logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

48 perc – Volner János: Jakab Péter valójában egy kiscica

| Szerző: hirado.hu
A Jobbik belső ügyei és Jakab Péter lemondása vagy lemondatása került terítékre az M1 és a hirado.hu közös csütörtök esti hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor második felében, melynek vendégei ezúttal Varga-Damm Andrea, a Jobbik volt országgyűlési képviselője és Volner János, a Jobbik volt frakcióvezetője voltak.

Lánczi Tamás azzal indította a beszélgetést, hogy a belpolitika a választás óta csendes, kivéve a Jobbik esetében, ahol Jakab Pétert előbb megválasztották elnöknek, majd ezután lemondott vagy lemondatták.

Varga-Damm Andrea, a Jobbik volt országgyűlési képviselője elmondta, hogy nagyon rég látni lehet, hogy a párt milyen irányba halad. A Jobbik a vég kezdetéhez jutott a politikus szerint és sajnálatosnak tartja, hogy sem rá, sem Volner Jánosra nem hallgattak, amikor megkongatták a vészharangot.

Volner János, a Jobbik volt frakcióvezetője szerint a Jobbiknak, mint közösségnek az érdeke régóta nem jelenik meg a pártban, hanem karaktergyilkosságok zajlanak. Volner elmondta, hogy Jakab Péter a Jobbik állami támogatását akarta a keze alatt tartani, ezért volt fontos neki a pártelnökség, míg Potocskáné Kőrösi Anita kiesett a parlamentből, és a forrásait próbálja pótolni. Ezen emberek körül erőcsoportok szerveződtek, és ők háborúznak egymással.

Varga-Damm Andrea szerint is az egész egyszerűen csak a pénzről szól.

A 2018-as választási vereség és Vona Gábor lemondása után senki sem volt hajlandó kooperálni és csapatban gondolkodni. A frakció tagjai egyéni játékosként működtek, nem voltak hajlandóak egységben gondolkodni. Saját 2020-as távozását egy megalázó folyamat következményeként jellemezte. Egy olyan közösségben, ahol egymás gáncsolása és könyöklése zajlik, nem tudott tovább maradni.

Volner János elmondta, hogy a Jobbikban rég nem az ideológiák csapnak össze, utoljára a néppártosodás idején zajlott ilyen, amikor a nemzeti érzelműek és a baloldal felé húzók küzdöttek egymással. A párt láthatóan azóta balra fordult, erre példaként hozta fel Gyöngyösi Márton esetét, aki a Soros-szervezetek külföldi finanszírozását tiltó javaslatot nyújtott be, majd egy évvel később intézményes kapcsolatot ápol és közös konferenciákon vesz részt az ilyen szervezetek tagjaival.

Lánczi Tamás felvetette, hogy 2018 után a Jobbik egyfajta kényszerpályára kerülhetett, ami a baloldalra sodorta őket.

Varga-Damm Andrea szerint

nem kellett balra sodródni, ugyanis a Jobbikban már akkor rengeteg baloldali érzelmű ember volt. Ők voltak azok, akik a pénzért álltak be egy politikai közösségbe, majd úgy tettek mintha annak részei lennének.

Nemzeti radikálisok helyett sokan eredendően baloldaliak, sőt kommunisták voltak, ezért volt könnyű intézményesen beállni a baloldali összefogásba, hiszen sokan ezzel kerültek a helyükre.

Lánczi Tamás arról a feltételezésről kérdezte vendégeit, hogy valóban Jakab Péter vagy a vele szoros viszonyban álló Molnár Enikő vezette-e a pártot.

Volner János szerint egyértelműen nem Jakabé volt a vezető szerep, Molnár Enikő személyisége sokkal erősebb. Bár a volt pártelnök a nyilvánosságban a krumplilóbáló és erőszakos hangvételéről ismert, miközben

„Jakab Péter valójában egy kiscica”.

A 2018-as kampány során is látszott a különbség a csendes Jakab és Molnár között, akinek „be sem állt a szája”. Volner szerint

Molnár Enikő „csinálta meg ezt a szörnyű parizerzabáló, krumplilóbáló politikai jelenséget, amit most Jakab Péter néven ismer a politikai közvélemény”.

Varga-Damm Andrea elmondta, hogy bár vele Jakab nagyon csúnyán bánt, de abban a tekintetben megvédi, hogy Jakab soha nem állította, hogy ő alkalmas pártelnöknek. Nem volt víziója soha, nem volt mondanivalója, nem volt ideológiája. Jakab Péter a káderhiány miatt kerülhetett abba a pozícióba, amibe került.

Korábban a Jobbik szóvivőjeként megmondták neki, hogy mit mondjon, és ő nem tett mást, mint végrehajtotta az utasításokat.

Kiemelt kép: MTI

Kapcsolódó tartalom

Ajánljuk még