logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A halál manapság tabutéma, de mindannyian potenciális szervdonorok vagyunk

| Szerző: Korompay Csilla
Tizenöt éves az OVSZ Szervkoordinációs Iroda – 2310 donor, 5999 megmentett élet – címmel jelent meg nemrég egy összegző jelentés. Erről, illetve a hamarosan induló újabb figyelemfelhívó kampányról beszélgettünk az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) transzplantációs igazgatójával. Mihály Sándorral kitértünk a feltételezett beleegyezés elvével járó nehézségekre is: hogyan kell kommunikálnia az orvosnak az agyhalott potenciális szervdonor hozzátartozóival egy ilyen drámai pillanatban.

 

– Az elhunytból történő transzplantációs célú szervkivételek koordinációjáért felelős Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatóság honlapján olvasható tavalyi évről szóló jelentés szerint a koronavírus-járvány idején jelentősen csökkent a szervdonációs aktivitás. Mi volt ennek az oka?

– A járvány drasztikusan befolyásolta a szervdonációk és így az átültetések számát Európában és Magyarországon is, hiszen a legsúlyosabb állapotú Covid-betegek intenzív osztályos ellátást igényelnek. Az agyhalottak ellátása, illetve már az agyhalál jeleinek felismerése, a donorfelismerés is általában az intenzív osztályon történik, ahol kritikus volt a Covid miatti leterheltség, így kevesebb idő és kapacitás volt ezzel foglalkozni.

– Mára javult a helyzet?

– Több országban már tavaly elindult a visszarendeződés, hazánkban ezt inkább ebben az évben tapasztaljuk. Magyarországon a járvány előtt százötven-száznyolcvan elhunyt donor volt évente, a Covid első két évében ez száztízre csökkent, de idén már ismét magasabb lesz az év eddigi adatai szerint.

– Hogyan áll egyébként hazánk a donációs aktivitás terén európai viszonylatban?

– Középmezőnyben vagyunk. A szervátültetés programszerűen 1973 óta folyik Magyarországon, van vese-, máj-, szív-, tüdő- és hasnyálmirigy-donáció, emellett szöveteket: szaruhártyát, ereket, szívbillentyűt, csontot, porcot is ültetnek át. Egy elhunyt donor a szerveivel akár hat ember életét is megmentheti, de ennél jóval több beteg életminőségét lehet javítani szövetekkel, hiszen valaki visszakaphatja a látását vagy a mozgás szabadságát.

„Magyarországon, van vese-, máj-, szív-, tüdő- és hasnyálmirigy-donáció, emellett szöveteket, szaruhártyát, ereket, szívbillentyűt, csontot, porcot is ültetnek át. Egy elhunyt donor a szerveivel hat ember életét megmentheti, de ennél jóval több beteg életminőségét lehet javítani, hiszen valaki visszakaphatja a látását vagy a mozgás szabadságát” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Szintén a tavalyi évi jelentés szerint egy magyar szervdonorból átlagosan 2,93 szerv kivétele és 2,79 szerv beültetése valósulhatott meg. Mitől függ ez?

– Egy donorból átlagosan három szervet vesznek ki, de hatot is lehet. Sajnos nem alkalmas mindig minden szerv transzplantációra. Az értékelés egy többlépcsős folyamat, ahol először is megnézzük, hogy összességében alkalmas-e az agyhalott donornak, azután meg kell vizsgálni az egyes szervek alkalmasságát. Különböző laboratóriumi és eszközös vizsgálatokat végzünk, és nagyon fontos az anamnézis is.

– A szervek működőképességét tekintve nyilván egy egészséges ember a legjobb donor.

– Igen, csakhogy az egészséges ember általában nem lesz agyhalott. A szervhiány, ami az egész világot sújtja, arra kényszerít, hogy a kockázat-haszon mérlegén döntsünk. Lehet, hogy nem optimális a donor, vagy maga a szerv nem működik tökéletesen, de egy nem tökéletesen működő vese még mindig jobb, mint a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegé, aki dialízisre jár, mert az övé már egyáltalán nem működik.

De ott vannak például a súlyos közlekedési balesetek sérültjei…

– A trauma, így a közlekedési baleset, az összes agyhalál egyötöde. Az agyhalálhoz leggyakrabban agyiér-katasztrófa vezet: agyvérzés, agylágyulás, ez hatvan-hetven százalék. Tizenöt százalék pedig a másodlagos agykárosodás, amikor valakinek leáll a szívműködése – például vízbefulladás vagy infarktus, ritmuszavar miatt –, és egy látszólag sikeres újraélesztés történik, de csak a szív indul újra, az agy nem.

„A szervhiány, ami az egész világot sújtja, arra kényszerít, hogy a kockázat-haszon mérlegén döntsünk. Lehet, hogy nem optimális a donor, vagy maga a szerv nem működik tökéletesen, de egy nem tökéletesen működő vese még mindig jobb, mint a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedőé, aki dialízisre jár, mert az övé már egyáltalán nem működik” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Milyen hosszú a magyar várólista?

– Magyarországon ma ezerkétszázötven beteg van szervátültetési várólistán, de az Eurotransplant része vagyunk. Tehát nincs önálló magyar lista, a közösségi hálózat tizenötezres várólistájának részét képezi a magyar. Minden egyes donort felajánlunk a közösségnek, és az Eurotransplant rendszere rakja sorba a betegeket az éppen rendelkezésre álló donorhoz. Persze a szervek hetven-nyolcvan százaléka hazánkban marad.

– Mit nyerünk az együttműködéssel? 

– Talán a legnagyobb haszna az együttműködésnek a veseátültetésnél realizálódik: vizsgáljuk a donor és a szervet kapó recipiensek szövettípusát, immunológiai hasonlóságot keresünk, ideálisan teljes egyezőséget. Hat tulajdonságot vizsgálunk, és minél több egyezik a hatból, annál hosszabban fog működni a beültetett vese. Ha van lehetőségünk– mondjuk – egy belga donorból teljes egyezésű vesét kapni, a beteg hosszabban fog jó minőségű életet élni. És néha a magyar donorvese lesz jobb a belga, német, horvát vagy osztrák betegnek.

– Nem lehet lobbizni, nincs versengés egy-egy szervért?

– Ki van zárva. Számítógép hozza meg a döntést a betegek sorrendjéről. Ha van egy donor, akkor az a transzplantációs centrum, amelynek az első pozícióban van a betege, megkapja a felajánlást, ha valamiért nem fogadja el, akkor jön a második és így tovább. Minden dokumentáltan zajlik, egy komplex számítógépes alkalmazás segítségével, és harminc évig meg kell őrizni az adatokat. Az egész rendszer átlátható, nyomon követhető. Kiemelt sürgősségi listára lehet ugyanakkor helyezni betegeket. Például, a végstádiumú májelégtelenségnél kettő-négy napja van egy betegnek, hogy szervet találjunk, amelyet az Eurotransplant és nemzetközi szervcsere nélkül nem lehetne megoldani.

– Számít a sorrendnél, hogy mennyire idős a beteg?

– Nem így teszünk különbséget, hanem úgy, hogy a donor és a recipiens között keressük a koregyezést, hasonlóságot. Egy hetvenéves donor veséje nem lenne jó egy húszéves betegnek, mert még legalább negyven évig kellene működnie, és száztíz évig nem működik egy vese. És fordítva is igaz ez, fiatal vesét nem ideális odaadni egy hetven-nyolcvanéves betegnek. Ezért korcsoportokra bontjuk a donorokat és a recipienseket.

– A betegtúlélési adatok alapján mennyire sikeres a magyar transzplantációs program?

– Van utánkövetési regiszterünk, ahová az ellátóknak kötelező adatot szolgáltatni, és már több ezer beteg adata szerepel ebben: a szerv túlélési ideje, a leállás oka és a beteg túlélési ideje és a halál oka. A program sikerességét igazán ezen lehet lemérni: teljesen európai szintűek az eredményeink.

 

„A donor és a recipiens között keressük a koregyezést. Egy hetvenéves donor veséje nem lenne jó egy húszéves betegnek, mert még legalább negyven évig kellene működnie, és száztíz évig nem működik egy vese. És fordítva is igaz ez, fiatal vesét nem szabad odaadni egy hetven-nyolcvanéves betegnek” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– A szervdonációs aktivitás erősen eltér az egyes kórházaknál. Miből adódik ez?

– Lényeges, mekkora területet lát el egy kórház és milyen típusú ellátást nyújt. A legnagyobb donációs potenciál ott van, ahol rutinszinten ellátnak súlyos agykárosodott betegeket és nagy területen sok betegért felelnek. Tehát kell, hogy legyen idegsebészet, intenzív osztály és műtő. Tizennyolc ilyen kórház van Magyarországon. Emellett meghatározó a személyes elkötelezettség. Nagy jelentősége van az intenzív osztály főorvosának, aki példát mutat az egész csapatnak, így, ha éjjel kettőkor csak az ügyeletes orvos van bent, akkor is elindul a folyamat, megtörténik a donorjelentés. Nagyon jó példa a Jósa András Oktatókórház Nyíregyházán, ahol az intenzív osztály főorvosa Szűcs Attila – egyébként a múlt hét óta a kórház főigazgatója. Ők a járvány idején, hatalmas teher mellett, amikor az intenzív osztály ágyszámát a többszörösére emelték, hogy lélegeztetni tudják a Covid-betegeket, megőrizték a donációs aktivitásukat is. Vagyis sok múlik az intenzív osztály vezetőjén, az ott dolgozó orvosokon, de az ápolókon is, hiszen gyakran ők veszik észre először a beteg állapotának rosszabbodását.

– Ekkor elindul egy folyamat, amelynek során előbb-utóbb beszélni kell a hozzátartozókkal. Sokan ebben a drámai helyzetben szembesülnek a hazai szabályozással, a „feltételezett beleegyezés” elvével.

– Világszerte kétféle jogszabályt alkalmaznak, hazánkban az Európában elterjedtebb „feltételezett beleegyezés” elvét, ami azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy halála esetén szervet, szövetet távolítsanak el holttestéből, akkor a beleegyezését kell vélelmezni. Egyébként korábban is többségben voltak az ilyen szabályt alkalmazó országok Európában, de 2020-ban Anglia és Hollandia is átállt a feltételezett beleegyezés elvére, Svájcban pedig idén nyáron lebonyolítottak egy népszavazást ebben a kérdésben, és ugyanígy döntöttek. Ezekben az országokban magasabb a szervdonációs aktivitás, mint a másik jogrendet, vagyis a „pozitív beleegyezés” elvét alkalmazókban.

– Nálunk nincs tehát szükség arra, hogy engedélyt kérjenek a hozzátartozóktól, de mégis, mit kell mondani nekik?

– Nagyon fontos a család tájékoztatása, mindig az aktuális állapotról megfelelő időzítéssel. A jogszabály szerint az elhunyt hozzátartozóját arról kell tájékoztatni, hogy nem találtak tiltakozó nyilatkozatot, és nem szerepel az országos tiltakozói nyilvántartásban sem, valamint, hogy mely szervet, szövetet távolították el. Tehát utólagos tájékoztatási kötelezettsége van az orvosnak! Ez abból a szempontból helyes, hogy amikor a folyamat során értékeljük a szerveket, akkor van egy vélelem, aztán eltelik több mint húsz óra, és kiderül, hogy valamelyik szerv már nem alkalmas. Vagyis előre nem tudjuk biztosan megmondani a hozzátartozónak, mely szerveket használjuk fel. Arról kell beszélni, ahol éppen tartunk a folyamatban.

– Mikor és hogyan?

– Az agyhalál egy speciális esete a halálnak, amikor az agy működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnik, és a spontán légzés megszűnik, de ezt lehet pótolni lélegeztetőgéppel. Teljes biztonsággal megállapítható jogszabályban meghatározott vizsgálatokkal, hogy valaki agyhalott. Talán nem lenne helyes titkolni a hozzátartozók előtt az agyhalál első észlelését, bármennyire is nehéz. Arról kell információt adni, hogy agyhalálra utaló jeleket észleltünk, és ahhoz, hogy meggyőződjünk róla, hogy ez visszafordíthatatlan, tizenkét órán keresztül megfigyeljük, mialatt többször meg fogjuk ismételni a vizsgálatokat, végül egy háromtagú bizottság is megismétli azokat. Az agyhalál megállapítása jogilag és orvosilag is a halál megállapítása. Erről kell tájékoztatást adni, és ezt követően lehet felvetni a donáció lehetőségét.

– A közzétett adatok alapján nemritkán előfordul, hogy a hozzátartozók tiltakozni kezdenek.

– A feltételezett beleegyezés elve az önrendelkezéshez való alapjogunkra épül, vagyis én döntöm el, mit tehetnek velem, mit tehetnek a szerveimmel. Más nem dönthet helyettem, nem is tiltakozhat. Ez az én döntésem kell hogy legyen. Ráadásul írásbeliséghez kötött a tiltakozás, ha nincs írott tiltakozás, akkor a beleegyezést kell vélelmezni. A tiltakozást dokumentáltan keresni kell az elhunyt személyes iratai között és az országos nyilvántartásban is. Kezdeti tiltakozás esetén további tájékoztatásra van szükség, minden kérdésre választ kell adni, amely segíti a hozzátartozókat a folyamat megértésében és elfogadásában.

– Ugyanakkor sokan nem ismerik a jogszabályt, mondhatja azt a család, hogyha ismerte volna, akkor tiltakozott volna.

– A jogszabály ismerete ebben az esetben is fontos. A magyar lakosság háromnegyede adná a saját szervét felmérések szerint. Ez európai szintű hajlandóság egyébként. Igaz, hogy 23–46 százalék ismeri a jogszabályt, kevesebb, mint a fele… Ez a halálhoz kötődő témakör, a halál pedig tabutéma a posztmodern európai társadalomban. Nem beszélünk a halálról, mintha nem létezne, átugorjuk ezeket a kérdéseket. Ezért azokban az országokban, ahol a pozitív beleegyezés elvét alkalmazzák, a jogosultaknak csak mintegy harminc százaléka tölt ki donorkártyát, pedig, ha megkérdezzük az utca emberét, ott is lehet 75-80 százalékos hajlandóság. Mi nagyon intenzív felvilágosító munkát folytatunk, különböző csatornákon szólítjuk meg a lakosságot, szórólapokat osztogatunk, van honlapunk, YouTube-csatornánk, Facebook-oldalunk, és most indul ismét egy szervdonációs kampány.

– De hogyan kell kommunikálni a hozzátartozóval? Felkészítik erre az orvosokat?

– A hozzátartozónak el kell mondani, hogy tiltakozó nyilatkozatot sem az elhunytnál, sem a nyilvántartásban nem találtunk, így közös felelősségünk, hogy az elhunyt döntését tiszteletben tartsuk. Az elhunyt potenciális donor hozzátartozójával történő kommunikációra van képzésünk, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetével közösen, orvosi kommunikációs szakemberekkel, pszichológusokkal, pszichiáterekkel. Egy intenzív osztályon dolgozó orvosnak gyorsan kell reagálni helyzetekre, néha másodperceken belül. Ehhez a gondolkodásmódhoz illeszkedő útmutatást adunk nekik, amire fel lehet építeni a beszélgetést.

„A hozzátartozónak el kell mondani: közös felelősségünk, hogy az elhunyt döntését tiszteletben tartsuk. Meg kell értetnünk vele, hogy neki ebben nincs döntési joga. Ezek nagyon nehéz beszélgetések, és sajnos nem jut annyi idő rá, amennyire a hozzátartozónak szüksége lenne” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Nem segítene, ha pap, lelkész is részt venne ezen a beszélgetésen?

– Minden egyházat megkerestünk, hogy fogalmazzák meg a szervadományozással kapcsolatos véleményüket. A magyarországi egyházak egyébként szervdonációt támogató állásfoglalását közzétettük, nyilvánosan elérhetők a honlapunkon.

A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. /A Katolikus Egyház Katekizmusa/ A zsidó vallás szabályai megfelelő feltételek fennállása esetén nem tiltják, sőt igen helyesnek tartják az agyhalott szervdonorokból, transzplantációs célból történő szervkivételeket és szervátültetéseket. /Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke/

Mi a tiltakozás oka a tapasztalatok szerint?

– Ugyanaz a három fő ok, mint egész Európában. Az első, hogy a hozzátartozó nem értette meg az agyhalált. Képzeljük el, hogy a kezelőorvos azt mondja, a szerettünk agyhalott, meghalt. Bemegyünk az intenzív osztályra, és látjuk az EKG-görbét a monitoron, dobog a szív, emelkedik a mellkas – mivel a lélegeztetőgép működik –, így olyan, mintha lélegezne. Megfogjuk a kezét, és nem egy kihűlt testet érintünk meg, hiszen a keringés megtartott, bár a hőszabályozási központ is összeomlóban van. A halál egy folyamat, nem egy pillanat. Az utolsó szívdobbanás után nem pusztul el hirtelen az összes sejt. De a halálfolyamat megállíthatatlan. Erre magyarázatot kell kapjon a hozzátartozó, aki nem egy elhunytat vél látni az intenzíven. El kell vezetni a hozzátartozót a kommunikációban oda, hogy föltegye a kérdést: akkor most mi fog történni? Ha meghalt, miért van még az intenzív osztályon? Miért lélegeztetik? Ezek azok a kérdések, amik arra utalnak, hogy megértette az agyhalált.

– És a többi ok? Hogyan lehet leküzdeni a félelmeket?

– A második a test integritásának megsértésétől való félelem. Ám a szervadományozás ugyanabban a műtőben történik, mint bármely más műtét, és ugyanúgy. Eltávolítják a szervet, majd összevarrják az ejtett sebzést steril körülmények között, a kegyeleti jogok maximális tiszteletben tartásával. Fel kell ajánlani azt a lehetőséget is a hozzátartozónak, hogy akár a donáció után is elbúcsúzhat, sőt, az nem zárja ki a nyitott koporsós temetést sem. A harmadik ok az egészségügyi ellátórendszerrel szembeni bizalmatlanság. Ezért fontos, hogy a hozzátartozó kezdettől megkapja az empátiát és a tájékoztatást, a kérdéseire – akár a ki nem mondott kérdéseire – a választ. De hangsúlyozom: nem az a cél, hogy beleegyezzen, hanem hogy tiszteletben tartsuk az elhunyt döntését.

Az agykárosodás mindig hirtelen, váratlanul történik, erre nem lehet felkészülni utólag, ezért is tartjuk indokoltnak a szervdonációs kampányt évről évre. Elmondjuk, hogy mi lehetünk donorok, mi mindannyian. Mindenkinek meg kell hozni a saját személyes döntését, és beszélni róla. A visszaemlékezés fogja felszabadítani a hozzátartozót a vélt döntés terhe alól.


Néhány adat

Az 1, 3, 6 hónapos és 1, 3 és 5 éves országos adatok a betegtúlélés veseátültetés esetén 97,7%, 96,0%, 93,9%, 91,7%, 78,8% és 71,3%; májátültetés esetén 97,9%, 93,8%, 91,6%, 90,3%, 87,3% és 84,0%; szívátültetés esetén 77,8%, 71,5%, 69,9%, 66,9%, 56,4% és 53,9%; tüdőátültetés esetén 97,5%, 90,7%, 83,8%, 77,0%, 64,7% és 66,9%; hasnyálmirigy-transzplantáció esetén pedig 98,3%, 96,6%, 96,6%, 94,9%, 91,8% és 87,2%.

Az elhunytból történő szervadományozás 2021-ben az alábbi intézményekben volt a legmagasabb a szervdonációs aktivitás:

1. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Jósa András Oktatókórház (Nyíregyháza): 13 donorjelentés.
2. Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet (Budapest): 11 donorjelentés.
3. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház (Miskolc): 11 donorjelentés.
4. Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Idegsebészeti Klinika (Debrecen): 11 donorjelentés.
5. MH Egészségügyi Központ, Honvédkórház (Budapest): 11 donorjelentés.


Az Országos Vérellátó Szolgálat működteti a Nemzeti Szerv- és Szövetdonációs Tiltakozások Regiszterét. Minden szerv- és szövetkivételt megelőzően kötelező a nyilvántartásban ellenőrizni, hogy az elhunyt szerepel-e a tiltakozók között. 2021. január 1-én 962 regisztrált tiltakozás szerepelt a regiszterben, 2021. december 31-én pedig 1002.

Tizenkét esetben regisztráltak tavaly szervdonáció elleni tiltakozást az elhunyt potenciális donor hozzátartozói részéről. Négy esetben hiúsult meg a szervadományozás tiltakozás miatt: két esetben a hozzátartozók fejezték ki a donáció elleni tiltakozásukat, egy esetben az elhunyt életében szóban tiltakozott a szervadományozás ellen, egy esetben kiskorú törvényes képviselői nem járultak hozzá írásban a szervadományozáshoz. Nyolc esetben a későbbi beszélgetések és tájékoztatás során a családok elfogadták a szervdonáció lehetőségét és ezért a szervadományozás megtörtént.

Forrás: Transzplantációs Igazgatóság jelentése a 2021-es évről

Ajánljuk még