logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

48 perc: A világ többi részén a belső égésű motor velünk marad – csak azt már más fogja gyártani

| Szerző: hirado.hu
Az M1 és a híradó.hu közös hírháttérműsorában, a 48 percben Lánczi Tamás vendége Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora és Várkonyi Gábor autópiaci szakértő volt.

A szabályozási ráhatás és a piaci reagálás is fontos

Várkonyi Gábor autópiaci szakértő szerint minden olyan nagy piacon, ahol szintén foglalkoznak a fenntartható közlekedést kialakításával, technológiákat versenyeztetnek egymással, nem úgy, mint az Európai Unióban, ahol először az eszközt és nem a célt határoztuk meg. Nyilvánvalóan a célt kellene meghatározni először, majd hagyni, hogy a piac, nyilván persze némi szabályozási ráhatással, kiizzadja magából a legértelmesebb megoldást. Kínában például sokkal, de sokkal liberálisabbak ebben a kérdésben, és a zöldtechnológiában sokkal előrébb is járnak, mint mi.

Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora hozzátette, az kétségtelen, hogy az éghajlatváltozásban az üvegházhatás játssza a meghatározó szerepet, abban pedig, azon komponensek közül, amit az emberi tevékenység befolyásol, a szén-dioxid meghatározó. Ennek koncentrációját az ipari forralom előtti szinthez képest 45 százalékkal sikerült megnövelni – ezek tények. Viszont az is látszik, hogy a politikai elvárás mindig az, hogy az üzeneteket le kell egyszerűsíteni, a bonyolult folyamatokat is, és ebben a szén-dioxidra esett a választás. Tehát,

az éghajlat egy nagyon bonyolult rendszer ahhoz, hogy ezt egyszerűen kommunikálni lehessen, vannak egyéb összetevők is, amelyek az éghajlatváltozást okozzák. Az egyszerűsítés jegyében született meg az üvegházhatás-modell, és ehhez a szén-dioxidot kiáltották ki egyedüli bűnösnek – ami önmagában fontos, de nem elégséges.

Emlékeztetett, a dízelautók annak idején azért nyertek teret Európában, mert arra az egy szempontra fókuszáltak, hogy a szén-dioxid-kibocsátásuk kisebb, mint a benzinüzemű autóké – aztán mégis lett belőle egy dízelbotrány.

A rektor hangsúlyozta, véleménye szerint az a baj, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekkel ezt el kívánjuk érni, több kárt okozunk, mint hasznot. Az, hogy a kritikus erőforrásainkat feléljük, óriási kockázat a modern társadalom működésére nézve, mivel ezekre az erőforrásokra máshol is szükség van, elektronikai berendezésekre a gyógyászatban, az oktatásban, a kommunikációban.

A készletek 400 százalékát el fogjuk használni

Gelencsér András hozzátette, sok kritikus elemből sokkal kevesebb áll rendelkezésre, mint olajból, szénből vagy akár gázból, méghozzá nagyságrendekkel kevesebb, mondhatni kritikus mennyiségek. Készült egy olyan tanulmány, ami azt számolta ki, hogy a zöldátállás megvalósítása esetén a ma ismert készletek bizonyos elemekből mikorra fognak kimerülni. A válasz, hogy 2050-re több elemből a ma ismert készletek 400 százalékát el fogjuk használni – egyszerű számjáték, de ez nyilván lehetetlen. Persze lehet abban reménykedni, hogy találunk még forrásokat, vagy a technológia fejlődésével kiválthatjuk ezeket, de most úgy tűnik, olyan léptékű folyamatokról van szó, hogy ennek nincs realitása.

Lánczi Tamás összegezve elmondta, Európa erőltetett átállása az elektromos technikára azt is jelenti, hogy bizonyos nyersanyagok még gyorsabban elfogynak.

Az autópiaci szakértő szerint így van, sőt ezzel párhuzamosan az áruk is növekedni fog. Így ismét egy gazdasági kérdés merül fel, egyszerűen úgy tűnik, mintha a költség-haszon elemzést ideológiai okokból kihagynák abból a számításból – már ha valóban a szén-dioxid a mumus –, hogy mivel lehet egységnyi pénz elköltése mellett a lehető legtöbb szén-dioxidot megtakarítani.

Vagyis,

gazdasági értelemben agyonszabályozunk egy olyan iparágat, amely 16 millió munkahelyet biztosít az Európai Unióban, ráadásul olyan munkahelyeket, amelyek szociálisan biztonságosnak tekinthetők.

Tehát senki sem arról beszél, hogy tartsunk meg egy technológiát tovább, mint ahogy egyébként kellene, és ha majd jön magától egy olyan technológia, amely minden tekintetben jobb annál, mint amit eddig ismertünk. Csakhogy ha ez lenne a helyzet, akkor nem kellene tiltani egy bizonyos technológiát, hanem lehetne párhuzamosan futtatni egymással a dolgokat úgy, hogy minden technológia azt szolgálja, amire ki van találva – az elektromos autókat kisebb akkumulátor mellett, rövidebb közlekedésre, miközben a hosszabb távú közlekedést szén-dioxid-semleges üzemanyagok felhasználásával sokkal-sokkal hatékonyabban meg lehetne oldani.

Hozzátette, ne felejtsük el az se, hogy jelenleg másfél milliárdos autóállomány fut a Földön, és velünk lesznek még néhány évtizedig. Az is tény, hogy vannak autógyártók, amelyek az Európai Unió területén belül nagyon kényelmes helyzetbe kerülhetnek, ha a konkurenciát, a rivális technológiákat egyszerűen kiszabályozza az Európai Unió ebből az ügyből. Akkor ugyanis nem kell mással foglalkozniuk, valamint még nagyon-nagyon sokáig lehet kérni az Európai Uniótól azt, hogy bizonyos dolgokat szubvencionáljon. Röviden, ennél kényelmesebb dolog gyakorlatilag nincs a piacgazdaságban.

Lánczi Tamás feltette, bár úgy tűnhet, az ideológia győzött a józan ész fölött a zöldkérdésben, ebből a nézőpontból azonban úgy tűnik, van ebben egyfajta gazdasági motiváció is.

A világ többi részén a belső égésű motor velünk marad – csak azt már más fogja gyártani

Várkonyi Gábor hangsúlyozta, igen, természetesen, csakhogy azért van egy kis bökkenő, a világ ugyanis a legtöbb elemzés szerint nem ebbe az irányba halad, a belső égésű motoros autók gyártott és eladott darabszám szempontjából ugyanis még nem érték el a csúcspontot, és van egy nagyon nagy ázsiai térség, ahol milliárdnyi ember fog autóba ülni, amelyekbe belső égésű motor kerül, egész egyszerűen azért, mert nem lesz sem anyagi lehetőségük, sem infrastruktúrájuk arra, hogy villanyautóval közlekedjenek. Mi itt két modellcikluson belül „kinyírjuk” azt a technológiát, amiben világvezetők voltunk, a mérnökök pedig elmennek Kínába, és Kínából fogják megoldani a kínai autógyártóknak azt, hogy ezeket a piacokat hatékonyan megszerezzék – mi pedig jelentőségünket tekintve szépen hátrébb sorolódunk a világ autópiacán.

Lánczi Tamás hozzátette, így nyilván munkahelyeket veszítünk, tönkreteszünk két sikeres iparágat. A másik oldalon lehet azt mondani, hogy ez az áldozat tulajdonképpen kifizetődő, a szélkerekek, az akkumulátorok, a napelemek gyártásával összevetve?

Gelencsér András szerint ez oda vezet, hogy azokat a készleteket, amelyek ráadásul nem is a közelben vannak, hanem olyan országokban, amelyeket nem tartunk stabil és biztonságos országoknak, nagyjából ki fogjuk meríteni, vagy pedig annyira megdrágulnak, hogy gyakorlatilag ez a vonal zsákutcának bizonyul. Szerinte a közlekedési kultúra reformja miatt ez az egyszerű átállás nem megvalósítható, a közlekedés logikájának újragondolására is szükség lenne.

Erőforrásválság várható

A Pannon Egyetem rektora hozzátette, a modern civilizáció egy erőforrásválság előtt áll húsz éven belül, mert a nyersanyaggal nagyon pazarlóan bánunk, miközben a fosszilis energiahordozókra koncentrálunk, és ezzel a gyakorlattal nagyon súlyosan meg fogjuk rendíteni a modern civilizáció alapjait, a társadalom fenntartható működését ez rendkívüli módon megnehezíti . Hozzátette:„hangsúlyozom, a civilizációról beszélek, nem a busmanokról, meg azokról a törzsekről, akik nem igénylik a modern technológiát, hanem a nagyvárosokban élők emberekről, akik nem tudom, hogy boldogulnak villamos energia és eszközök nélkül”.

Lánczi Tamás megjegyezte, amikor a nyersanyagok kerülnek szóba, akkor például olyanokra gondolunk, mint mondjuk a beton előállításához szükséges homok. Erről az átlagember azt gondolja, na, az biztos van elég a Földön, azonban például a sivatagi homok teljesen alkalmatlan beton készítésére, mert arra csak a folyami homok, illetve a bányahomok alkalmas.

Gelencsér András elmondta: az a baj, hogy bár homokból valóban sok van, azonban sok is kell, így a két dolog együtt ahhoz vezet, hogy a készletek ugyanolyan kritikusak, mint azokból az anyagokból, amiből kevés van, és kevés is kell, tehát nagyon sok olyan nyersanyag van, ami egy-két évtizeden belül nagyon kritikus állapotszintet ér el.

Várkonyi Gábor úgy fogalmazott, az autóipar integráns része az európai gazdaságoknak, de sajnos már a dízelbotránynál egyértelmű jelek mutatkoztak arra, hogy az EU – főleg a dízelbotrány óta – átesett a ló túloldalára az autóipar regulázásával kapcsolatosan. Olyan előírásokat és olyan elképzeléseket erőltetnek át, amelyek azzal járnak, hogy

az átlagembernek vagy nem lesz autója, vagy pedig a meglévő autóparkot fogja tovább használni, öregebb autókkal, további szennyezéssel.

Az autóipari szakértő kiemelte: „vannak olyan dolgok, amikről egyszerűen nyíltan kéne beszélni, miközben itt mindenki mismásol arról, hogy az elektromos autó elérhető lesz, a töltőhálózat ezzel egy ütemben fejlődik majd, összességében olcsóbb lesz, miközben mindannyian tudjuk, hogy nem lehet olcsóbb, hiszen például a költségekben még meg sem jelent a jövedéki adó, ami  nagyon fontos része minden nemzeti költségvetésnek. Az elektromos autózás adókedvezményei ebben a formában nem fenntarthatók, ez is eléggé világos, amikor pedig az elér egy olyan elterjedtségi fokot, akkor kasszához parancsolnak mindenkit. Már most is láthatjuk, milyen drágaság van az autóiparban, és még messze nem tartunk ott, hogy mindezt teljes egészében láthassuk.”

Címlapfotó: Besenyei Gergely, hirado.hu

 

Ajánljuk még