Robert C. Castel szerint a világ geopolitikai berendezkedésének egyetlen fontos kérdése van: melyik két szuperhatalom lép szövetségre egymással? A két keleti hatalom szövetségesként tekint egymásra, a Nyugat pedig hoppon maradt. A világpolitika súlypontja eltolódott a Csendes-óceán felé, a keleti hatalmak számára az európai hadszíntér nem túl fontos, itt legfeljebb proxyháborúkat vívnának.
Lánczi Tamás felidézte, hogy Nancy Pelosi amerikai házelnök tajvani látogatása óta folyamatos a feszültség a térségben, felvonult a kínai néphadsereg.
A szakértő szerint egy olyan helyzetben, amikor a házelnök és az amerikai elnök egyazon pártba tartozik, akkor a kínaiak könnyedén provokációnak tarthatják a lépést. Az amerikaiak logikája valószínűleg a félidős választásokkal függ össze.
Az USA-nak régen nincs külpolitikája, csak belpolitikája.
Kínában is hasonló a helyzet, a kommunista ideológia kifulladt, és máshogy igyekeznek egyben tartani birodalmukat egy ilyen ultranacionalista eszmerendszerrel. Ennek fényében értelmezhető, hogy miért veszik a kínai civilizáció megsértésének Pelosi látogatását.
Trump és Biden ráérzett arra, hogy az amerikai emberek erős ellenszenvvel viseltetnek Kína iránt, és a demokrata adminisztráció ezt igyekszik meglovagolni azzal, hogy odaküldi Pelosit, mondván, kemény kézzel bánnak Kínával.
Lánczi Tamás arra mutatott rá, hogy az amerikaiak Biden elnöksége alatt nagyon Kína-ellenes retorikát folytatnak.
Castel szerint az amerikai elit régóta összefonódott Kínával, és a személyes vagy családi érdekeik felülírják a geopolitikai érdekeket. Nemcsak a politikai, hanem az IT és high-tech ipar vezetői is Kína kezében vannak. Ezt az elitet Kínának sikerült korrumpálnia gazdaságilag és politikailag is.
A szakértő rámutatott, hogy Biden fia nemcsak Ukrajnában volt tanácsadó, hanem Kínában is. Az elnök fiának „gazdasági partnerei” olyan emberek, akik korábban a kínai hírszerzésben voltak nagyok.
Kapcsolódó tartalom
Lánczi Tamás felvetette, hogy az USA elkezdte kivonni a kapacitásait Kínából, például az Apple is Vietnamba akar települni, valamint saját chipgyártásba szeretne kezdeni.
Az Egyesült Államoknak semmi szüksége nincs a világra és nem volt szüksége a kínai kapcsolatokra. Normál esetben Mexikóba vagy Közép-Amerikába telepítenék a termelési kapacitásaikat, nem pedig Kínába.
Castel szerint a kínai liberalizálódás egy vágyálom, azzal hogy integráltuk őket a világkereskedelembe, nem ők kezdtek hasonlítani ránk, és nem mi integráltuk őket, hanem fordítva.
Az amerikai lépés a gazdasági kivonulás felé a szakértő szerint arra hasonlít, mint amikor a 80-as években Japán ellen fordult az amerikai közvélemény. Ugyanez zajlik Kína esetében is, és a leválasztás egy valós folyamat.
Az elit ezt már nem akarja megakadályozni, hiszen meggazdagodtak ebből a kapcsolatból.
Példaként hozta fel, hogy bizonyos amerikai IT-cégek például nem voltak hajlandók az amerikai hadügynek segíteni, miközben a kínai hírszerzést készségesen kiszolgálták, ilyen szinten korrumpálva voltak. Bidenék a közvélemény nyomására vonulnak ki Kínából, és Castel szerint a távol-keleti ország ezt nem fogja kibírni.