logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Felvirágzások és háborús pusztítások kora: kik vezették a fővárost 148 éven át?

| Szerző: hirado.hu, Udvardy Zoltán
Éppen 148 esztendeje jött létre a mai Budapest. A Duna bal partján fekvő Pest, valamint a jobb partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítése 1873. november 17-én egy dinamikusan fejlődő, rövidesen Európa-szerte méltányolt és a kontinens metropoliszai között magának méltán helyet követelő világváros születését jelentette. Kik vezették Budapestet főpolgármesterként és polgármesterként vagy éppen tanácselnökként az elmúlt, közel 150 év történelmi zivatarai és hosszabb-rövidebb virágzásai idején? Milyen döntéseket hoztak, mik lettek ennek a következményei? Összeállításunk.
Budapest, 1905. A Klotild- és Matild-palota, középen hátul az Erzsébet híd a Kígyó téren /ma Ferenciek tere/. Fotó: MTI/ Reprodukció

 

A főváros 148 évvel ezelőtti egyesítése, 1873 novembert 17-e után kialakították az egyesített Budapest vezetésének gyakorlati feladatait. A fejlesztések kezdeményezését és kivitelezését a polgármester látta el. A főpolgármesteri tisztség inkább reprezentatív és ellenőrző szerepet jelentett.

Budapest polgármesterei és főpolgármesterei 1873-tól 1945-ig

Ráth Károly (Buda, 1821. február 20. – 1897. július 30.)
Hivatali időszaka: 1873-1897
Ügyvéd, tisztviselő, Budapest első főpolgármestere. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. Már ügyvédi működése idején is aktív szerepet játszott a pesti községpolitikában: 1867-ben néhány hónapig Józsefváros képviselője is volt. 1871-ben a királyi tábla alelnöke lett. 1873.okt. 25-én a fővárosi alakuló közgyűlésén főpolgármesterré választották.

Kamermayer Károly (Pest, 1829. május 14. – Abbázia, 1897. június 5.)
Hivatali időszaka: 1873-1896
Az egyesített Budapest első polgármestere. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot. 1861-ben Buda főjegyzője. Városvezetésének 23 éve alatt épült ki az új közigazgatási rendszer. Megalapította a fejlesztéseket koordináló Fővárosi Egyletet, kiépítette Budapest korszerűbb közigazgatását. Kamermayer Károly polgármesteri ciklusai idején épült meg többek között a svábhegyi fogaskerekű vasút, a Ferdinánd híd, a város eső aluljárója a Bulcsú utcánál, megkezdődött az Operaház építése, megnyitották a Zeneakadémiát, átadták a Városháza épületét és a Népszínházat, megépült a Nyugati Pályaudvar, megkezdték a Kiskörút nyomvonala és az Országház építését, átadták a Ferenc József (a mai Szabadság) hidat és az első telefonközpontot, megindult a villamosközlekedés. Polgármestersége alatt felgyorsult a közúthálózat, a víz- és csatornahálózat kiépítése, korszerűsítése is és a Fővám téri Nagyvásárcsarnok megépítése. Szobra a Városház utcában áll.

Halmos János (Pest, 1847 – Budapest, 1907)
Hivatali időszaka: 1897-1906
Jogász, Budapest harmadik polgármestere. 1873-tól állt városi szolgálatban, 1882-től tanácsnok, 1896-tól alpolgármester. 1897-1906 között polgármester. Elsősorban az igazgatási szervezettel és pénzügyekkel foglalkozott. Hivatali idején történt az Országház épületének átadása, az Erzsébet híd avatása, felszentelték az akkor a világ legnagyobb templomának számító Szent István Bazilikát, és elkészült a Halászbástya.

Márkus József  (Szombathely, 1852. augusztus 16. – Budapest, 1915. március 12.)
Hivatali időszaka: 1896-1906
Jogász, tisztviselő, Budapest második polgármestere és főpolgármestere. 1875-től városi tisztviselő, Kamermayer Károly polgármester mellett dolgozott. 1896-ban polgármesterré választották, 1897-ben főpolgármester lett. Az önkormányzatért folytatott harcok során a fővárosi érdekeit képviselte a kormánnyal szemben, 1906-ban lemondott megbízatásáról. Domborműves emlékoszlopa a Normafánál áll.

Fülepp Kálmán (Ruszkabánya, 1851. április 10. – Budapest, 1919. szeptember 17.)
Hivatali időszaka: 1896-1912
Jogász, főpolgármester. 1875-től fővárosi ügyész, majd tiszti főügyész. 1906-ban választották főpolgármesterré. Támogatta Bárczy István városfejlesztési programját, nyereségesen működő közüzemek “községesítését”, vagyis fővárosi kezelésbe vételét tervezte. Ez egyben a főváros háztartásának gyökeres átalakítását is jelentette volna. Ő is ígérte a már régen elavult fővárosi törvény reformját és a városi adminisztráció észszerűsítését. 1919. szeptemberében hunyt el a román megszállás alatt álló Budapesten.

Heltai Ferenc Szentes, 1861 – Budapest, 1913
Hivatali időszaka: 1913
újságíró, képviselő, a fővárosi gázművek első igazgatója, főpolgármester.
Bárczy István (Pest, 1866. október 3. – Budapest, 1943. június 1.

Bárczy István . Forrás: Wikipédia

Hivatali időszaka:
Budapest polgármestere: 1906-1918
Főpolgármester: 1918-1919
Jogász, politikus, igazságügyminiszter; „az építő polgármester” (Tarlós István meghatározása). 1889-ben lépett fővárosi szolgálatba. Neve egy korszakot jelöl: más fejlesztések mellett hozzá kötődik a Szépművészeti Múzeum átadása, a Zeneakadémia mostani épületének kialakítása, a Wekerletelep felépítése, a Margitsziget megvásárlása, a Rákosi reptér, a Műegyetem lágymányosi épülete, a rendszeres autóbuszközlekedés  megindulása, a János-hegyi Erzsébet-kilátó, az elektromos közvilágítás bevezetése, az Állatkert végleges arculatának kialakítása, a Széchenyi-fürdő és a Gellért-fürdő, valamint Óbudai Gázgyár épülete. Tevékenységét fémjelezte a fővárosi alkalmazottak fizetésének rendezése, a közüzemek megváltása, új üzemek létesítése, a lakásépítkezés, az iskolahálózat kiépítése, a városi nyilvános könyvtár megteremtése. 1919-20-ban a Huszár-kormány igazságügy-minisztere volt. Nincs szobra a magyar fővárosban.

Bódy Tivadar (Pest, 1866. október 3. – Budapest, 1943. június 1.)
Hivatali időszaka: 1918-1920
Jogász, politikus, polgármester. 1886-ban lépett a fővárosi szolgálatába, 1906-ban tanácsnok, 1913-18 között alpolgármester, 1920-ig – a tanácsköztársaság és a Peidl-kormány időszakának kivételével – polgármester. A főváros igazgatásának valamennyi ágazatában működött, tanácsnokként a pénzügyi osztályt vezette. A fővárosnak külföldi kölcsönt szerzett, beindította a kislakásépítési programot, Budapest részére megszerezte a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. részvénytöbbségét. Az I. világháború éveiben Budapest élelmiszer- és iparcikkellátását irányította. Elismerésként, mint Budapest küldötte, élete végéig felsőházi tagságot viselt. Mellszobra a Svábhegyen, az Eötvös parkban áll.

Sipőcz Jenő (Budapest, 1878. szeptember 19. – Budapest, 1937. január 1.)

Sipőcz Jenő. Forrás: Wikipédia

Hivatali időszaka (megszakításokkal): 1920-1937
Ügyvéd, politikus, polgármester, majd főpolgármester. Budapest első vezetője, aki már az egyesített fővárosban születik. 1906-ban lépett a fővárosi szolgálatába. Előbb tiszti főügyész, 1920-tól kormánybiztos. Munkássága alatt alakul meg 1923-ban a „Beszkárt”, a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT). Sipőcz folytatta a Bárczy István által megkezdett községesítési politikát, azaz a közműüzemek városi tulajdonba vételét, felvásárlását. Szociális lakásépítési programot indítottak, fejlesztették az iskolai és egészségügyi hálózatot. Az 1930-as években gyógyfürdők és szállodák építésével fejlesztették az idegenforgalmat – a „Budapest a gyógyfürdők városa” szlogen is ebből az időből származik. Nevéhez kapcsolódik többek között a Corvin Filmszínház, a Gubacsi híd, a Kerepesi úti galoppálya és ügető, valamint a Margitszigeti Sportuszoda átadása és a Regnum Marianum templom megépítése. Több mint 16 éven át volt irányítója a városnak. Nincs szobra a magyar fővárosban.

A Sipőcz Jenő által fémjelzett időszakban Budapest vezetői még:

Terstyánszky Kálmánfőpolgármester, kormánybiztosként
Hivatali időszaka: 1924

Sétáló hölgyek a Vigadó téren. Budapest, 1920-as, 30-as évek (Fotó: MTI, Haár Ferenc)

Ripka Ferenc (Isaszeg, 1871. szeptember 1. – Budapest, 1944. március 9.):
Hivatali idő: 1924-1932

Jogász, várospolitikus. Újságíróként kezdte pályáját. 1906-tól tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak. 1910-24 között a Gázművek igazgatója és vezérigazgatója. 1924-ben a Bethlen István által létrehozott Községi Polgári Párt vezetője és a fővárosi kormánybiztosa, 1925-32 között választott főpolgármester. Nevéhez fűződik az Óbudai Gázgyár építése. Része volt a fővárosi elektromosáram-szolgáltató üzem megvásároltatásában és a fővárosi üzemek fejlesztésében. Emléktáblája megtalálható a budapesti Gellérthegyen.

Huszár Aladár (Ipolybalog, 1885. május 10. – Dachau, 1945. február 4.)
Hivatali időszaka: 1932-1934
Jogász, politikus, főpolgármester. A kommunizmus üldözöttje, a nemzeti szocializmus áldozata. A megyei közigazgatásban dolgozott vezető beosztásban, 1928-tól Győr vármegye főispánja. 1932-ben a kormányzó ajánlása alapján Budapest főpolgármesterévé választották. 1934-ig viselte ezt a tisztséget, utána az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) elnöke lett. Huszár 1919 januárjában Balassagyarmat városparancsnoka volt: ekkor fegyveres ellenállást szervezett a csehszlovákok ellen a város és kilenc környező falu helyi lakosaiból és vasúti munkásokból. Az ellenséges erőket kiszorították a városból, még a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. Miután később bújtatta a Kun Béláék vörös terrorja által üldözött Tormay Cécile írónőt, a tanácsköztársaság rémuralma idején letartóztatták és börtönbe záratták. Mivel később szembefordul a német nemzeti szocializmus eszméivel is (szerkesztette a Magyar Nemzet Szellemi honvédelem című rovatát) és állást foglalt a második zsidótörvény ellen, 1944. áprilisában, Magyarország német megszállása után a Gestapo is letartóztatta. Mauthausenbe deporálták, a koncentrációs táborban vesztette életét. Nincs szobra a magyar fővárosban.

Borvendég Ferenc (Ács, 1876. november 17. – Budapest, 1934. november 20.)

Hivatali időszaka: 1934
Jogász, 1897-től fővárosi tisztviselő. Előbb főjegyzőként, majd helyettes tanácsnokként töltötte be a tisztséget. A hatáskörébe tartozott az elektromos művek, a gázművek és a vízművek ügyeinek intézése, de ezek mellett foglalkozott a főváros általános üzemi problémáival és az üzemi igazgatás egységes megszervezésének előkészítésével is. 1931-ben alpolgármesterré, 1934 június 2-án pedig főpolgármesterré választották. Ez utóbbi pozíciót hirtelen bekövetkező halála miatt csak néhány hónapig tölthette be.

Karafiáth Jenő: (Budapest, 1883. július 31. – Budapest, 1952. május 26.)
Hivatali időszaka: 1937-1942
Politikus, miniszter. Jogi és bölcsészeti tanulmányai után tisztviselői pályára lépett. A tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptembertől belügyi, a Huszár-, majd a Simonyi-Semadam-kormány idején miniszterelnökségi államtitkár. 1923-tól 1931-ig az Országos Testnevelési Tanács elnöke. 1931-1932-ben a Károlyi Gyula-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. 1937-től 1942-ig Budapest főpolgármestere.

Szendy Károly (Budapest, 1885. szeptember 7. – Budapest, 1953. november 4.)
Hivatali időszaka: 1934-1944
Jogász, polgármester. 1905-ben lépett fővárosi szolgálatba. 1934-ben alpolgármesterré, az év végén polgármesterré választották. Ezt a tisztségét a német megszállásig, 1944. márciusáig viselte. Polgármestersége első éveiben a közigazgatási munka szakszerűsége érvényesült a város vezetésében, lehetőség nyílt az igazgatás korszerűsítésére, több középítkezésre és Nagy-Budapest ált. rendezési tervének kidolgozására.

Homonnay Tivadar (Kalocsa, 1888. május 3. – Budapest, 1964. június 29.)
Hivatali időszaka: 1942-1944
Politikus, képviselő, főpolgármester. A kommunizmus üldözöttje. Jogi tanulmányai után a Magyar Államvasutak szolgálatába lépett. 1919-ben a vasutasok keresztényszocialista szervezkedését vezette. Wolf Károly pártjában választott tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának, később örökös tag. 1942. márciusában Budapest főpolgármesterévé választották. Működése a háborús főváros életfeltételeinek fenntartására korlátozódott. A német megszállás után, 1944. márciusában tisztségéről lemondott. 1951-ben a kommunista hatalom vagyonától megfosztotta, Budapestről, amelynek első embere volt, kitelepítették.

1944 márciusától 1989 októberéig Magyarország a nemzeti szocialista Németország, majd a kommunista Szovjetunió megszállása alatt állt. Egy rövid, néhány esztendős átmeneti időszak kivételével Budapest első emberei – akik szovjet mintára a „tanácselnök” titulust viselték – többnyire a törvénytelen hatalomgyakorlás aktív szereplői vagy éppen üldözöttei. Törvénytelen szerepvállalásukat vagy üldöztetésüket röviden jelöljük.

Keledy Tibor (Losonc, 1895. október 23. – St. George’s, Grenada, 1978. május 28.)
Hivatali időszaka: 1944
Ügyvéd. Asszisztál Szálasi Ferenc puccsista kormánya mellett. 1936-39-ig kabinetvezetője és bizalmasa Dr. Szendy Károly kolozsvári polgármesternek, majd 1940-1943-ig Kolozsvár polgármestere. 1943-ban pedig az ő hathatós támogatására épült meg Kós Károly tervei szerint a kolozsvári Műcsarnok, az ország második ilyen jellegű kultúrintézménye, és épültek meg az ONCSA-házak. A kortárs alkotókat műteremmel és anyagi juttatásokkal is támogatta. Így jutott műteremhez Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő, a korszak két legjelentősebb kolozsvári alkotója. Budapest főpolgármestere 1944. november 11-ig. 1945-ben kivándorolt Caracasba (Venezuela), 1962-ben Grenada szigetén telepepedett le. Családi nevét az egyetlen lányának (Keledy Lívia) nevét viselő alapítvány őrzi, amely a Budakeszi Prohászka Gimnázium rászoruló diákjait és tanárait támogatja 1995 óta.

Dorogi Farkas Ákos (Tiszakürt, 1894. augusztus 22. – Vác, 1955)
Hivatali időszaka: 1944-1945
Jogász, politikus. Asszisztált Szálasi Ferenc puccsista kormánya mellett. 1913. májusától a főváros szolgálatában állt. Az első világháború alatt a szerbiai főkormányzóság alkalmazottja volt. 1919-ben visszatért a budapesti városházára, ahol Sipőcz Jenő polgármester titkára lett. Ezt az állást 1933-ig töltötte be, majd 1939-ig az elnöki és üzemgazdasági osztályt vezette. A Magyarország német megszállása elleni tiltakozásul lemondott Szendy Károly helyett 1944. május 19-én megválasztották Budapest polgármesterévé. Állását a nyilas puccsot követően is megtartotta és aktív szerepet játszott a budapesti zsidóság gettósításában is. 1944 végén Németország területére menekült a szovjet csapatok elől, de amerikai fogságba esett, akik kiszolgáltatták Magyarországnak mint háborús bűnöst. A szintén törvénytelenül működő „népbíróság” 1946-ban tízévi kényszermunkára ítélte. Kilenc év fogság után megbetegedett és a váci börtönben meghalt.

Mohay Gyula (Nagyszentmiklós, 1894. szeptember 15. – Budapest, 1952. szeptember 15.)
Hivatali időszaka: 1944-1945
Ügyvéd, tisztviselő. A nyilas hatalomátvétel után Budapest főpolgármestere. 1921 és 1944 között a Földhitelintézetek Országos Szövetségének tisztviselője volt. 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba. Budapest törvényhatósági bizottságában a nyilasok csoportvezetője lett, 1944. október 15-ig a Legfőbb Pártfegyelmi Bizottság elnökeként tevékenykedett, a nyilasok hatalomátvétele után a főváros teljhatalmú főpolgármestere volt. 1945-ben nyugatra menekült és amerikai fogságba esett, akik kiadták Magyarországnak. A népbíróság először halálra ítélte, de Ries István igazságügyi miniszter javaslatára a köztársasági elnök az ítéletet életfogytiglani kényszermunkára változtatta. Mohay a Mosonyi utcai rabkórházban halt meg.

A budapesti Deák Ferenc tér. A Vörös Hadsereg szinte rommá lőtte a magyar fővárost az ostrom idején. Forrás: Wikipédia

Budapest polgármesterei, főpolgármesterei és tanácselnökei  1945-től 1990-ig

Csorba János (Makó, 1897. augusztus 9. – Budapest, 1986. szeptember 11.)
Hivatali időszaka: 1945
Ügyvéd, kisgazdapárti politikus, a német megszállás után Budapest első polgármestere, az 1956-os forradalom idején az újjáalakult Kisgazdapárt vezetője. 1944. március 19-től, az ország német megszállása idején Csorba részt vett az ellenállási mozgalomban, novemberben a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága alelnökének is megválasztották. 1945. január 19. és május 16. közt Budapest polgármestere volt, később (1948-ig) a Közigazgatási Bíróság elnöki posztját töltötte be, a kommunista hatalomátvétel után azonban már nem kaphatott jelentős posztot, sőt 1951. június 11-én kitelepítették, és több mint két évig Dévaványán kényszerült élni. 1953 végétől folytathatta ügyvédi praxisát. Az 1956-os forradalom idején és utána a Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottságának tagja volt, korabeli újságjelentés szerint a bizottság elnöke volt.

Vas Zoltán (Budapest, 1903. március 30. – Budapest, 1983. augusztus 13.)
Hivatali időszaka: 1945
Kommunista politikus, író. Budapest történetének egyetlen olyan vezetője, aki csak középfokú végzettséggel rendelkezett. 1919-ben a kommunista terrort megvalósító tanácsköztársaságban belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1921-ben letartóztatták, de 1922-ben fogolycsere révén kiszabadult és a Szovjetunióba került. 1924-ben illegális úton, a Komintern megbízásából visszatért Magyarországra, ő lett a sztálinista ifjúsági szervezet, a KIMSZ titkára. 1925-ben letartóztatták és elítélték. 1940-ben a Szovjetunió közbenjárása révén kiszabadult. 1941-ben a Szovjetunióba távozott, a II. világháború alatt a Vörös Hadseregben harcolt. 1945-ben visszatérve vezető posztokon folytatta politikai tevékenységét, februártól a fővárosi közélelmezési kormánybiztos, májustól novemberig polgármester volt. 1956-ban, a forradalom alatt Nagy Imre kormányában közellátási kormánybiztos volt, a fővárosi élelmezéséért felelős. A forradalom leverése után Romániába internálták. 1958. augusztusában tért vissza Budapestre.

Kővágó József (Csömödér, Zala vármegye, 1913. április 8. – Linwood, New Jersey, USA, 1996. december 10.)
Hivatali időszaka: 1945-1947
Katonatiszt, mérnök, kisgazdapárti politikus. A nyilas terror és a kommunizmus üldözöttje. A Ludovika elvégzése után (1935) gépészmérnöki oklevelet szerzett (1943). 1939-től a Haditechnikai Intézet munkatársa volt, majd rövid ideig frontszolgálatot teljesített. 1944. október 15-e után bekapcsolódott a katonai ellenállási mozgalomba. Tagja Nagy Jenő vezérkari ezredes csoportjának, majd Kiss János altábornagy segédtisztjeként részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága munkájában. A Nemzeti Számonkérő Szervezet emberei 1944. november 22-én letartóztatták, majd szabadlábra került és ismét a frontra küldték. 1944. novemberétől a Kisgazdapárt tagja, 1945. május 15-től az FKgP felkérésére Budapest alpolgármestere lett. 1945. december – 1947. június között Budapest polgármestere és országgyűlési képviselő volt. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1956. szeptember 18-án szabadult. Az 1956-os forradalom idején részt vett az FKgP újjászervezésében. A forradalom vérbe fojtása után külföldre távozott, az Egyesült Államokban telepedett le. Aktív szerepet vállalt a forradalom kérdésének napirenden tartása és a szovjet katonai invenció elítélése érdekében. 1961-től 1978-ig kutatómérnök, 1978-tól 1983-ig egyetemi magántanár. Nincs szobra Budapesten.

Bognár József (Szombathely, 1917. február 5. – Budapest, 1996. november 3.)
Hivatali időszaka: 1945-1947
Közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja. Részt vesz a diktatórikus  kommunista hatalmi berendezkedés kialakításában. 1938-ban végezte tanulmányait, utána a rákosszentmihályi polgári iskolában tanított. Kisgazdapárti politikusként kapcsolódott be a közéletbe. 1946-tól 1947-ig tájékoztatási miniszter, 1947-49-ben Budapest polgármestere volt. Polgármestersége idején kezdődött meg a fővárosi autonómiájának és önálló gazdálkodásának fokozatos felszámolása, az úgynevezett népi demokratikus átalakulást segítő régi városházi igazgatási és intézményi szaktisztviselők eltávolítása. Vezető tisztségeket töltött be mind a Rákosi-, mind a Kádár-rezsimben. Bel-, illetve külkereskedelmi miniszter 1949-54, 1954-56-ban. A z 1956-os forradalom idején miniszterelnök-helyettes. Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója 1963-87-ig.

Pongrácz Kálmán (Erzsébetfalva, 1898. október 11. – Budapest, 1980. január 15.)

Hivatali időszaka: 1949-1958

Budapest, 1946. május 27. A rendőrök egy férfit igazoltatnak az utcán, és a nála lévő készpénzt ellenőrzik. A totális diktatúra kezdetei (Fotó: MTI/MAFIRT)

Várospolitikus, jogász, eredetileg esztergályos. 1945-től a fővárosi törvényhatóság, 1945-47-ben a kispesti képviselőtestület tagja. 1947-től a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár vezérigazgatója. 1949-ben Budapest első munkáskáder-polgármestere. A tanácsrendszer bevezetésével, 1950-ben pedig Budapest tanácsa végrehajtó bizottságának (VB) elnöke. E posztot nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig töltötte be. Polgármestersége évében adták át az újjáépített Lánchidat, és ekkor indult meg a budapesti troliközlekedés. Az első troli a 70 éves (valójában 71 éves) Sztálin tiszteletére a 70-es számot kapta. 1950 májusában megnyílt a Ferihegyi repülőtér, megkezdődött a metró építése (ez utóbbi 1954-ben, pénzhiány miatt leállt – lásd keretes anyagunkat), és átadták a mai Árpád hidat (akkor Sztálin híd), valamint létrehozták Nagy-Budapestet. Pongrácz VB-elnökségének első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencváros pályaudvart, 1952-ben pedig a Petőfi hidat. 1955-ben Budapesten a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága miatt elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést. 1957-ben a zaj miatt kitiltották a belvárosból a traktorokat. VB-elnökségének utolsó évében jelentette be a rendőrség, hogy a fővárosban felszámolták a prostitúciót. Ekkor épültek az első kísérleti panelházak Budapesten, a Nagy Lajos király úton.

42 évig építették 2 metróvonalat. A budapesti metróhálózat építését az 1950. szeptember 17-i minisztertanácsi határozattal rendelték el. A tervek szerint a mai 2-es metró a Népstadion (a mai Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar állomás között közlekedett volna. 1954–55-re kellett volna elkészülnie a teljes vonalnak, de az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és fél éves munka után más nagy beruházásokkal együtt le kellett állítani. A metró Örs vezér tere–Deák tér közötti szakaszát 1970. április 2-án, a Déli pályaudvarig közlekedő szakaszt 1972. december 22-én adták át. A metróépítés ürügyén barbár módon lerombolták, felrobbantották a főváros egyik ikonikus épületét, a Nemzeti Színházat. Rákosiéknak és Kádáréknak 22 évig tartott a 2-es metró megépítése. A 4-es metróvonal ügyében a főváros 1994-ben határozott arról, hogy nemzetközi eljárásrend szerint kezeli a metróvonal megvalósítását. 2014-ig, 20 esztendőn át tartott, mire a metróvonal átadásra került, ebből 16 évet fémjelzett Demszky Gábor főpolgármestersége.

Veres József (Diósgyőr, 1906. augusztus 25. – Budapest, 1993. június 29.)
Hivatali időszaka: 1958–1963
Lakatos, kommunista politikus, 1958–1963-ig Budapest tanácselnöke, 1963–70-ig munkaügyi miniszter. Tevőlegesen részt vett a forradalom vérbe fojtása után a hatalom törvénytelen megragadásában. Kádár János közeli barátja, 1956 novemberétől az MSZMP pesterzsébeti titkára. 1956 után a megtorlás kiterjesztése mellett foglalt állást. 1958. március 11-től a második Kádár-kormány majd a Kállay-kormány és a Fock-kormány munkaügyi minisztere lett. Két ízben volt országgyűlési képviselő: 1947–1951 és 1959–1965 között.

Sarlós István (Budapest, 1921. október 30. – Budapest, 2006. június 19
Hivatali időszaka: 1963-1970
Magyar politikus, az Országgyűlés egykori elnöke. Tevőlegesen részt vesz a forradalom vérbe fojtásában és a megtorlásokban. 1939-ben szerzett érettségit. A Szociáldemokrata pártba lépett be és annak ifjúsági tagozatát vezette. A második világháború során Németországban esett fogságba. 1948-tól az MDP budapesti pártbizottságán dolgozott, majd a Magyar–Szovjet Baráti Társaságnál töltött be különféle funkciókat. 1956-ban magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE-n. 1956 decemberétől a forradalmat vérbe fojtó, törvénytelen gyilkosságok és bebörtönzések elkövetőjeként ismert Budapesti Karhatalmi Ezredben („pufajkások”) szolgált. 1957 nyarától a Budapesti Pártbizottság munkatársa volt. 1963-tól Budapest Főváros Tanácsának elnöke lett. 1970-től 1974-ig a Népszabadság főszerkesztője és az MSZMP KB Agitációs és Propagandabizottságának tagja volt. 1989-ig az Elnöki Tanács elnökhelyettese.

Kelemen Lajos
Hivatali időszaka: 1970-1971
Budapesti tanácselnök.

Szépvölgyi Zoltán (Újpest, 1921. november 29. – Budapest, 2006. szeptember 12.)
Hivatali időszaka: 1971-1986
Vasmunkás, Budapest Főváros Tanácsának elnöke 1971 és 1986 között. Részt vett az 1956-os forradalom vérbe fojtásában. A Donáth – később Láng – Gépgyárban tanulta ki a vasöntőszakmát. 1940 óta vett részt a munkásmozgalomban, a pártba 1945-ben lépett be. 1946 elején kiemelték, előbb az Országos Társadalombiztosító Intézetben (OTI), majd a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, s tizenöt évet töltött az Országos Tervhivatalban. A forradalom leverésében játszott szerepe miatt – amelynek részletei egyelőre nem ismertek –  a „Magyar Szabadságért Érdemrenddel” tüntették ki 1957. október 23-án. 1962-től 1964-ig az MSZMP V. kerületi végrehajtó bizottságának tagja volt. 1964-től a Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának tagja lett, 1966-tól pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti pártbizottságának titkárává választották. Mindkét tisztségét 1989-ig töltötte be. 1970-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Budapest Főváros Tanácsának elnöke 1971 és 1986 között. Országgyűlési képviselőként vett részt a diktatúra választási és pártrendszer nélkül működő parlamentjében 1967-től 1990-ig.

Iványi Pál (Budapest, 1942. augusztus 25. –)
Hivatali időszaka: 1986-1988
Gépészmérnök, kommunista politikus, Budapest fővárosi tanácsának elnöke 1986 és 1988 között. A hatalmat (törvénytelenül) gyakorló Központi Bizottság tagja. Iványi Pál 1942. augusztus 25-én született Budapesten. Apja 1945-ben elhunyt, 1948-tól anyjával és nevelőapjával Nagykanizsán élt, ahol általános iskolába járt, majd a soproni Erdészeti Technikumban leérettségizett, egyúttal technikusi oklevelet szerzett. Elhelyezkedett segédmunkásnak, 1967-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1969. decembertől a Kísérleti és Kutatási Főosztály Motorkutató Laboratóriuma vezetőjeként dolgozott. 1969-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba és az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskoláját is elvégezte. Aktív pártpolitikai életet élt, megfordult a MALÉV-nél, mint pártbizottsági titkár, majd 1980-tól MSZMP Budapesti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője lett, 1984. decemberében felkérték a pártközpontba gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettesnek, amit el is fogadott, később a Központi Bizottságnak és a Politikai Bizottságának is tagja lett. Németh Miklós kormányában Gazdaságstratégiai Munkabizottságot vezette.

Bielek József (Budapest, 1934. február 6. – Budapest, 2008. november)
Hivatali időszaka: 1988-1989
A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának utolsó elnöke. 1976-tól dolgozott Budapest Főváros Tanácsánál, mint munkaügyi főosztályvezető, bizottsági titkár és általános alelnök. 1988-tól 1989-ig tanácselnök-helyettes, majd 1989 és 1990 között a Fővárosi Tanács elnöke volt. Bielek József segítette az önkormányzati rendszerre való átállást.

Budapest főpolgármesterei 1990 után

A kommunista diktatúra összeomlása után nem folyatódott a közjogi hagyomány: a magyar fővárosnak nem egy főpolgármestere és egy polgármestere lett, a végrehajtó hatalmat gyakorló hivatalnokot tehát nem ellenőrzi egy másik, ami alkalmat adhat a törvénytelenségekre.

Demszky Gábor (Budapest, 1952 – )
Hivatali időszaka: 1990-2010
Jogász, szociológus. Szülei az MSZMP tagjai és káderei. Az egyetlen városvezető Budapest történetében, akit tojással dobáltak meg a főváros lakosai. Nagyapja, Demszky Rudolf Heller Ágnes tanulmánya szerint, „kommunában” élt és tanított a sztálini Szovjetunióban, a tömeggyilkosságok részévé vált Kirgizisztánban. Demszky Gábor személyes anyaga ÁBTL-ban (Történeti Hivatal) mindmáig nem kutatható. A Kádár-rendszerben betöltött esetleges szerepe egyelőre teljességgel nem ismert. 1988-ban alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a belőle kialakuló Szabad Demokraták Szövetségének. 1990. október 31-én Budapest főpolgármesterévé választották. 1990-től 2010-ig főpolgármester (négyszer választották újra). Az M4-e s metró Demszky főpolgármestersége alatt 16 éven keresztül, 1994-től mandátuma végéig, 2010-ig „épült”, ám nem került átadásra (lásd keretes anyagunkat). Ezt a metróvonalat Demszky Gábor utódja, Tarlós István időszakában adták át, 2014-ben 20 esztendővel az építkezés megkezdése után. Főpolgármestersége idején adták át a Lágymányosi hidat. A szintén ebben az időszakban átadott Nemzeti Színház állami telken, a kormányzat felügyelete alatt épült fel. Felháborodást váltott ki Demszky Gábor főpolgármesteri időszakában Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitányának 2006-os kitüntetése, amely alig pár héttel a 2006-os véres állami terror és rendőri erőszak után történt meg. A szintén az ő időszakához kapcsolódó, sorozatos BKV-botrányok hatására több tanú is terhelően vallott Hagyó Miklós alpolgármesterre és Mesterházy Ernőre, Demszky főtanácsadójára. Az Index című internetes újságnak 2010 februárjában Demszky Gábor úgy nyilatkozott, hogy politikai értelemben emiatt ő is felelős a kialakult helyzetért, mivel Antal Attila kinevezését ő is támogatta. A főpolgármesteri székről azonban nem kívánt lemondani. Kiállt viszont amellett, hogy Sztálin továbbra is Budapest díszpolgára maradhasson. 2007. március 15-én ünnepi beszédét Demszky már az ellene tüntető budapestiek hatalmas tömege előtt tartotta. Az ünnepség során folyamatosan kifütyülték és tojással dobálták meg. Demszky Gábor főpolgármesterségének végére a Margit-híd felújításának súlyos botránya tett pecsétet. Bukása után egy ideig még televíziós nyilatkozatokat adott. “Civilben” előszeretettel viselt egy kirgiz sapkát, ez a különleges ruhadarab a családi múltra utal.

Tarlós István (Budapest, 1948. május 26. –)
Hivatali időszaka: 2010-2019
Mélyépítő mérnök, politikus. Budapest közigazgatásának az első olyan vezetője 1944 tavasza óta, akinek személye nem kötődik valamely, a hatalmat a múltban vagy a jelenben törvénytelenül gyakorló csoporthoz. 1990 és 2006 között Budapest III. kerületének (Óbuda-Békásmegyer) polgármestere, 2010-ben néhány hónapig országgyűlési képviselő. Főpolgármesteri tevékenységének egyik jelmondata a város rendezettségének megteremtése volt. Módosították 2013. június 12-én az elavult fővárosi taxirendeletet, egységesítették a korábban visszaélésre alkalmat adó, különböző tarifákat, a taxik színét és műszaki követelményeit. A városvezetés megállította Budapest eladósodásának folyamatát. Visszavásárolták a Fővárosi Vízművek kisebbségi részvénycsomagját, visszavették külföldi kézből a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzemeltetését. Több évtizedes előkészítést követően 2014. március 28-án elkészült Budapest negyedik metróvonala. Felújították a 3-as metró vonalának metrószerelvényeit is. Megindult a a budai fonódó villamoshálózat létrehozása, megnyitották a Bálnát. Megújult a Margitsziget, a Széll Kálmán tér, visszanyerte eredeti szépségét a Kossuth tér és a Parlament,  illetve a Várkert Bazár, megújult Orczy-kert és a Ludovika Campus. Megkezdődött Budapest legfontosabb gyűrűirányú villamosvonalainak – az 1-esnek és a 3-asnak – a felújítása.  A 2019. október 13-i önkormányzati választáson is indult a főpolgármesteri székért, de végül alul maradt (44,1%) az ellenzéki Karácsony Gergellyel (50,86%) szemben. A választás után az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott lett.

Budapest, 2020. március 30. Az üres Kossuth Lajos tér a fővárosban a kijárási korlátozás alatt. Lassú felépülés (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Karácsony Gergely (Fehérgyarmat, 1975. június 11. –)
Hivatali időszaka: 2019-
Politológus, politikus, egyetemi tanársegéd és adjunktus (bár ezt a tevékenységét az Oktatási Hivatal vizsgálat szerint jogszerűtlenül folytatta). 2002 és 2008 között a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságán dolgozott politikai tanácsadóként. 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő (Lehet Más a Politika, majd Párbeszéd Magyarországért). A 2014-es önkormányzati választáson Budapest XIV. kerülete (Zugló) polgármesterének, a 2019-es önkormányzati választásokon Budapest főpolgármesterének választották meg.  2021. május 15-én Nyírtasson jelentette be, hogy elindul az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelölti előválasztásán a Párbeszéd, az MSZP, és az LMP színeiben. 2021. október 8-án bejelentette, hogy – nyertes pozíciója ellenére – visszalép Márki-Zay Péter javára. Kezdeményezései közül, az úgynevezett méhlegelők és a budapesti biciklisávok váltak közismertté. Hivatali ideje alatt indult el a – az előző városvezetés által előkészített – Lánchíd felújítása.

Méhlegelő; Fotó: facebook.com

 

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még