– Egy ilyen felkavaró, az egész magyar társadalmat traumatizáló krízisről filmet csinálni nagy vállalás. Sikerült „helyretolni” a „kizökkent időt”?

Skrabski Fruzsina: A forgatáshoz kapcsolva el tudom mondani, hogy sokféle igénynek, elvárásnak kellett volna megfelelnünk. A radikális, az erőszakos tüntetők azt kifogásolták, hogy nem csináltunk belőlük hőst. A rendőrök azt jegyezték meg, hogy a filmben nem szerepel elég rendőráldozat. A másik oldalról pedig felmerült, hogy túlreprezentáltuk a sorosista jogvédő csapatot. Sokféle, egymásnak ellentmondó reakciót kaptunk. Amit tényleg bánok és személyesen bánt, az az, hogy a filmből kimaradt Ékes Ilona, akit mindenképpen bele is akartam rakni, de hajtott az idő, október 23-ra ennek a filmnek el kellett készülnie, mert akkor volt a tizenötödik évforduló. Kimaradt. A televíziós műfaj miatt határozott időkereteink is voltak, ötvenkét perc. Sok minden és sok mindenki kiszorult a filmből. Például: Balog Zoltán. Többen a film hibájának tekintik, azt mondták, hogy túlságosan felsorolásszerű, villanásszerű, ennek ez a formai adottság volt a fő oka. Egyik áldozat, vágás, másik áldozat, vágás. Aztán egy jogvédő. Röviden: reménytelen rendezői vállalás lett volna az összes szereplőt felsorakoztatni.

Bodoky Tamás: Ezt árnyalnám azért. Egyáltalán nem gondolom, hogy mindenkinek meg kell felelni. Ezt már akkor (2006-ban) sem gondoltam így, mert az indexes riportjaimba is csak az kerülhetett bele, aki önmaga nem lépett fel erőszakosan. Jogállamiság párti vagyok, az erőszakos tüntetőket semmilyen formában nem akartam „sztárolni” vagy „felmenteni”. Olyanokról írtam, akik jogszerűen demonstráltak vagy egyáltalán csak arra sétáltak, és azért ártatlanul összeverték őket a rendőrök. Ez nagyon fontos. Nem kell mindenki felé elszámolnunk. Azokat, akik a rendőröket utcakövekkel, Molotov-koktélokkal dobálták, ugyanúgy elítélem, mint az erőszakos, brutális rendőröket. Egyébként az én közegemben már ez is elég volt, kiverte a biztosítékot. Azzal támadtak, hogy nemzeti csőcseléket, csuklyás fasisztákat mentegetek. Ez az egész balliberális médiában így volt spinnelve, annak ellenére, hogy mi volt a természetes alapállásom.

S. F.: A film alapállása is ez volt. Amit ex katedra kimondtunk az az volt, hogy vannak a szegény rendőr áldozatok és vannak az ártatlan civil áldozatok. De nem beszélünk azokról, akik erőszakosak voltak és áldozatok is lettek. Nincs ilyen szereplő a filmben. Pont azért, mert ez a mi, közös véleményünk. Toroczkai ott volt a bemutatón és csalódott a filmben, mivel nem lett belőlük hős. Ez nem az a film, itt nem hősöket kerestünk. Egyébként az Elkúrtukban sem hősként jelentek meg ezek az alakok. Ők ugyan szeretnének magukról hősmítoszt építeni, de mi ehhez nem szeretnénk asszisztálni.

B. T.: Mi az áldozatokról és a jogi sérelmekről szerettünk volna beszélni, és ez – szerintem – jól sikerült.

– Ez is jelzi, hogy ez a történet mindenki számára fontos, a traumák és az érintettség jogán sokan megkövetelik, megkövetelhetik a „jelenlétet” ott, ahol az igazságot próbálják kimondani.

B. T.: Azért örültem nagyon a Fruzsina megkeresésének, mert 2006-ban még nem volt ennyire éles ez a ma alapértelmezett szembenállás, hogy „libsik” és ‘nemtudomkik. Ez mindenkinek a közös és nagy sérelme volt. Az, ami akkor megtörtént, az akkori pesti fiataloknak elfogadhatatlan volt, és mindenki a maga színterein fel is lépett ellene. A Fidesz csak később épített ebből az egész ügyből egy mítoszt, ami arra alapult, hogy ők azért demokratikusabbak és jobbak a régieknél, mert nem vernek ártatlanokat az utcán. Személyesen Gulyás Gergely mondott nekem olyat, hogy „akkor lehet majd őket (a Fideszt) kritizálni, ha majd ők is tüntetőket vernek”. Erre egyébként kiemeltem figyeltem…

– A jó őrkutyák akkor ugatnak, amikor kell. De amikor nincs veszély, akkor hallgatnak mint a sír.

B. T.: …ott voltunk minden tüntetésen, figyeltük, hogy bántják-e a tüntetőket. És valóban nem találkoztunk rendőri visszaéléssel. A rendőrség sokkal professzionálisabb lett, még akkor is jól, szakszerűen kezelték a helyzetet, ha a tüntető esetleg nekihevült egy kicsit. Ez egyértelműen fontos eredménye a 2006 utáni jogvédelemnek. Ma már a hatalom komolyan gondolja, hogy az nem oké, hogy veressük meg a rendőrökkel a tüntetőket.

„Egyáltalán nem gondolom, hogy mindenkinek meg kell felelni” – Bodoky Tamás (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Ezek szerint a jogvédelem megnevelte a hatalmat és a hatalmasságokat.

S. F.: …igaz, nekünk nem szólalt meg, nem sikerült szóra bírni senkit se a rendőrség, se a Belügyminisztérium részéről, de annyi háttértudásunk azért lett – informális beszélgetésekből –, hogy a rendőrség sokat tanult abból, ami akkor ősszel történt. Ma már kifejezetten tanítják azt, hogyan kell ilyen kemény helyzeteket kezelni.

– A rendőrségen belül volt egyfajta „bűnbánat”?

S. F.: Nem bűnbánatnak nevezném…

B. T.: …inkább tanulási folyamatnak.

– Leszámoltak a mélyen kádári, a „hé te, hosszú hajú, beverem a pofádat” zsarumentalitással?

B. T.: Fogalmazzunk úgy, hogy megtörtént annak az egyszerű és szikár ténynek a felismerése, hogy nem az az elvárás a hatalom részéről, hogy fenyítsük meg, vágjuk előzetesbe, verjük meg még a fogdán azt, aki a kezünk közé kerül. Megtanulták, hogy egy jogállamban ez nem járható út.

– Ezek szerint sikerült egy nagyot előrelépni az önök által képviselt „jogállamisági kritériumok” felé.

S. F.: Igen.

B. T.: Azt gondolom, hogy abszolút, igen.

– A filmnek sokféle olvasata, értelmezési tartománya létezik, létezhet. De azt leszögezhetjük (mert ez többekben felmerült), hogy ez nem pusztán a „rendőri túlkapások” mozija, azaz: nem egy George Floyd-sztori?

S. F.: Először is: egy nyitott történet. Nincsen lezárva. A film sem. Folytatható. Rengeteg kérdésre, a valódi titkokra nem kaptunk még választ. Ezeknek a feltárása, a történet folytatása akár az újságírónak, de akár mások feladata is lehet. Ki kell például deríteni, hogy mit csinált, hol volt a székházostrom alatt Gyurcsány. Meg kell tudni, hogy a rendőrséget, hogyan, ki és miért utasította úgy, ahogyan. A rendőri és a politikai vezetés felelőssége számunkra egyértelmű. Hiszen Gyurcsány maga mondta – benne is van a filmben –, hogy „méltányos és arányos” volt a rendőrség erőszakos fellépése, ezzel pedig egyértelműen, félreérthetetlenül bátorította őket. De – ugyanakkor – van két momentum, amire nincsen semmiféle épeszű magyarázat, és ezek egyáltalán nem mondhatók egy-egy rendőr szakmai hibájának. Az első: maga a székházostrom, ahol pontosan lehet tudni ma már, hogy a rendőri főerőket visszatartották, arra utasították, hogy maradjanak az épület mögött és hagyják védtelenül azokat az innen-onnan verbuvált, a helyzetre felkészületlen rendőröket, akiket a tömeg gyakorlatilag ledózerolt. Erre a helyzetre többféle magyarázattal is találkoztunk, mondok egyet: ezek a rendőrök a „fehér ház” védelmére voltak tartalékolva, ahol Gyurcsány éppen részegen tombolt. Minden ilyen „nem kivezényelt, visszatartott” rendőr elmondta, akivel beszéltünk, hogy tehetetlen dühükben őrjöngtek, a fejüket verték a falba azért, amiért nem segíthettek. A másik titok pedig az, hogy miért, kinek az utasítása alapján tolták rá az erőszakos tüntetőket a Fidesz nagygyűlésre. Erről a helyzetről csak annyi jutott el hozzánk, hogy az ügyeletes parancsnokot pontosan azért váltották le, mert nem akarta végrehajtani az utasítást. Jött helyette más. Olyan, akinek ez nem jelentett morális problémát.

B. T.: Sérült rendőröket is megpróbáltunk bevenni a filmbe. De nem jelentkezett, nem vállalkozott senki a szereplésre. Egy rendőrparancsnokkal sikerült végül interjút készítenünk, akinek az osztagában sérültek meg rendőrök. Mi, mindketten azt gondoljuk, hogy a rendőrök oldalán is nagyon súlyos sérelmek voltak, de ez nem egy verseny, ez az egész nem arról szól, hogy kinek van több sebesültje, kinek van több áldozata.

„Toroczkai ott volt a bemutatón és csalódott a filmben, mivel nem lett belőlük hős. Ez nem az a film”  – Skrabski Fruzsina (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Nyilván. A véralgebra-logika és a szemet szemért elv egy jogállamban nem játszik.

B. T.: Nem. Ők együtt ennek a tragikus sztorinak az áldozatai.

– A rendőrség hozzáidomulva a kilencvenes-kétezres évekhez úgy működött, mint egy behajtószerv, az egyes rendőrök pedig a „maffia katonái” voltak?

S. F.: Ebben a sztoriban éppen az a durva, hogy nemcsak a rendőrség, hanem az ügyészség és a bíróság is maffiaszerűen működött. Ezt állapította meg a Balsai-bizottság (Balsai István, az erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott, a szerk.) jelentése is. Egyáltalán nem egy-egy rendőr bűnéről beszélünk. Komplett osztagok esetében nem volt vagy maradt el a felelősségre vonás. Ezek így, összességében nem egy-egy rendőr túlkapására utalnak. Egyedi visszaélések esetében biztosan nem sikerült volna ilyen mélyre elásni az ügyet.

– Fantáziáljunk. A „Vasprefektus” be van zárva egy kipárnázott falú gumiszobába, és hatvan perccel korábban már beadták neki az igazságszérumot. Mit kérdeznének meg tőle?

B. T.: A tévészékház ostromát és a nagygyűlés után történteket, egyértelmű. Ez a legjelentősebb és a legtitokzatosabb momentum az egész drámában. Ezekre a helyzetekre azóta se született megnyugtató magyarázat. Ha valakinek, akkor neki biztosan tudnia kellene ezekre a titkokra a választ, mert azt pontosan tudjuk, hogy Gergényi Péter (a „Vasprefektus”, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője 2003 és 2007 között, a szerk.) október 23-án operatívan részt vett a rendőrség irányításában.

S. F.: Egyébként ezt – talán a Révész Máriusz (a Fidesz-frakció tagja, a rendőri brutalitás áldozata, a szerk.) – megkérdezte tőle a vizsgálóbizottság előtt: „hogyan lehetséges – ahogyan a Hír TV felvételein láthattuk –, hogy nem vették körbe a székház épületét? Azt még egy laikus is tudja, hogy a várvédőknek ez a feladata”. Gergényi erre úgy válaszolt: „lehet, hogy a Hír TV nézői többet tudtak, mint a helyszínen jelen lévő parancsnokok”. Röviden: különös válaszokat szokott adni. De, ha tényleg válaszolnia kellene nekem őszintén, cinizmus nélkül, akkor azt kérdezném tőle, hogy a politika részéről milyen konkrét utasításokat kapott ezekben a napokban.

– Kisberk Szabolcs (az akkori Hír TV riportere, a rendőri brutalitás áldozata, a szerk.) jelentős szerepet kapott a filmben. Ő a Hír TV után a Jobbik tévéjénél dolgozott, most pedig a Mi Hazánk videós anyagait gyártja. Ő is ellenzéki újságíró. Pedig voltak más újságírók is tűzközelben. Miért nem kapott szerepet, miért lett kirekesztve a filmből (egy név a sok közül), mondjuk: Császár Attila (2006-ban a Hír TV riportere, a szerk.)?

S. F.: Ő benne volt a filmben…

B. T.: …igen, az archív anyagok között feltűnik ő is.

„…nem az az elvárás a hatalom részéről, hogy fenyítsük meg, vágjuk előzetesbe, verjük meg még a fogdán azt, aki a kezünk közé kerül” – Bodoky Tamás (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Igen, a székház ostromjeleneteinél, villanásszerűen. De tiszta válaszhoz, tiszta kérdés jár: egy markánsan kormánypárti, nem ellenzéki újságíró csak „rontotta volna” a hitelét a filmjüknek?

B. T.: Így is nyolc órát forgattunk, sokkal többet, mint ami befért ebbe a tv-filmes, ötvenperces formátumba…

S. F.: …áldozatokat ki kellett hogy hagyjunk.

B. T.: Az a baj, hogy a formai korlátok miatt rengeteg megszólaló kimaradt. Lehetetlen egy ekkora dokumentumfilmbe mindenkit belezsúfolni. Ebben a műfajban pedig mi, Fruzsival közösen Kisberk Szabolcsot választottuk, akit egyébként gumilövedékkel fejbe lőttek a rendőrök munka közben.

S. F.: Azért mert ő áldozat, és jelen lévő újságíró is volt egyben.

B. T.: Én azt sem tudtam, hogy most éppen hol dolgozik. Nem is érdekelt. Én arra emlékszem, hogy 2006-ban bekapcsoltam a tv-t és őt láttam. Ő volt az első élményem. Ő volt az, aki mindenhol, minden meleg helyzetben ott, jelen volt. Később a Célpontban is oknyomozó munkát végzett, megpróbálta a lehetetlent: elvarrni az ügy szálait.

„Ebben a sztoriban éppen az a durva, hogy nemcsak a rendőrség, hanem az ügyészség és a bíróság is maffiaszerűen működött” – Skrabski Fruzsina (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

S. F.: Kisberk volt az, aki felkutatta azokat a rendőröket, akik a legkegyetlenebbek voltak.

B. T.: Magyarul: az újságírói teljesítmény alapján választottuk őt, nem az alapján, hogy azóta hol volt vagy mit csinált.

S. F.: Ráadásul az ő helyzete jogilag is érdekes, mert az újságíró áldozat duplán számít. Szabolcs sajtómellényben volt, és a rendőrök is pontosan tudták, hogy egy tudósítóra tüzelnek. Egyébként rengeteg – kevésbé ismert – archív anyagot, amatőr felvételeket adott nekünk, amit később fel is használtunk a filmben. Az ő közreműködésével raktuk össze az eseményláncolatot, a konkrétumokat, azt, hogy ki mikor, hol volt, mi történt, mindezt: napra, órára, percre pontosan. Gyakorlatilag szakértőként segítette a munkánkat. Azt akarom ezzel mondani, hogy senkinek, egyetlenegy érintettnek a kihagyása mögött sem volt tudatos döntés a részünkről, sőt, a megszólalók arányaival (politikai hovatartozás alapján, a szerk.) sem méricskéltünk.

B. T.: Vegyük akkor a Helsinki Bizottság kérdését.

S. F.: Az ő „túlzó” szerepeltetésüket is többen kritizálták a filmben. Valójában pedig több nemzeti jogvédő, ügyvéd szerepelt a filmben, mint liberális jogvédő.

B. T.: A részemről szándékolt koncepció volt az, hogy nekik is meg kell jelenniük a végső változatban, mert a rendőri túlkapások rendezésében a liberális jogvédők is keményen részt vállaltak. Nekem az nem nagyon tetszik, hogy őket azóta szisztematikusan démonizálják és mindenféle Soros-bérencnek írják le. Igenis meg akartam mutatni, hogy ezek a szervezetek, ezek az ügyvédek vállalták ezekben az ügyekben is a konkrét jogvédelmet. Azt se felejtsük el, hogy a 2006-os események után is felemelték a szavukat a nemzetközi színtéren is a magyar állammal, az akkori hatalommal szemben. Ezt anno a Fidesz nagyra értékelte és kedvelte őket, most pedig egyszerűen hazaárulónak kiáltják ki a jogvédő szakma liberális leágazását, pedig ezek az emberek ugyanazt teszik, ugyanannak az elvnek az alapján működnek ma, mint akkor.

– Akkor valóban volt egyfajta érdekazonosság, de azt is tudjuk, hogy a politikában nincsenek valódi, maradandó „szövetségek”.

S. F.: Ha megvizsgáljuk a konkrét számokat, azt hogy mennyi áldozat ügyét vitték a liberális jogvédők, a Helsinki Bizottság, akkor valóban elmondhatjuk, hogy talán „túl lettek szerepeltetve”. Mindezt azért mondom el, mert ők eredetileg egyáltalán nem is akartak megjelenni a filmben. Végül csak a (Bodoky) Tamás miatt vállalták a szereplést.

B. T.: Úgy mentünk forgatni, hogy jött a Helsinki Bizottság stábja is velünk. Felvettek mindent, az összes interjút, amit mi rögzítettünk, hogy nehogy valami el legyen ferdítve.

„A részemről szándékolt koncepció volt az, hogy nekik is meg kell jelenniük a végső változatban, mert a rendőri túlkapások rendezésében a liberális jogvédők is keményen részt vállaltak” – Bodoky Tamás (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Ezek szerint nem szaunahangulatban zajlottak a közös forgatások.

S. F.: (nevet) Valóban nem.

B. T.: Úgy ment ez, hogy megcsináltunk egy interjút, aztán a helsinkisek is megismételték az adott alannyal, alanyokkal, egy külön riporterrel az egészet. Később – persze – kiadtak egy filmet arról, hogy milyen munkát végeztek 2006-ban. Ehhez egyértelműen mi adtuk az ötletet.

– Hová, kiknek targetálták a filmet?

S. F.: Egyértelműen a fiataloknak. Látom azokon a fiatalokon, akik megnézték a filmet és korábban semmit sem tudtak erről az egész korszakról, azokat sikerült képbe hoznunk. Sikerült eloszlatnunk a bizalmatlanságukat. De meg kell értenünk, hogy számukra az teljesen egy elképzelhetetlen állapot, hogy mész az utcán és csak úgy lelövöldöznek.

B. T.: Ha megjönnek az orosz tankok, akkor még ennél elképzelhetetlenebb dolgokat is láthatnak majd.

– A balliberális tábor számára 2006 ősze vörös posztó. Sikerült megemészteniük azt, ami akkor megtörtént?

B. T.: Tíz év munkámba került, mire lemostam magamról a „Fidesz-bérenc” jelzőt a riportjaim miatt. Ezzel szerintem már válaszoltam is a kérdésére. Azonban a liberális oldal sem monolitikus. Volt, akinek tetszett, és fontosnak tartják, hogy ezzel foglalkozunk, bátorítottak minket. Karácsony Gergely például eljött a bemutatóra. Úgy kellett róla leszedni a Gőbl Gyurit (a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület elnöke, 2006-os „ellenálló”, a szerk.) és még nem tudom kicsodát. Ott ült a Budaházyval együtt és végignézte a filmet, pedig ők ketten egyértelműen a magyar politikai univerzum két legtávolabbi pontján helyezkednek el. A lényeg az, hogy Karácsony személyesen is áldozatot vállalt ezzel a gesztussal az ügyért.

– Azért ez nem olyan nagy áldozat a főpolgármestertől. Aki egy nagyszínpadon szerepelt már a magyar politikai bestiárium összes „élőhalottjával” az talán rutinosnak mondható a rendkívül kínos helyzetek kibekkelésében.

B.T.: A Karácsony-féle hozzáállással szemben azért ott volt, van és lesz a DK-s vonal. Ők a mai napig azt gondolják, amit ötvenhatról szokás arrafelé. Nevezetesen azt, hogy „fasiszta felkelés” volt, amit erővel le kellett verni. Ezekkel nem lehet mit kezdeni. De erre mondom megint azt, amit már korábban mondtam, hogy nem kell mindenkinek megfelelni.

S. F.: Az összes nagy baloldali lap írt a filmünkről. Szerepeltem Gulyás Mártonnál a Partizánban is. Összességében mégis jobbról kaptam a legtöbb kritikát. De ez nem is volt feltétlenül baj…

– …hiszen ez a tágan értelmezett jobboldali tábor egyik legfontosabb identitásképző ügye volt. Egyértelmű, hogy őket fogja zavarni a legkisebb eltérés is attól, ami a kánon részévé vált.

S. F.: A magam részéről is az érzelmi hatást akartam belevinni a filmbe. De azt, ahogyan, amit nekem jelent. Nekem, ami fáj az az áldozatok vére és könnye. A rendőr és a civil áldozatoké ugyanúgy. Nekik akartam igazságot szolgáltatni. Nem a szekértáboroknak.

„Összességében mégis jobbról kaptam a legtöbb kritikát” – Skrabski Fruzsina (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– 2006-ban elkezdődött és 2007-ben folytatódott az oroszok erőszakos beépítése a magyar titkosszolgálatba, a magyar ellátórendszerbe, az energiaszektorba. Mit gondolnak, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként túléli az őszi eseményeket követő politikai purgatóriumot, akkor idővel egy Lukasenko-szerű gázóriásként emelkedő pályára állva uralni tudta volna az elmúlt tizenöt-tizenhat évet?

B. T.: Ez egy nagyon érdekes dolog. 2010 előtt Gyurcsány volt a Putyin haverja, és ők járkáltak össze. Akkor Orbán Viktor olyanokat mondott, hogy „egyszer már ajtót mutattunk az oroszoknak, most ne másszanak vissza az ablakon”. Ez 2010 után teljesen megfordult. Most meg Gyurcsány Ferenc mond ilyen, random euroatlantista blődségeket. Az már az én ismereteim fölött álló dolog, hogy ezt az oroszok hogyan és mivel érik el. De az is lehet, hogy simán arról van szó, amivel most is szenvedünk, azaz: ha leállítják a gázszállítást, akkor nincs mivel fűteni.

– Ha nincs orosz gáz, akkor nem jön be az Átlátszó és a Telex sem. Igazi 22-es csapdája ez.

B. T.: (nevet) De az is simán lehet, hogy ennél titkosabb, bonyolultabb történések szabályozzák ezt az orosz–magyar viszonyt. De akkor – egyébként – a kérdésre válaszolva abszolút úgy éreztem, hogy Gyurcsány az oroszokkal cimborál és vissza akarja hozni a Szovjetuniót.

– A Budaházy-ítéletről mi a véleményük?

S. F.: A magyar igazságszolgáltatás katasztrófa. Az, hogy Budaházy ilyen kemény ítéletet kapott, az az én igazságérzetemet sérti.

B. T.: Ezen a ponton nem értek egyet Fruzsinával. Ezt a fajta terrorizmust mindenhol börtönnel büntetik. Ez nem egy politikai ítélet volt. Aki ilyen módon erőszakkal, robbantással és veréssel próbálja a saját politikai nézeteit terjeszteni az nem szabadságharcos és forradalmár, hanem terrorista. Ekképpen kell bánni vele.

– Számomra inkább tűnik egy szerencsétlennek, akit magával sodortak az események, mint valakinek, aki irányította azokat.

S. F.: Ott voltam akkor ősszel az utcán. Az igazat megvallva csak annak köszönhető, hogy nem dobtam el egy sörösüveget, hogy lány vagyok, annak, hogy hátul álltam és az unokatestvérem kezét fogtam. De a tévészékház előtt ott voltam, az ostrom alatt, amikor Budaházy a szovjet szörnyemlékműről leverte a címert. Az hatalmas élmény volt. Tiszta ötvenhat. Volt egy magával ragadó, felfokozott hangulat, amit egy rendkívül nagy igazságtalanság váltott ki. Az emberek úgy élték meg úgy érezték, hogy az állam teljes egészében ellenük fordult. Ebben a kiélezett helyzetben csináltak Budaházyék ezt-azt. Nem lehet enélkül értelmezni, enélkül megítélni a Budaházy-jelenséget. Ezért nem tartom őt terroristának. Mindezt úgy mondom, hogy miközben Budaházy börtönben van, Toroczkai László (a Mi Hazánk politikusa, frakcióvezetője, a tévészákház ostromának vezetője, a szerk.), az egykori bajtársa bent ül a parlamentben.

„…abszolút úgy éreztem, hogy Gyurcsány az oroszokkal cimborál és vissza akarja hozni a Szovjetuniót” – Bodoky Tamás (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Az Átlátszó egyfajta éjjeli menedékként funkcionál az ellenzék belső emigrációja számára? Hont András jelenléte szemaforként jelzi, hogy önök távolról sem vádolhatók „gyurcsányizmussal”.

B. T.: Mi soha nem voltunk vonalasan balliberálisok. A szerkesztőség sem annyira homogén mint máshol. Az Átlátszóban mindig voltak jobboldaliak, vidékiek, korábban, Hont előtt is. Az, hogy kívülről ránk került a ballib bélyeg az a Fidesz hibája, őket hibáztatom ezért. Az elején felkértük Gulyás Gergelyt az Átlátszó felügyelőbizottságába, hogy legyen valaki innen is, onnan is. Nem vállalta. A Fidesz azóta is azt kommunikálja, hogy mi egy ballib lap vagyunk, amit mi soha nem állítottunk magunkról. Abban hiszek, hogy többféle embernek kell együtt dolgoznia egy szerkesztőségben, mert akkor tud több nézőpont is egyszerre érvényesülni. Ez így egészséges. Mi középen állónak valljuk magunkat.

– A ring közepén nem könnyű az élet.

B. T.: A politika szorított minket a vörös sarokba. Most szeretnénk visszatérni a ring közepére.

– Hogyan élték meg a választások éjszakáját?

B. T.: Egész nap dolgoztam. Az volt nálunk a projekt, hogy érjük tetten az esetleges választási csalásokat.

– És sikerült?

B.T.: Sikerült láncszavazást videóznunk, amit még senkinek sem sikerült filmeznie.

– Olyan kincs és ritkaság lehet mint egy hiteles Nagyláb-felvétel.

B. T.: Az eredmény annyira meggyőző volt, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy választás napján végrehajtott csalások érdemben befolyásolták volna a végeredményt. A permanens kampány elérte a célját és megteremtette ezt a többséget. Most, a negyedik kétharmad után úgy érzem, hogy visszacsúsztunk az egypártrendszerbe, amikor egy politikai párt aránytalanul nagy, monolitszerű hatalmi tömbként uralkodik, a többiek pedig csak ornamentumként jelennek meg.

S. F.: A nap végén elmentem egy belső, fideszes partira ahol mindenkit megölelgettem és koccintgattam. De én szeretem, ha lehet miből választani, akár adott esetben választok mást is mint amit előtte. Nekem ez nem probléma. Szeretek élni a választói jogommal, gondolkodni, akár jobbat választani. De itt nem merült fel jobb választási lehetőség. Egyszerűen nem tudtam elképzelni egy funkcionáló Márki-Zay-féle szörnykoalíciót.

B. T.: Én jobban örültem volna a döntetlennek. Bármelyik oldalról. De mi egy ilyen ország vagyunk, nem lehet mindenkinek egyszerre tele a hasa.

„…szeretem, ha lehet miből választani, akár adott esetben választok mást is mint amit előtte. Nekem ez nem probléma. Szeretek élni a választói jogommal, gondolkodni, akár jobbat választani” – Skrabski Fruzsina (Fotó: Besenyei Gergely/hirado.hu)

– Az 2006 ezek szerint egy olyan seb, amely nem meggyógyítva lett, hanem magától összeforrt, ahogyan tudott, legalább már nem vérzik. De a nyoma még sokáig megmarad?

S. F.: Ezek az áldozatok borzalmas állapotban vannak. Sok mindenkit meg sem tudtunk szólaltatni, mert volt, aki öngyilkos vagy alkoholista lett. Macsotai Gergelyt (az Áldozatok 2006 című dokumentumfilmben szereplő áldozat, a szerk.) most százalékolták le, mert nagyon súlyos gyomorbetegség alakult ki nála, valószínűleg annak a hosszan tartó verésnek a következményeként, amit a rendőröktől kapott. Harmincas éveiben jár, és már most nem képes normális munkavégzésre. Ez tragédia. Azon kívül, hogy ezek az emberek kaptak pár százezer forint kárpótlást, a legfontosabbat: az igazság kimondásának elégtételét megtagadták tőlük. A bűnösöket nem ítélték el, azok, akik őket bántották, verték, lőtték nem lettek megnevezve, nem mondták ki rájuk, hogy bűnt követtetek el. Ezek az emberek pedig ma is rendőrök lehetnek, ha éppen nem mentek el korai nyugdíjazás után kidobónak.

B. T.: Az ügy kibeszélése is nagyon polarizált. Egyetlen a magyar közéletben legitim viszonyulás létezik a 2006-hoz: ideológiát kell választani. Nekem ez nem tetszik. Politikai narratívák, propagandák helyett maradok a tényeknél. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor mesélje el az ő, személyes „kétezerhatját”, de ne rajtam, rajtunk akarja számonkérni azt, amiben ő hisz, vagy azt, amiben hinni akar.