli dilemmájába, hiszen mire meghívást kaptak Párizsba, már minden eldőlt, a nagyhatalmak maguk közt már meghúzták a csehszlovák–román–szerb határt. A magyar delegáció ezzel Párizsban szembesült. Ennek ellenére megpróbálták a lehetetlent, és ezt mi nem értékeljük eléggé.

Helmeczy Dorottya, a film producere hozzátette: hangsúlyosak a játékfilmes elemek. Kijelentette: a békedelegáció franciaországi tetteit teljes mértékben megfilmesítették. Archív anyagokból az előzményeket is bemutatják, s a látványt a sok megszólaló történész egészít ki. Vizuális grafikákkal pedig a veszteségeinket ábrázolják az alkotók. Magyar filmként ez az első ebben a műfajban. Hozzátette: határainkon túl még ma is nagyon sok magyar él. A mozifilm egyrészt abban segíthet, hogy a fiatalság ezt megértse, az alkotás azonban az identitástudat erősödését is szolgálja.

Kiemelt kép: Apponyi Albert 1920. január 15-én megérkezik a francia külügyminisztériumba, hogy átvegye a békeszerződés tervezetét a külügyminisztérium híres óratermében (forrás: Wikipedia)