logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

48 perc: Az orosz nagyvárosokat nem érinti a front, a távoli vidékek lakossága adja az orosz hadsereg gerincét

| Szerző: hirado.hu
A 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor vendégei ezúttal Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Stier Gábor külpolitikai újságíró, a moszkvater.com alapító főszerkesztője, Mernyó Ferenc hadmérnök és Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója voltak.

Változások érzékelhetők Ukrajnával kapcsolatban, erre utal Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter minapi megnyilatkozása – fogalmazott Lánczi Tamás, hozzátéve, Volodimir Zelenszkij kifejezetten durván válaszolt a Nobel-békedíjas politikus nyilatkozatára. A műsor házigazdája vitaindítóként feltette a kérdést: állhat-e a békítő nyilatkozatok hátterében esetleg az, hogy az elmúlt időszakban a Nyugat céljai megváltoztak?

Kapcsolódó tartalom

Bendarzsevszkij Anton szerint amerikai oldalról nem tűnik úgy, mintha az alapcélkitűzés változott volna, azaz Ukrajna oldaláról az a cél, hogy meg kell nyerni ezt a háborút, vagy legalábbis meg kell akadályozni az oroszok győzelmét. Nem változott véleménye szerint az az amerikai stratégiai cél sem, hogy amennyire lehet, gyengítsék meg Oroszországot.

Mi az Egyesült Államok valódi célja?

Lánczi Tamás ezzel kapcsolatban emlékeztetett a The New York Times cikkére is, az Egyesült Államok valódi céljait illetően, azaz Vlagyimir Putyin megbuktatása,Ukrajna szuverenitásának visszaállítása. Változott itt bármi? – tette fel a kérdést.

Stier Gábor úgy fogalmazott, Putyin rendszerének megbuktatásán túl az is az Egyesült Államok célja, hogy Oroszország akár évtizedekig ne tudjon talpra állni, azonban úgy tűnik, a szankciók nem úgy alakultak, ahogyan azt előzetesen elképzelték. Hozzátette: ha a Donbasszt elfoglalják az oroszok, az előbb említett cél változhat, azonban előbb kell valamiféle békét kötni, az ugyanis látszik, Ukrajnának nincs annyi tartaléka, hogy a végsőkig vigye ezt a háborút. Emellett látható az is, hogy Oroszország bírja a szankciókat, azok nem gyakorolnak katasztrofális hatást rájuk, így az Egyesült Államoknak is változtatnia kell. Európa számára is fontos lenne, ha végre a saját érdekeit is nézné, a külpolitikai újságíró szerint egy kicsit „vissza kellene fognia magát”.

Nyilván nem könnyű a helyzet, mert Európa érdekeinek figyelembe vétele mellett azt is látni kell, hogy a baltiak, a lengyelek, az Egyesült Államok végig akarják vinni az a célkitűzést, hogy Oroszország gyengüljön meg annyira, hogy ne lehessen birodalomként tekinteni rá. Azaz odáig kell eljutni, hogy mindenki le akarjon ülni a tárgyalóasztalhoz.

Bendarzsevszkij Anton emlékeztetett, hogy 2014-ben a Nyugat belement a Krím annektálásába, jelen állás szerint az oroszok akkor kötnek egy békét, ha megkapják Herszont, illetve a Donbasszt. Lánczi Tamás szerint az utóbbi napokban Ukrajna gyengülni látszik, Európa pedig mintha kevésbé akarná ezt a háborút, például bizonyos típusú nehézfegyverzet szállítására nemet mondtak. –Mutathat ez a háború moderálása felé? – tette fel  a kérdést.

Különbség a béke és a fegyverszünet között

Rácz András kiemelte, különbség van a béke és a fegyverszünet között. Hozzátette, hogy a posztszovjet térségben több példa is volt a közelmúltban arra, hogy beállhatnak bizonyos ideiglenesnek tekintett állapotok, Transznisztria példáját említette Moldova mellett – nem ismerik el de facto, de létezik. Jelezte, hogy ukrajnai viszonylatban 2014 és 2022 között alapvetően egy stabil helyzet volt, a felek megtanultak vele együtt élni, tehát a realitás azt mutatja, nem a béke az opció, hanem a fegyverszünet.

Láncz Tamás megjegyezte, hogy a nyugati sajtó erőteljesen démonizálja Putyint, komoly betegségekről írnak, általános elégedetlenségről Oroszországban, amely alapján realista opció, hogy megbuktatják Putyint – ez egyelőre nem következett be. Azonban, milyen a valódi közhangulat Oroszországban?

Stier Gábor közölte, a közvélemény nagy százalékban támogatja a háborút, vagy ahogy ott nevezik, a különleges katonai műveletet. Putyin támogatottsága megugrott, az orosz társadalom a hatalom mögött sorakozott fel – háborús helyzetben ez egyébként így szokott lenni Oroszországban. Valószínűleg a háború után tehetnek fel kérdéseket, de jelenleg a nagyvárosokat nem érinti a front, nem vonultatnak be katonákat, a távoli vidékek lakossága adja a hadsereg gerincét jelen pillanatban. Erős médiafigyelem mellett ott vannak például a csecsenek, mert látni kell, Kadirov egy aktív médiaszemélyiség. Érdekes dolog – tette hozzá –, hogy a háború kapcsán a leghangosabb a felső középosztály, a celebek. Csakhogy ők bármilyen népszerűek voltak korábban, külföldre menetelük után az orosz társadalom ezeket az embereket kirekeszti.

Rácz András hozzátette, a Kijev környéki harcokat például a keleti haderő vívta, azaz az orosz Távol-Kelet egységei szenvedték el a legnagyobb veszteségeket, ők voltak ott Bucsánál. Az azonosított orosz veszteségekben alig volt moszkvai, vagy szentpétervári származású ember.

A teljes műsort itt nézheti vissza: 

Ajánljuk még