logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Kiss-Rigó László: Az ember akkor dicsőül meg, ha szeretetből tud áldozatot hozni

| Szerző: hirado.hu, Udvardy Zoltán
Harc folyik azért, hogy Európa is a „közösségek közösségét” alkossa meg vagy homogén, jellegtelen tömeggé váljon – fejtette ki a Húsvét alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, rámutatva, hogy a krisztusi példa miért a közösségek felé mutat. Döntéseinkről és választásainkról, a Megváltó példaadásáról és az emberélet céljáról beszélgettünk.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a pusztaszeri új Szentháromság-templom ünnepélyes felszentelésén 2021. június 13-án. Fotó:
MTI/Rosta Tibor

– A legsötétebb órában, amikor úgy érezzük, hogy mindenki elhagy minket és végleg összeroskadunk a teher alatt – ahogy Jézus szenvedéstörténetében is láthattuk – mi fordíthatja győzelembe a kilátástalanságot?

– Az evangelista leírja az úgynevezett utolsó vacsora jelenetét, ami néhány órával Krisztus letartóztatása, elárulása előtt játszódik. Éppen „a sötétség órája” volt – amikor Jézus azt mondja, hogy „most dicsőült meg az emberfia”. Így értékeli mindazt, ami előtt áll, a vértanúságát, áldozatát, hogy mindez dicsőség az ő számára. Nyilván nem a szenvedés önmagában jelent értéket, inkább az a lelkület, az a szeretet, amellyel vállalta a vértanúságot. Az ember akkor dicsőül meg, ha áldozatot tud hozni – szeretetből; ennek valóban van értelme.

– Jézusnak volt-e más lehetősége, mint a szenvedés útját választani? Megkerülhető-e a szenvedés az emberi létben, vagy ez az egyetlen választás?

– Ha az eseményeket csupán emberi szempontból rekonstruáljuk, Jézus természetesen elkerülhette volna mindazt, ami megtörtént. Vagy nem megy Jeruzsálembe, vagy elhallgat, nem áll ki a nyilvánosság elé, nem tanít. Teológiailag nézve a megváltást, az emberiség célba juttatásának a lehetőségét Isten más módon is meg tudta volna oldani, nemcsak úgy, hogy fia emberré lett és emberként meghalt értünk. De semmi nem fejezte volna ki végtelen szeretetét irányunkban jobban, mint hogy az életét adta az emberért.

– Hogyan lehet igazi kiengesztelődés Isten és ember között húsvét ünnepében? Szükség-van-e áldozatra vagy Jézus szenvedése minderre elég volt?

– A Szentírás nagyon szépen kifejezi erre a kérdésre a választ, amikor azt mondja: amikor azonosulunk az ő feltámadásával, győzelmével, akkor az ő szenvedésével, áldozatával is közösséget kell vállalnunk vele. A mi – sokszor értelmetlennek tűnő – szenvedéseink, hogyha Krisztussal kapcsolatot tartunk, hogyha ővele közösségben vagyunk, értelmet nyernek. Olyan értelemben mondhatjuk ki ezt, hogy nemcsak az energiamegmaradás törvénye, nemcsak a fizikai, hanem a lelki energiák szempontjából is, nincs az a jó szándék, áldozat, amely – bár látszólag lehet, hogy értelmetlen – meg ne térülne. Éppen magyar nemzeti ünnepeink közül kettőre is igaz ez. Mindkét alkalommal, ha az 1848-as és az 1956-os forradalmunkra emlékezünk, azt mondhatjuk: önmagában ezek tragikus események, ám évtizedekkel később gyümölcsük beérett. Tehát amióta Jézus életét áldozta értünk és feltámadt, azóta nincs olyan emberi szenvedés amely – ha vele kapcsolatban maradunk – értelmetlen lenne, vagy ne lenne valamilyen pozitív hozadéka.

– Ön szerint napjainkban mikor és hogyan szembesülhetünk olyan kérdésekkel, amelyeknek egyértelműnek kellene lenni számunkra, de mégis olyan könnyen elvétjük a helyes választ, és Jézust helyett Barabást választjuk?

– Nyilván az ember élete minden pillanatában döntéseket hoz; ezek nagy részét nem is tudatosítja, hiszen ténylegesen nem jelentenek fontos döntést. Szinte minden pillanatban, akár tudatos módon azt választjuk, ami jó a számunkra, vagy legalábbis ezt hisszük. De ha csak az orrunkig látunk, ösztönösen gondolkodunk, sokszor olyasmit választunk, abban a hitben, hogy az nekünk jó, ami minket tönkretesz. Lépten-nyomon döntés előtt állunk. Például az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy a demokrácia égisze alatt micsoda szennyet, mocskot, mennyi gonoszságot, butaságot tudott kihozni az emberekből a választási kampány; és mégis: amikor szükséges volt, az emberek többsége jól tudott dönteni. Reméljük, hogy – ha nem is mindenki tudatosan hozott döntést, de sokan a valódi értékek mentén tették ezt meg.

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Krisztus áldozata, feltámadása, a húsvét üzenete hogyan válik nyilvánvalóvá a ma emberének? S ami talán hangsúlyosabb kérdés, hogyan élhető meg a halál feletti győzelem ünnepe?

– A feltámadásban azt ünnepeljük, hogy a Megváltó valóban megváltott bennünket, azaz lehetőséget adott a haláltól is és a bűn állapotától is megszabadulni. Így az embert képes célba juttatni. Hiszen az ő embersége megmutatta, hogy mi az emberélet célja. Győzelmében részesít minket: aki vele azonosságot, közösséget vállal, az ő sorsában osztozik. Más kérdés, hogy ez mennyire tudatos valakiben, vagy mennyire nem, hogy ki az, aki törekszik erre, és ki az, aki csak spontán módon keresi az igazságot, követve lelkiismeretét, kötelessége teljesítését. Ám nincs más út az emberiség, az emberi történet célba jutására, mint a Megváltó útja.

– Egy korábbi interjújában úgy fogalmazott: hosszabb ideje harc folyik azért, hogy a társadalom tömeggé silányuljon vagy közösséggé nemesedjen. Hogy látja a küzdelem kimenetelét?

– Egy adott nézőpontból megítélve azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek ezekben az években zajlanak, most is úgy látom, hogy azok így is megfogalmazhatók. Tehát nem az elszegényedés-meggazdagodás, a klasszikus bal- vagy jobboldal a kérdés, hanem van egy olyan szemlélet, egy olyan mentalitás, talán ideológiának lehetne nevezni, még azt sem vonom kétségbe, hogy jó szándékkal, de olyan elméleteket, módszereket alkalmaznak a társadalom „jobbítása” céljából, amely az embert silányítja, az emberi méltóságot csökkenti, megrontja, a társadalomból pedig tömeget akar létrehozni. Azért folyik a küzdelem, hogy ne ez történjen. Hiszen vannak, akik ezzel szemben azt a célt tűzték ki, hogy a társadalom közösségek közössége legyen. Ez igaz európai viszonylatban is, itt is harc folyik azért, hogy Európa is a „közösségek közösségét” alkossa meg vagy homogén, jellegtelen tömeggé váljon.

– Krisztus áldozata ki tud emelni minket és beilleszteni egy olyan közösségbe, ami valódi értékeket ad az emberi létben?

– Jézus küldetésének, munkájának, tanításának egyik fő szempontja, hogy az elcsüggedt, elfáradt, tömeggé silányultságból fölemeljen, közösséget hozzon létre. Ennek nagyon sok konkrét példáját látjuk az evangéliumokban is. Nyilván ma is az a lényeg, ezt ő maga is sokszor elmondta, és nemcsak erkölcsi értelemben, hogy nem az igazakat jött megváltani vagy gyógyítani, hanem a bűnösöket. Küldetésének tartotta azt, amit most is tesz az evangéliumon keresztül, hogy a tömegek ne tömegek legyenek, hanem felemelt fejjel és felemelt lélekkel élő, emberi méltóságukat világosan átélő személyek, akik egy közösség tagjai. Ez az ő szándéka. Jézus egész tanítói, messiási küldetése erről szól.

Ajánljuk még