Fleck Zoltán, Márki-Zay Péter közjogi stábjának vezetője tett közzé egy publikációt, Amiért ők nyernek címmel április 6-án. Fleck egyetért azon érveléssel, miszerint „Orbán közelmúltbeli elsöprő győzelmének komoly intézményi okai vannak”, ehhez pedig a választási torzulásokat, az aránytalan rendszert és a médiapluralizmus hiányát hozza példának. Az EBESZ április 4-én publikált jelentése az egy nappal korábban megtartott választásokon, a megfigyelt szavazókörök döntő többségében, a lezajlott folyamatok valamennyi szakaszát pozitívan értékelte. A riport leszögezi, hogy a választások és a referendum lebonyolítása szakszerű és jól szervezett volt, a jogszabályi környezet pedig megteremtette a demokratikus választások lebonyolításának lehetőségét. Az „aránytalan rendszer” vád sem állja meg a helyét, a magyar választási rendszer ugyanis vegyes, a 199-ből 93 mandátum arányos (listás) rendszerben kerül kiosztásra, továbbá létezik kompenzációs lista, ami épp az „aránytalanságok” kiküszöbölését szolgálja. Hasonló választási rendszert alkalmaznak Görögországban, Németországban és Olaszországban is. A pluralizmus hiánya korántsem valós probléma a magyar médiaviszonyokban, a baloldali hangok hegemóniáját a vélemények sokszínűsége fokozatosan váltotta fel 2010 óta, ma a sajtó Magyarországon szabadabb, a média pedig plurálisabb, mint a nyugat-európai országokban. A médiapluralizmust a hatályos normatív szabályozás is garantálja – írják a Századvég legújabb elemzésébe.
Fleck szerint, aki egyúttal az Eötvös Károly Intézet nevű Soros-szervezet igazgatója az „autokratikus rezsimünk vonásai jobban hasonlítanak Putyin rendszerére, mint bármely nyugati demokrácia”. A magyar demokráciával szembeni alaptalan vádak jogforrásaink rendelkezéseire való hivatkozással és empirikus úton is cáfolhatóak. Már az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása is hangsúlyozza a nemzeti szuverenitás fontosságát, valamint a nemzetünk szabadság és demokrácia iránti elkötelezettségét. A választások tisztaságát az EBESZ idézett jelentése sem vitatja. Magyarország alkotmányos berendezkedése rendelkezik mindazon jogállami vonásokkal, amelyekkel a nyugati országok. Hazánkban többpártrendszer van, a magyar állam működése pedig a hatalom megosztásának elvén alapszik. Magyarország a szövetségi rendszerek terén is egyértelműen „a Nyugat” része, tagja a NATO-nak, illetve az EU-nak. Dániával, Hollandiával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal ellentétben, hazánkban működik elkülönült alkotmánybíróság.
Márki-Zay közjogi stábjának vezetője szerint „a szavazókat be kellett volna csapni, hogy az ellenzék nyerjen”, mert „az olyan autokratikus legalizmust, amilyet az Orbán-rezsim testesített meg”, nem lehet legyőzni választásokon. Fleck ezen a ponton már a látszat szintjén sem próbál demokratikus elköteleződést mutatni, egyúttal pedig beismeri, hogy az ellenzék – bár a jogi lehetősége adott, de a saját korlátai miatt – nem képes a jogállami elveket betartva választást nyerni. Fleck visszatérne Gyurcsány Ferenc politikájához, aki 2006-ban úgy nyert minimális többséget szerezve választást, hogy ahhoz – ahogy ő maga fogalmazott az „őszödi beszédben” – „a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai” kellettek, illetve hazudtak „reggel, éjjel meg este”. A választók becsapása – amellett, hogy morálisan igazolhatatlan, és az így szerzett hatalom illegitim – politikailag nem kifizetődő.
A Századvég Alapítvány teljes elemzését ide kattintva olvashatja el.