Mint cseppben a tenger, úgy mutatja be a baloldali városvezetés cselekvőképességét a Blaha felújítása. Az építkezés megakadása kapcsán a hirado.hu-nak nyilatkozó építészek anonimitást kérve kifejtették, hogy mit gondolnak a baloldali városvezetés munkájáról a tér felújítása ügyében.
Pocsék minőségű munka, felszínes látszatmegoldások, hosszú távú városfejlesztési lehetőségek leépítése – a Blaha Lujza téren tetten érhető a 2019 óta regnáló fővárosi vezetés minden problémája.
A felújításnak nevezett ráncfelvarrás mintha soha nem akarna véget érni: a munkák 2021 júliusában indultak, de az idén őszre ígért átadásban annyi a realitás, mint egy lázálomban, igaz, még egy hónap hátra van az évszakból – fogalmazta meg kételyeit a lapunknak nyilatkozó építész.
Emlékeztetett, hogy a téren alig látni munkásokat, de az eddigi tevékenységükben sincs sok köszönet.
Az eddig elkészült, és a palánk mögött láthatóvá vált burkolatot minden bizonnyal újra kell majd rakni, hiszen az inkább hasonlít a hanyag kivitelezést bemutató építészeti mémoldalak viccesnek szánt posztjaihoz, mint egy kiemelt fővárosi közterület elvárható tájépítészeti színvonalához.
Rámutatott továbbá, hogy a buszmegálló melletti, már elkészült burkolatrészek ijesztő tempóban váltak világos árnyalatúból szó szerint piszkosszürkévé, jól mutatva, hogy a terület fenntartását is szükséges lenne alapvetően átgondolni, ha már a minden bizonnyal nagyszabású és túlzott öntömjénezéstől kísért megnyitóra elhasználódik a tér egy része.
„Térkövezés” minden érdemi fejlesztés nélkül
Egy másik építész is hasonlóképp fogalmazott portálunknak, szerinte a tér átépítése alig több ráncfelvarrásnál, vagy ahogy manapság mondani szokás, térkövezésnél.
Rámutatott, hogy a Blaha körüli zűrzavar ellehetetleníti a Népszínház utcai villamos hosszú távú fejlesztését, összekötését egy jövőbeli Rákóczi úti kötöttpályás tengellyel, mindezek mellett pedig
a Kőbányáról, Külső-Józsefvárosból érkezőknek továbbra is a szégyenletesen lepusztult végállomáson kell leszállniuk, és átverekedniük magukat a körúti villamos vagy a metró felé.
Az új gyalogosátkelők kialakítása valóban örömteli, de nem annyira, hogy külön átadóünnepség keretében adják át – bár érthető, hogy ha ennyi idő alatt nem volt más szalag mögötti látványosság, akkor valamit ki kellett találni.
Embertelen állapotok
A már nevetségesen elhúzódó munkák egy centit sem érintik a végletekig lepusztult metróaluljárót, az új burkolat az aluljáró rozsdás és betört lejáratához csatlakozik
– ezt már egy hosszú évek óta Párizsban dolgozó, de gyakran hazajáró építész válaszolta megkeresésünkre.
Kiemelte, hogy a lépcső alján feltáruló látvány is külön figyelmet érdemelne:
a korábbi fogadkozásokkal ellentétben, szemmel láthatóan a fővárosi vezetés legkevésbé priorizált területei közé tartozik a hajléktalanellátás, az emberhez méltatlan állapotok szinte szó szerint mellbe vágják a városlakót, hogy a kétségbeesett tekintetű turistákról ne is beszéljünk.