A választás óta eltelt időszakban a Jobbik körüli botrányok egyre csak sokasodnak. A nemi erőszak botrány miatt hetekig a párt belső viszonyaitól volt hangos a sajtó, majd a parlamentből kiesett Potocskáné Kőrösi Anita és Jakab Péter csörtéje állt a figyelem középpontjában.
Jakab Péter a választási vereség után nem volt ugyan hajlandó lemondani és a májusi tisztújításon is pártelnökké választtatta magát. A sokasodó belviszályok azonban nem hagyták érintetlenül a Jobbik elnökét, akinek helyzetét a kabinetfőnöke körüli botrányok is nehezítették. Mint ismert, Molnár Enikő nem csupán Jakab Péter pályáját irányította, hanem a Jobbik életére is jelentős befolyással bírt, amely végletesen eszkalálta a párton belüli konfliktusokat.
Kapcsolódó tartalom
Végül Jakab el sem ment egy elnökségi ülésre, helyette azzal egy időben, közösségi oldalán jelentette be lemondását. Párttársai közül többen azt mondták innen értesültek a lemondás tényéről.
A párt végül július első hétvégéjére tűzte ki a tisztújítást, ahol hárman is bejelentkeztek a baloldalra sodort párt elnöki székéért. Egyikük Ander Balázs, aki 2014 óta volt a Jobbik országgyűlési képviselője 2022-ben azonban kiesett a parlamentből. A másik Földi István, aki a jobbikos nemi erőszak botrány kulcsfigurája, állítólag ő erőszakoskodott Szilágyi György fiatal élettársával. Gyöngyösi Márton június közepén erősítette meg, hogy ő is megméretteti magát.
Jakab Péter az erőszakbotrányba keveredett Földit támogatta ugyan, de ez láthatóan nem volt elég, hiszen a pártelnöki tisztséget végül Gyöngyösi nyerte el, az új elnök a voksok 68, vetélytársa, Földi István a szavazatok 29 százalékát kapta meg. A választás előtt Gyöngyösi javára visszalépett a harmadik induló, Ander Balázs elnökségi tag.
Gyöngyösi jelöltsége idején több zsidó szervezet is tiltakozott, hiszen a most európai parlamenti képviselőként dolgozó politikus
2012-ben egy országgyűlési felszólalásában arról beszélt, hogy szerinte listázni kellene a zsidó származású képviselőket.
A párt „néppártosodásának” nevezett balra sodródása előtt nem ez volt Gyöngyösi egyetlen antiszemitának nevezhető akciója.
A politikus az izraeli nagykövetség elé is szervezett tüntetésen a zsidó államot népirtással vádolta.
Felszólalt továbbá a hazai zsidó egyházak ellen is és a Hit Gyülekezetének betiltását is követelte.
Az azóta európai parlamenti képviselővé választott politikus nemrég még nemzetközi megfigyelőként részt vett a Krím-félsziget elcsatolását célzó népszavazáson is, ami miatt ki is tiltották Ukrajnából. A Krím elcsatolásáról akkoriban így vélekedett: Oroszország reményt és erőt adott minden kisebbségnek a jogaiért vívott küzdelemben, a referendum pedig rámutatott az Egyesült Államok és az Európai Unió kétszínűségére, mert a népek önrendelkezését, az emberi és kisebbségi jogokat csak akkor támogatják, ha geopolitikai érdekeik úgy kívánják.
Gyöngyösi tehát példaként tekintett Oroszországra a kisebbségvédelem területén, károsnak nevezte az akkor bevezetett uniós szankciókat és az Egyesült Államok és az Európai Unió kétszínűségét hangoztatta. 2015-ben a kelet-ukrajnai konfliktusról úgy vélekedett, hogy azt „az Amerikai Egyesült Államok és a Nyugat provokálta ki”.
A politikus színeváltozását jól mutatja, hogy újabban már baloldali szövetségeseihez és Gyurcsány Ferenchez igazodva újabb szankciókat követel Oroszország ellen és fennen hangoztatja, hogy kiáll Ukrajna mellett.
A kaméleonpolitika azonban nemcsak itt érhető tetten. 2020-ban, amikor az uniós költségvetés elfogadása körüli zűrzavarban Orbán Viktor jelezte, hogy Magyarország és Lengyelország kész megvétózni a költségvetés elfogadását amennyiben az Európai Bizottság nem áll el attól a tervétől, hogy különböző feltételekhez kössék a kifizetéseket,
Gyöngyösi egy – DK-s és MSZP-s EP-képviselőkkel közösen jegyzett – írásban arról értekezett, hogy Orbán Viktor olyan, mint Hitler vagy Sztálin.
Mint fogalmaztak: „Európa nem engedheti meg magának, hogy olyan hibát kövessen el, amely könnyen az Európai Unió összeomlásához vezethet. Az öreg kontinens többször hibázott, amelynek súlyos következményeit évtizedekig keservesen fizették.” Példaként említették a Népszövetséget (Nemzetek Szövetsége) és a jaltai konferenciát, amikor a demokratikus vezetőknek „erőszakos és ravasz diktátorokkal kellett tárgyalniuk, például Hitlerrel és Sztálinnal”.
Írta mindezt az a jobbikos politikus, aki korábban nem egy esetben intézett antiszemita kirohanásokat és akinek a pártjában horogkereszttel ellátott e-maileket küldözgettek.