logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

48 perc: Valóban eluralkodik a felületesség az olvasásban is?

| Szerző: hirado.hu
Mennyire változtatta, változtatja meg a digitalizáció az olvasási szokásokat, valóban egyre felületesebbé válik az olvasási folyamat? Erről is szó esett az M1 és a hirado.hu közös csütörtök esti hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor második felében, melynek ezúttal Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programok igazgatója és Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója volt a vendége.

Létezik-e ma még minőségi olvasás?

Lánczi Tamás elmondta, egy 2020-as Tárki-kutatás szerint 1981-ben még a magyar lakosság 25 százaléka olvasott rendszeresen szépirodalmat, ez az arány mára leesett 13 százalékra. Személyes élményét idézte fel, mennyire más élmény fogadja ma, ha bemegy egy könyvesboltba, mint gyerekkorában, amikor rengeteg, minőségi szépirodalmi mű volt a polcokon. Ennek kapcsán tette fel a kérdést, hogyan állunk ma a minőségi olvasással.

Juhász Anna hozzáfűzte, változik a világ, úgy fogalmazott, „én egy költő lánya vagyok, és úgy nőttem föl, ha egy taxiba beültem, vagy ha a henteshez bementem, édesapámat felismerték – és ez nagyon sokat üzen, mert nem csak a magas kulturális rétegben tudták, ki az a Juhász Ferenc, hanem mindenhol, mert a vers ott volt”. Elmondta, ma egy verseskötet még az ezer példányt sem éri el, 7-800 példányban jelenik meg, és ha az elfogy, akkor mindenki örül, mert az már siker. Hozzátette, úgy gondolja, hogy az élet változik, „az, hogy merre megy a társadalom, nyilván a rengeteg kis mobilkütyünek is köszönhető, ami óhatatlanul változtat az olvasási szokásokon, mert tulajdonképpen egy ember egész nap olvas a telefonján”.

Lánczi Tamás felvetette, hogy nem inkább csak képeket nézegetünk?

Juhász Anna szerint nem, mert ha rányomunk egy hírcímre a telefonon, akkor ott a szöveg is. Abban látja a feladatot, hogy ezeken a platformokon is jelen kell lenni, megmutatva azt, hogy ez még nem az olvasás, hanem meg kell próbálni a minőségi irodalom, a szépirodalom felé terelni az olvasókat.

Kiemelte,

„nekem talán még különlegesebb a feladatom, mert olyan életművekre hívom fel a figyelmet, mint Pilinszky János, Tamási Áron, Nemes Nagy Ágnes vagy Weöres Sándor, tehát a kortársak mellett próbálom az állandóság üzenetét is átvinni egy olyan rohanó világban, ahol szinte azt gondolnánk, hogy ennek nincs helye, de mégis van. Ez valóban kihívás a technika, a rohanó élet mellett, de szerintem emiatt is változnak a a könyvfogyasztási szokások”.

Szépirodalom, lektűr, kultúrpolitika, piac

Lánczi Tamás megjegyezte, hogy a Kádár-rendszerben kitüntetett kultúrpolitikai cél volt, hogy a magyarok könyvespolcait föltöltsék irodalommal, ezért rengeteg cím jelent meg nagy példányszámban – 1990 után nyilván a piac kezdte el diktálni az ütemet. Hogyan alkalmazkodott ehhez a könyves világ, csak alkalmazkodás, a trendek kiszolgálása történik, vagy próbálunk szembemenni ezzel?

Szalai Zoltán elmondta, hogy az MCC kiadója elsősorban társadalomtudományi könyvekkel foglalkozik, tudatos programja van, hogy azokat a magyar és külföldi, legfontosabb társadalmi kérdéseket, legfontosabb nemzetközi trendeket boncolgató könyveket juttassa el a magyar olvasókhoz, amelyekről azt gondolják, hogy befolyásolják azokat a társadalmi diskurzusokat, amelyek ma a világbam zajlanak. Hozzátette, jelenleg még mindig a szépirodalom a legnépszerűbb, ez a piacnak körülbelül a negyede, bár tény, hogy ez korábban jóval magasabb volt. Második helyen állnak az ifjúsági és gyermekkönyvek, ez most egy felszállóágban lévő terület, és a harmadik helyen állnak a társadalomtudományi könyvek.

Lánczi Tamás közbevetette a szépirodalom kapcsán, hogy például egy angol könyvesboltban keveredhet a lektűrrel, bár szépirodalomként az ember egy nagy hozzáadott értékű könyvre gondol, és nem feltétlenül egy lektűrre.

Szalai Zoltán közölte, nemzetközi trendről van szó, ezek a kategóriák „valamilyen módon összetolódnak”. Hozzátette, az is lehet ennek az oka, hogy a könyveknek is van egy életciklusa, körülbelül két évről beszélhetünk, az eladott könyvek legnagyobb része kétéves, a két évnél régebbi könyv a piac kisebbik része.

Alapvetően az emberek az új könyveket keresik, és, tette hozzá, alapvetően az emberek a saját hazájukból származó könyveket keresik, Magyarországon is, ez a sikerlistákon is látszik.

Juhász Anna kiemelte a marketing szerepét, hozzátéve, hogy talán furcsának tűnhet az irodalom tekintetében, „ahol azt gondolnánk, hogy önmagában az alkotás egy magányos tevékenység, visszafogottabb munka, nem egy olyan csapatjáték, mint mondjuk rocksztárnak lenni egy nagy színpadon”. Azonban mégis nagyon fontos része lett, a könyves vagy olvasási piacnak a marketing, akár a közösségi oldalakon, akár bármilyen modern könyvesboltban, feladata pedig, hogy „elmondja az olvasónak azt, hogy ezzel a könyvvel neki dolga van, fontos, hogy elolvassa Pilinszky János hithez kapcsolódó verseit, vagy elolvassa Bartis Attila legújabb megjelent kötetét, vagy vegye kézbe Kemény István versét, vagy nézze meg a Magyar Kultúra magazint, és olvassa Száraz Miklós Györgyöt”.

A „szövegpörgetés” mellett elővesszük a „fából készült internetet”?

Lánczi Tamás a felületességre utalva elmondta, a telefonunkon tulajdonképpen folyamatosan olvasunk, szövegeket pörgetünk, és az az érzésünk, hogy olvasunk, valójában ez azonban nem minőségi olvasás. Hogyan tudod meggyőzni azt, aki néhány másodperces impulzusokban szocializálódott, hogy tegye félre a telefont, és használjon egy „fából készült internetet, a könyvet”, vegye maga elé, és szánjon rá akár két-három órát, és mélyedjen el benne?

Juhász Anna elmondta, nagyon régi célja, hogy mindenkiben megtalálja az olvasót, ehhez pedig fontosnak tartja a személyességet, valamint a történeteket, „mert az emberek történeteket keresnek, mert az emberek kíváncsiak, kíváncsiak arra, például, hogy mondjuk Kosztolányi Dezső, hogyan élte meg az akkori spanyolnáthajárványt, vagy gondolhatunk épp Kaffka Margitra – két évvel ezelőttig ez talán távoli dolognak tűnhetett, ma már nem az. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy közünk van egy klasszikus életműhöz, ha melléjük teszünk egy kortárs szerzőt, aki mondjuk a pandémia alatt írt szöveget, és nem tudjuk, hogy melyiket mikor, ki írta, akkor megérinti az embert az adott könyv vagy szerző, az övé tud lenni. És vágyunk arra, hogy meg legyünk érintve, szerintem ezért pörgeti mindenki a telefonját, kíváncsiak vagyunk, az azonban fontos, hogy értéket adjunk”.

Szalai Zoltán hozzátette,

„azért kognitíve nagyon szétveri az emberek agyát, hogy ülnek egy telefon előtt, és ha egy-egy online cikk életciklusát nézzük, látjuk, hogy az interneten három-négyezer karakternél hosszabb szöveget nem olvasnak el az emberek, másrészt pedig egy görgetés után az olvasók 50, két görgetés után pedig az olvasók 70 százalékát elveszti valaki. És egy-két görgetés az mindössze pár száz karakter…”

Juhász Anna közbevetette, „akkor az elejére tesszük a jó információkat”. Erre Szalai Zoltán úgy válaszolt, rendben, de innentől kezdve nagyon nehéz lesz leülni, és azt mondani, hogy elolvasok egy 500 oldalas könyvet, mert tény, hogy ezek a technikai változások hatással vannak az emberek azon képességére, hogy offline módon könyvet olvasnak. Mondhatni, hogy ez szinte egy kihívást jelent.

Szalai Zoltán hozzátette azt is, nem véletlen, hogy rengeteg alkalmazás készült, angol nyelven, ahol üzletembereknek sikerkönyveket három percben összefoglalva elmondanak. Ennek az a látszateredménye, hogy az applikáció bemutat minden héten tíz-tizenöt sikerkönyvet, így az ember azt érezheti, tájékozott lesz, azonban ez egyértelműen felületességre szoktat.

Ajánljuk még