A hótakaró 1987. január 12-én az ország nagyobb részén 20 és 40 centiméter között alakult, de volt, ahol az 50 centimétert is meghaladta. A sarkvidéki eredetű hideg levegő hatására a maximumok is általában mínusz 10 fok alatt alakultak.
A meteorológiai jelentések szerint Budapesten aznap délben is mínusz 17 fokot mértek. Másnap, 1987. január 13. hajnalra mínusz 18 és mínusz 30 fok közé hűlt le a levegő az országban.
1987. január 10-én szombat reggel kezdődött a havazás, és két napon át megszakítás nélkül hullott a hó. Néhány meteorológiai állomás 50–70 cm-es hótakaróról számolt be.
A nagy mennyiségű havat a nyugati irányból betörő hideg levegő egy dél-délnyugati irányból érkező nagy nedvességtartalmú és enyhe mediterrán ciklon légtömegének keveredése okozta.
A hideg levegő betörését 1987 telén orkán erejű viharok kísérték, a Kisalföldön a széllökések sebessége elérte a 100 kilométert óránként. A viharos szél országszerte hóakadályokat épített, egyes helyeken másfél-két méter magas torlaszok alakultak ki.
A nagy havazás rendkívüli hideggel párosult. Mind a hőmérsékleti minimum, mind a maximum értékekben százéves rekordok dőltek meg. A hideg 13-án hajnalban érte el a mélypontját, Pakson és Szendrőládon –30 fokot mértek. Mégsem ez volt a legkellemetlenebb nap, hanem 12-e, amikor viharos erejű szél tombolt. Budapesten ezen a napon is csak –17 fokig emelkedett a hőmérők higanyszála.
A hideg idő hatására a vastag hóréteg február közepéig kitartott. Bár a meteorológiai előrejelzések megjósolták a havazást, annak mértéke mindenkit meglepett. Már az első nap sok autós rekedt az utakon.
Nemcsak kistelepülések százait zárta el a hófúvás a külvilágtól, de például Székesfehérvár is megközelítetlenné vált. Az M7-es autópályán lebénult a közlekedés, az ott veszteglő autókat szinte teljesen elfedte a hó. A mentési munkálatokra a honvédség tankjait kellett bevetni.
A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, és ezekre a helyekre sokszor csak a honvédség járműveinek a segítségével jutott el az élelmiszer.
A Fejér Megyei Hírlap beszámolója szerint a nagy havazás hétvégéjén hét busz és számos személyautó vesztegelt a város határában, többen fagyásos sérüléseket szenvedtek. Délután legalább 400 embert ‒ elakadt buszok, autók utasait ‒ kellett kimenteni a hó fogságából.
A fővárosi közlekedés január 11-re teljesen leállt. Budapest útjait 30–50 centiméteres hó fedte 1987. január 12-én, többnyire csak a főbb útvonalak voltak járhatók. Nem közlekedtek a buszok, a villamosok és a metróközlekedésben is voltak fennakadások. A parkoló autókat méteres hó fedte. A korabeli lapok beszámolói szerint a hadsereg alakulatai is részt vettek a mentésben és a hóeltakarításban.
A mai 40-es korosztály még jól emlékszik arra, az általános iskolákban január 13-14-re tanítási szünetet vezettek be. Az óvodák és bölcsődék ugyan január 15-én kinyitottak a fővárosban, de nagyon kevés gyereket vittek be a szülők az intézményekbe és azokba az általános iskolákba is, ahol ügyeletet tartottak.
A vidéki szállítások akadozása miatt a fővárosi pékségek nagyobb kapacitással működtek. Bár a hatóságok szerint ennek elégnek kellett volna lenni a fővárosi igények kielégítésére, a felvásárlási láz miatt több helyen az alapvető élelmiszerekből hiány alakult ki. Vidéken több helyen a honvédség járműveit is be kellett vetni a kenyérszállítás biztosítására.
A mobiltelefonok előtti korban még a sajtón keresztül üzenték meg a dolgozóknak, hogy nem kell munkába állniuk. A vasúti közlekedésben is fennakadások voltak, a váltókat teljesen befedte a hó.
Később dél felől ugyan jött az enyhülés, azonban ennek sem örülhetett teljes mértékben a lakosság. Az ország déli megyéiben az ónos eső miatt vastag tükörjég képződött.
