Az alaptörvény értelmében az országgyűlési választásokat egyfordulós rendszerben, négy évente kell tartani. Kivéve akkor, ha az országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatt ez bekövetkezne.

Ha azonban ilyen, rendkívüli esemény nem történik, akkor a köztársasági elnök minden negyedik évben tűzi ki a választások időpontját. A megjelölt dátumnak a legutóbbi választást követő negyedik év áprilisára vagy májusára kell esnie.

A szavazást azonban nem lehet megtartani nemzeti ünnepen, vagy munkaszüneti napon, de még az azok előtti, vagy azok utáni napon sem. Ilyen tilalmas nap például május elseje, vagy húsvétvasárnap, esetleg pünkösd vasárnapja. Van még egy fontos kitétel, hogy a konkrét időpontot a köztársasági elnöknek a voksolás megkezdése előtt legalább 70 nappal nyilvánosságra kell hoznia.

Magyarországon jelenleg kicsivel több, mint 7,7 millió választópolgár él. Az Alaptörvény szerint minden nagykorú magyar állampolgár választó és választható – kivéve akkor, ha ezt számára a bíróság meg nem tiltotta.

Az egyéni választókerületi képviselőjelöltté váláshoz ötszáz, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott támogató aláírást kell összegyűjteni.

Az adott körzet lakosságát az a jelölt fogja majd képviselni az ország házában, aki a voksolásnál a legtöbb szavazatot kapja. Itt tehát a relatív többség alapján dől el a mandátum sorsa. A magyar választási rendszer bonyolultságát többek között az adja, hogy nem csak a vesztes jelöltnek, de a győztesnek is a listás helyeknél hasznosul a fel nem használt töredék-szavazata. Ez utóbbi esetben természetesen azok a szavazatok mennek át a listára, amelyek már nem kellettek a győzelem megszerzéséhez. Az országos lista kapcsán meg kell jegyezni, hogy csak az a párt részesülhet a listás mandátumokból, amelyik minimum 71 egyéni választókerületben, de legalább tizennégy megyében és Budapesten önálló jelöltet indított. Ehhez választókerületenként ötszáz ajánlószelvényt kell egybegyűjteni.  Ez a szigor, amely az adott párt országos szervezeti hátterét és társadalmi beágyazottságát teszteli, nem vonatkozik a nemzetiségi listaállításra. Itt jóval enyhébbek a feltételek. A nemzetiségi jelöltnél az elegendő, ha a nemzetiségi névjegyzékben regisztrált választópolgárok egy százalékának, de legfeljebb ezerötszáz embernek az ajánlását összegyűjti.

A mandátumkiosztáskor természetesen a nemzetiségi listák szavazatait is figyelembe veszik. Azok a nemzetiségek pedig, amelyek nem jutottak mandátumhoz, listájuk első helyezettjét nemzetiségi szószólóként küldhetik az országgyűlésbe, akit a többi képviselővel azonos jogok illetnek meg, leszámítva, hogy nem szavazhat a parlament döntésekor.

A magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár egy egyéni választókerületi jelöltre és egy pártlistára szavazhat.  A magyarországi lakóhellyel rendelkező, de névjegyzékben nemzetiségiként szereplő azonban egy egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségének listájára szavazhat. Pártlistán csakis akkor fejtheti ki a véleményét, ha nemzetisége nem tudott listát állítani.

A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyarok azonban csak pártlistára szavazhatnak.

Ilyenek az állampolgársággal rendelkező, de határainkon túl élő magyarok.