logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Megnéztük az Elk*rtukot, érdemes volt felkavarni az állóvizet

| Szerző: hirado.hu
A ma mozikba került Elk*rtuk kíméletlenül kihasználja a valós politikai háttérből adódó ziccereket, a legnagyobb pozitívuma mégis az, hogy a 2006-os eseményeket nem vagy csak felszínesen ismerő néző számára önálló, szórakoztató filmként is megállja a helyét.

 

A hetek, sőt hónapok óta tartó láznak és üzengetésnek a mai nappal vége, moziba került az Elk*rtuk, a 2006-os októberi rendőrterror és kormányzati válság háttere elé komponált politikai krimi. A filmmel kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy képes lesz-e önálló alkotásként, a politikai jelzőt elhagyva, egyszerű krimiként és az események ismerete nélkül is megnézhető jó filmként a moziba csábítani a közönséget. A rövid válasz: sikerült.

Mert hiába az elmúlt időszak intenzív, helyenként virális kampánya, az legfeljebb arra elegendő, hogy a nyitóhétvégén sokan akarják megnézik a filmet, megosszák élményüket, jó esetben pedig biztassanak másokat is arra, hogy jegyet váltsanak az Elk*rtukra.

A marketingesek, amit lehetett megtettek, és bejött Kálomista Gábor főproducer hadiösvényre lépése is, hiszen heteken át téma volt, hogy politikai okokból akarják megakadályozni, hogy minél több emberhez eljusson az őszödi beszéd kiszivárgását és az azt követő eseményeket feldolgozó film. Úgy tűnik, hogy érdemes volt felkavarni az állóvizet, hiszen nemcsak a multiplexek, de az ország összes art mozija is vetítheti a filmet, igaz, ez jó eséllyel köszönhető a nagy érdeklődésnek is. Egy gyors keresés alapján a legnagyobb magyarországi mozilánc premiernapi vetítésein szép számmal látni foglalt helyeket, sőt akad előadás, amelyre már csütörtök reggelre minden jegy elkelt.

Jelenet az Elk*rtuk című filmből

Kálomista fontos csatát nyert ezzel, hiszen olyan világban élünk, amelyben a szájreklám mindent visz, ahol az ajánlás a király, és ha a nézőnek tetszik a film, akkor a szóbeszéd segítségével hatalmas sikereket lehet elérni. Az első értékesítési adatokat és a filmet látva erre az alkotóknak minden esélye megvan, mert az Elk*rtuk nemcsak azoknak lesz izgalmas, akik a 2006-os valós események filmes megvalósítására vagy a megjelenő politikusok és politikai szereplők megformálására kíváncsiak, de szórakoztató két órát kapnak azok is, akik egyszerűen egy izgalmas mozi megnézésével szeretnének kikapcsolódni.

A producerek jó döntést hoztak azzal, hogy külföldi rendező kezébe adták az irányítást, hiszen Keith English jól manőverez a fikciós történet előre vitele és a valós események feldolgozása közötti mezsgyén, utóbbiak közül azokat az elemeket hangsúlyozva, amelyek valóban szükségesek a film cselekményének kibontásához.

Keith English mellett a spanyol Josep M. Civit operatőrként vett részt a munkában, de rajtuk kívül az Elk*rtuk magyar filmesek alkotása. Magyar készítésű a forgatókönyv, magyarok feleltek a vágásért, a zenéért és a látványért is, és úgy tűnik, hogy az egykor szebb napokat látott hazai filmgyártásban kezd beérni az a munka, ami még Andy Vajna vezetésével egy évtizeddel ezelőtt megindult. Néhány apróságtól eltekintve az egész filmen érződik, hogy az iparág szereplői hajlandóak tanulni a Magyarországon egyre nagyobb számban forgó hollywoodi produkcióktól. Eltűntek azok a korábban szinte kötelező elemként használt, a való életben soha elő nem forduló, kényszeredett párbeszédek, amelytől a nézőn erőt vesz a szekunder szégyenérzet és maníros színészi játékot is legfeljebb nyomokban tartalmaz a film.

Apropó, színészek. A szereplőválogatás jól sikerült, a másodhegedűsök teszik a dolgukat, a valós személyeket játszók esetében ismerős gesztusokat is felfedezhetünk, de az igazi telitalálat a két főszereplő. A Rékát játszó Bánovits Vivianne már A pillangóban megmutatta, hogy új csillag van születőben, Mózes András viszont Nándi megformálásával most robbanhat be igazán a köztudatba.

Jelenet az Elk*rtuk című filmből

Kettejük párosa az Elk*rtuk sikerének egyik kulcsa, hiszen az ő nyomozásuk adja a cselekmény legfontosabb elemét és a színészek nem okoznak csalódást. Az adott pillanatban egyikőjük sem akar többnek lenni annál, mint amit a film keretei számukra megengednek: két átlagos ember, akik akaratuk ellenére találják magukat az események középpontjában és erre emberi módon reagálnak. Ki így, ki úgy.

Színészi játékuk mellett a forgatókönyv dicsérete is, hogy a film egyikőjükből sem akar csak pozitív jegyekkel bíró karaktert gyártani, mindkettőjüknek vannak jó és rossz tulajdonságai és a cselekmény előrehaladtával sem válik belőlük mindent és mindenkit játszi könnyedséggel legyőzni képes szuperhős.

Az Elk*rtuk teljesíti azt, amit az alkotók ígértek: az őszödi beszéd kiszivárgását követő megtörtént eseményeket fikcióval vegyítve szállít egy olyan filmet, amelyben az is megtalálja az érdekes elemeket, akit a politikai vonal érdekel, azok sem fognak csalódni, akik a politikától függetlenül egy szórakoztató magyar filmet szeretnének látni, de érdemes azoknak is megnézni, akik kíváncsiak arra, hogy mi is zajlott Magyarországon 15 évvel ezelőtt.

Jelenet az Elk*rtuk című filmből

 

 

 

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még