Lánczi Tamás a műsor elején emlékeztetett, hogy negyedik hónapjába ért az orosz–ukrán háború, s úgy tűnik, a felek fordulóponthoz érkeztek. Eddig a nyugati híradásokban arról volt szó, hogy az ukránok óriási veszteségeket okoznak az oroszoknak, de az Azovsztal acélmű és Mariupol elfoglalása óta mintha változott volna a várakozás a háború eredményét illetően.
Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint nemcsak az elmúlt egy hétben történt változás. Nagyjából április közepe óta az orosz erők egyfajta állóháborúba kényszerítették az ukránokat a Donbasszban. Ennek a stratégiaváltásnak az eredményei lettek láthatóak most.
Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán erők elfáradtak, nem cserélték le őket, és az ukrán csodavárást okozó nyugati fegyverek még nem értek oda a térségbe. Egy nagy erőfölényben lévő orosz sereggel szemben próbálnak védekezni jelenleg az ukrán erők. Zelenszkij elnök 700 ezer ember mobilizálásáról beszélt ugyan a napokban, de mire ezek az egységek odajutnak, tréninget, fegyvereket kapnak, ez a folyamat hetekbe telik.
A műsor házigazdája az ukrán védelmi minisztérium szóvivőjét idézte, aki azt nyilatkozta, hogy az ukrán erők mozgó védekezésbe kezdtek. Ezután arról kérdezte vendégeit, hogy ennek van-e valami katonai jelentése vagy csak a visszavonulás kreatív elnevezése.
Stier Gábor, moszkvater.com alapító főszerkesztője rámutatott, hogy az orosz és az ukrán taktika alapvetően különbözik. Az ukránok rugalmasabbak, míg az oroszok stratégikusabbak.
A kommunikáció tekintetében a nyugati fősodor az ukrán sikerekre helyezte a hangsúlyt, már-már úgy tűnhetett, hogy az ukránok Moszkva alatt vannak. Ez azért veszélyes, mert a háború elejétől lehetett tudni, hogy az oroszok erősebbek és az ukrán lakosságot most szembesítik a realitásokkal.
Lánczi Tamás a nyugati fegyverszállítmányok kérdését hozta fel, hogy a nyugati fegyverek azért nem jutnak el a Donbasszba, mert elapadtak a források vagy pedig az utánpótlási útvonalak megsemmisülése miatt.
Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója elmondta, hogy Ukrajna eleinte elsősorban védelmi és partizánharcokra alkalmas fegyvereket kért. A nyugat részéről vélhetően volt egy félelem, hogy az ukrán hadsereget az oroszok gyorsan felőrlik és ezután inkább a partizán-hadviselés lesz mérvadó. Az ukrán hadsereg azonban nem semmisült meg, és most a támadófegyvereket várják inkább.
Lánczi Tamás felvetette, hogy az orosz hadsereg nemcsak az utánpótlási útvonalak megsemmisítésére törekedett, hanem az ukrán hadsereg üzemanyag-raktárait is eltüntette.
Mernyó Ferenc hadmérnök elmondta, hogy üzemanyag és infrastrukturális kapacitások nélkül nem lehet háborút vívni. Ugyan nagy értékű fegyverszállítmányokat ígértek az ukránoknak, de ezek teljesítéséhez folyamatos utánpótlásra lenne szükség. Az oroszok azzal, hogy megsemmisítik az útvonalakat, azzal egyszerűen elvágják az ukránokat a szállítmányoktól.
A hadmérnök szerint az oroszok úgy tekintenek Ukrajna nagyobbik, keleti részére, mint saját szülőföldjükre ezért szeretnék meghódítani. Emellett mindenképp szeretnék elkerülni, hogy Moszkva közelébe NATO-támaszpontok létesüljenek. Most egy több ezer kilométeres front húzódik Belarusztól indulva egészen Moldováig, ennek fenntartása nem érdeke Moszkvának. Az oroszok most az infrastruktúra, az áram és az üzemanyag elvételével szeretnék „kiéheztetni”, legyőzni, felmorzsolni Ukrajnát.
Lánczi Tamás műsorvezető és vendégei, Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Stier Gábor külpolitikai újságíró, Mernyó Ferenc hadmérnök és Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója az M1 és a hirado.hu közös hírháttérműsorában, a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsorban, 2022. május 26-án. (forrás: MTVA)Címlapfotó forrása: MTVA