Az április 3-i országgyűlési választások során 8.221.065 választásra jogosult magyar állampolgár szavazhatott. Ebből magyarországi lakcímmel 7.795.109-en rendelkeztek, levélben pedig 425.956-an voksolhattak. A rendszert a nemzetiségi lista egészítette ki, amelyre 40.570-en szavaztak.

A 199 képviselőből álló országgyűlés 106 egyéni és 93 listás helyéből a Fidesz-KDNP 135 helyet tudhat magáénak, ami 67,84 százalékos arányt jelent, mégpedig úgy, hogy listán 48 helyet, egyéniben pedig 87 helyet gyűjtött be. Az Egységben Magyarországért pártjai, vagyis a DK, a Jobbik, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és az MSZP együttesen 57 mandátumot gyűjtöttek be, ami az ellenzéki pártoknak 28,64 százalékos eredményt hozott. Hat mandátummal a parlamentbe jutott még a Mi hazánk is, Ritter Imre személyében pedig egy képviselője lesz a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának.

A mostani helyzet három évtizedes fejlődési folyamat eredményeképpen alakult ki. A létező szocializmus bukását követő első szabad országgyűlési választások során 1990-ben, még 386 képviselői helyért versengtek az akkori pártok. A mostanihoz képest sokkal több egyéni választókerület volt, lévén hogy az ország 176 körzetre volt felosztva, amit az 58 országos és 152 területi pártlista egészített ki.

A törvényi szabályozás kereteit az úgynevezett kerekasztal tárgyalásokon dolgozták ki, és az 1989. évi XXIV. törvény kodifikálta. Az akkor még kétfordulós voksoláson 58 párt és 1623 jelölt indult. A rajtvonalat átlépő politikai erők közül 12 párt tudott országos, 19 pedig területi listát állítani. A parlament 1990. május 2-án alakult meg.

A választás rendjét szabályozó következő, nagyobb változást a 2012. január elsején hatályba lépett új alaptörvény, valamint a 2011. évi CCIII. törvény hozta. Ennek megfelelően a 2014-ben megtartott országgyűlési választás már egyfordulós volt. A képviselői helyek radikálisan lecsökkentek: 386-ról 199-re. Ebből a Házba 106 képviselő az egyéni választókörzetből, 93 pedig pártlistáról juthatott. Ez utóbbi kapcsán is jelentős változások történtek, hiszen a területi listák megszűntek, a helyüket vették át a pártlisták. További újdonságként parlamenti mandátumhoz jutott a nemzetiségi szószóló.

Az új rendszer átalakította a választási bizottságokat: az Országos Választási Bizottság helyett létrehozták a Nemzeti Választási Bizottságot. Módosultak a jelöltállítási szabályok is, valamint a korábbiakhoz képest másként számolták össze a töredékszavazatokat. A 2013. évi LXXXVII. törvény a kampánytámogatási rendszert változtatta meg: a sikeresen felállított egyéni jelöltek száma alapján, sávos rendszerben határozta meg a pártok számára fizetendő összeget.

A korábbi választásokhoz hasonlóan a külföldön élő, de magyarországi lakcímmel is rendelkező választópolgárok továbbra is abban az országban lévő külképviseleten szavazhattak, ahol éltek. Itt természetesen személyesen kellett megjelenniük. A külföldön élő, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgároknak, vagyis a külhoni magyaroknak – akik 2014-ben vehettek részt először a voksoláson – szavazási levélcsomagot postáztak. Ők tehát postai úton szavazhattak. A szavazás ilyen, kettős formája jelentős belpolitikai vitát generált, amit az Alkotmánybíróság döntése zárt le. A taláros testület megállapította, hogy ez, a kettős rendszer nem alkotmányellenes, és zöld utat adott a határainkon túl élő magyarok levélszavazásának. Az Alkotmánybíróság döntése azóta is hatályos, és az országgyűlési választási rendszernek napjainkban is a jogi alapját jelenti.