logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

48 perc: Extraprofit, windfall tax – bevett forma a váratlan nyereséget terhelő extraprofitadó

| Szerző: hirado.hu
A 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsorának vendégei ezúttal Fodor Gábor, a Közép-Európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója, Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitika Üzletágának üzletágvezetője és G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója voltak.

Lánczi Tamás vitaindító kérdését felvezetve elmondta, hogy a magyar kormány megkezdte a felkészülést a küszöbön álló válságra, amelynek mértékéről eltérnek ugyan a vélemények, de abban szinte mindenki egyetért, hogy talán a II. világháború óta nem látott méretű válság fenyeget. A kormány tehát létrehozta a rezsi- és honvédelmi alapot, de elegendő lesz-e ez arra, hogy megóvja a magyar gazdaságot?

Hortay Olivér elsőként annyit fűzött hozzá, hogy minden válság mindig különleges a maga módján, de a legfontosabb az, hogy nem lehet előre látni a következményeit, azonban a kormány igyekszik megteremteni a védekezés alapjait.

Extraprofit, windfall tax – bevett forma, nem „magyar újítás”

Fodor Gábor a maga részéről megjegyezte, nem szereti, marxista terminológiának tartja az extraprofit kifejezést, ami a rossz emlékű politikai gazdaságtanból származik, így szívesebben használna más elnevezést, például a „szél befújta profit”. Hozzátette, az tény viszont, hogy az energiaszolgáltatóknál, valamint a bankszektorban a válság „melléktermékeként” ezekben a szektorokban az üzleti terven felül keletkezett egy profit, erről van szó most.

A windfall tax pontos jelentése nem más, mint „egy többletadó , amelyet a kormány akkor számít fel egy vállalatnak , amikor az nagy mértékű, váratlan nyereséget termel, különösen, ha a gazdasági körülmények segítették”. A Világgazdaság cikke szerint az angolul windfall tax-nak nevezett adót jellemzően a piaci körülmények miatt előállt, előre nem tervezett nyereségre szokták kivetni, emiatt a váratlan nyereséget terhelő adónak szokták nevezni.

Ilyen adót vetett ki a napokban az energiacégekre Nagy-Britannia is. Amint arról Rishi Sunak brit pénzügyminiszter beszélt, az elszálló olaj- és gázárak miatt az energetikai szektor extraprofitot termel, amiből a nehéz helyzetbe jutott családokat fogják támogatni.

G. Fodor Gábor úgy fogalmazott „az a magyar kormány álláspontjában is megmutatkozó különbség szerintem, hogy a magyar kormány a tesztüzemmód, a gazdasági válság, a szankciók és az embargó mögött embereket és családokat lát. És azt mondja, hogy ezeket kell megvédeni. Nem igazságot akar tenni, hanem azt mondja, hogy ha bármi jön, az emberek és a családok sérülékenyek. És mit tehet egy kormány annak érdekében, hogy a lehető leginkább megóvja ezektől a veszélyektől az embereket, akik persze szavazók, és a családokat, akik meg az alapegységei a magyar közösségnek? Ez tükröződik mindenben. Ez tükröződik a szankciókkal szembeni magatartásban, ez tükröződik az alapok létrehozatalában és ez tükröződik abban is, ami szerintem 2010 a négyzeten vagy 2010 újratöltve. Hogy azokat kell megadóztatni, akik a válság haszonélvezői. Akik sikeresek voltak a válságban a profit tekintetében, vállaljanak nagyobb terhet, amikor baj van”.

Mi hajtja a brutális inflációt világszerte?

Hortay Olivér hozzátette, egy korábbi tanulmányban azt becsülték, hogy az Egyesült Államokban az infláció, amely 40 éves rekordon áll jelen pillanatban, tehát

ennek a rég nem látott inflációnak a 60 százaléka jellemzően az energiaágazat extraprofitjából jön.

Az elmúlt egy év drasztikus változásainak például ők voltak a nyertesi, ráadásul a nagy piaci koncentráció miatt költségnövekedésre hivatkozva még jobban megnövelhetik az áraikait – ez pedig egyértelműen begyűrűzik az inflációba. Véleménye szerint méltányos, ha a sérülékeny csoportok ebből a profitból támogatást kapnak.

G. Fodor Gábor megjegyezte, hogy ez nem csak magyar gyakorlat, a britek is ezt csinálják, utalva Sunak brit pénzügyminiszter minapi bejelentésére. Hozzátette, hogy az Európai Unió lehetőséget adott a nemzetállamoknak az extraprofitadóra. Hortay Olivér jelezte, nem ördögtől való dologról van szó, 2008 óta pedig az „ízlésbeli” ügyek elhalványultak, mindig az a kérdés, hogy az adott helyzetben mi a legjobb megoldás.

Fodor Gábor ismét megjegyezte, hogy nem tetszik neki a kifejezés, de természetesen érti, és ez így rendben is van, az elvvel sincs baj, kérdés azonban, hogy elegendő lesz-e. Véleménye szerint nagyobb baj, hogy az uniós pénzek nem jönnek, azoktól el vagyunk vágva, és ha a későbbiekben sem fognak beérkezni, akkor ezek az alapok nem lesznek elegendőek. Hortay Olivér szerint nehéz most tisztán látni a következő időszakot, az azonban bizonyos, hogy minél nagyobb a mozgástér annál jobb.

Barátság, szerződések – jól kell viselkedni?

Fodor Gábor hozzáfűzte nagyon fontosnak tartja, hogy legyen kooperáció, legyenek barátaink – Hortay Olivér ezzel kapcsolatban azt mondta, az nem barátság kérdése, hogy szerződés szerint járó összegek nem kerülnek kifizetésre Magyarországnak. G. Fodor Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy

akkor jönnek majd a pénzek, ha jól viselkedünk – de nyilván nem ez a logikája a forrásokhoz való hozzáférésnek.

Fodor Gábor erre úgy válaszolt, hogy a lengyelekkel már megállapodtak, mire Hortay Olivér úgy reagált, igen, Lengyelország Németországból pótolja ugyanolyan orosz gázból a készleteit, ami egy kissé álságos megoldás, akárhogyan is nézzük.

A teljes adást itt tudja megnézni:

Ajánljuk még