
Járgányügyi korlátozások
A Greenpeace még 2019 januárjában indított petíciójához összesen 45 ezer aláírást gyűjtött össze. Ebben azt kérték a fővárostól, hogy 2026. szeptember 1-ig fokozatosan tiltsa ki a dízelautókat és más szennyező járműveket Budapestről, ezzel együtt vonják ki a dízelüzemű BKV-buszokat, és hozzák nyilvánosságra ennek ütemtervét.
Karácsony csak idén júliusban reagált: ő is szorgalmazta a korszerűtlen autók elleni fellépést. Céldátumot ugyan azóta sem jelölt meg, említette ugyanakkor az EU nagyvárosaiban gyakran hangoztatott, 2030-as határidőt, és megígérte, hogy még az idén a közgyűlés elé kerül a kérdés. Amennyiben végül a Levegő Munkacsoport javaslatával egybecsengő döntés születik, a dízeljármű-tulajdonosoknak fájhat a fejük.
A javaslat szerint ugyanis már jövőre, 2022 júliusától fokozatosan bevezethetik a korlátozást. Először a védett övezetekben, majd a körutak által határolt területen, végül pedig úgy, hogy a főváros területén 2024-ben csak Euro 4-esnél, 2026-ban pedig csak Euro 5-ösnél jobb besorolású dízelautókkal lehessen közlekedni.
Mondanunk sem kell, a dízeltiltás szembeköpi a kispénzű autósokat, és a fővárosi autópark jelentős része tűnhet el az utakról.

Főpolgármester-jelöltként Karácsony 2019-ben azzal kampányolt, hogy „Budapest mindannyiunk közös otthona, ahol nincsenek első- és másodrangú állampolgárok”. Pedig olybá tűnik, hogy intézkedései és víziói alapján a főpolgármester másodrangú állampolgárként tekint a budapesti autósokra.
Ellenérzése abból is fakadhat, hogy nincs jogosítványa, a hivatalos verzió szerint azért, mert nem is akar autót vezetni, a sajtónak név nélkül nyilatkozó egykori vezetésoktatói szerint azonban a baloldali politikus folyton bizonytalankodott az utakon és többször is megbukott a vizsgán.
Adóemelések patrónusa
Karácsony az egyik baloldali miniszterelnök-jelöltként júliusban gazdasági programot hirdetett. Az elhanyagolt főpolgármesteri székből kikapaszkodó karrierpolitikus a rendszerváltás utáni baloldali kurzusok gazdasági gyakorlatához igazítva elképzeléseit kőkemény megszorításokról vizionál:
egyebek között vagyonadót, zöldadót és zöldilletéket is bevezetne, szolidaritási adót vetne ki egyes nyereséges vállalkozásokra, de globális minimumadóval is megsarcolná a hazai cégvilág szereplőit. Mindemellett átalakítaná a személyi jövedelemadó rendszerét, a havi egymillió forint feletti bérekre pedig extra adót vetne ki, ráadásul büntetőadóval sújtaná azokat, akik többet akarnak dolgozni.
Az egymillió forint feletti bruttó bérekre kivetett pluszadóra válaszul újraserkenne a trükközés és a feketézés, számos szakember pedig külföldön próbálna inkább szerencsét. A módszer minden adófizetőnek ismerős lehet, aki nem szenved amnéziában: kísértetiesen hasonlóan festett az adórendszer Gyurcsány Ferenc regnálása idején.
Nem gépnek való vidék
Eddig megválaszolatlan kérdés, hogy a felesleges, kihasználatlan biciklisávok bevezetésével, az észszerűtlenül, eg időben zajló felújításokkal és útlezárásokkal kialakult forgalomlassulás és gigantikus dugók, valamint a „méhlegelőkként” megjelölt fővárosi flóra mennyiben járulnak hozzá a budapesti légszennyezettség csökkenéséhez, a zöld Budapest víziójának megvalósításához. Intézkedéseivel ugyanis Karácsony folyamatosan büntette az autósokat, a kényszerű araszolások és a járművek üresben járatása miatt még nagyobb környezetszennyezést eredményezve a tűrőképesség határait feszegető gigadugókkal.
A városvezető egyebek között figyelmen kívül hagyja a sokszor szűkös időhöz vagy határidőhöz kötött árufuvarozók, az agglomerációban lévő vagy budapesti otthonuktól sokszor távolabbi munkahellyel rendelkezők, a gyermekeiket iskolába és egyéb délutáni elfoglaltságaikra szállító családosok érdekeit.
„Az a helyzet, hogy a Nagykörút ma Magyarország legforgalmasabb kerékpársávja” – közölte egy vele készült vloginterjúban, hozzátéve, esze ágában sincs felülbírálni a kerékpársávokat illető döntéseket.

Emlékezetes üzenete az autósoknak az volt, hogy
Szálljanak ki a kocsiból, és menjenek gyalog.
Az autósok helyzetét ronthatja, hogy a Levegő Munkacsoport nemrég petíciót indított, amellyel egy a Budapest területére belépő járművekre kivetett 500 forintos napi dugódíj (azaz kilométer- és szennyezésarányos útdíj) bevezetésére kívánnak nyomást gyakorolni Karácsonyékra. Azt akarják elérni, hogy a főváros készítsen egy megvalósíthatósági tanulmányt a dugódíj bevezetéséről.
A körút autós kapacitásának javítására tett intézkedés, a villamosbarát lámpaprogram felszámolása is súlyos aránytévesztésnek bizonyult, a „legzöldebb” tömegközlekedési mód lassítása ugyanis utasok százezreit érinti hátrányosan. Tudniillik – legalábbis a főpolgármesternek biztosan, hogy – villamossal háromszor annyian utaznak a körúton, mint autóval, és legalább 15-ször annyian, mint biciklivel.
A főváros baloldali vezetése egyszerre indított el több közlekedési csomópontot érintő építkezési-felújítási munkaprogramot, így nyár eleje óta már szinte lehetetlen közlekedni Budapesten a dugók miatt.
Az Idősebb Antall József rakparton június 7-én kezdődött meg az építkezés, majd felújítási munkálatainak megkezdésével a Lánchidat is lezárták. A Blaha Lujza tér átalakítása miatt a Lánchíd elkerülő tengelyének kinézett útvonalon is elkezdték törni az aszfaltot július elején. Hiába az autósoknak meghagyott egyetlen forgalmi sáv, a szűkítések miatt azóta minden napszakban hatalmasok torlódásokkal kell számolniuk. A pesti alsó rakpart elvileg az év végéig, a Lánchíd másfél évig lesz lezárva, a Blaha Lujza tér átépítése pedig jövő év végén fejeződik be. Szép kilátások.

Elvadult tájon gazolok
A zöld Budapest Karácsony legmarkánsabb ígéretei között szerepelt, ám a vállalások csődbe torkollottak. Míg Tarlós István betartotta ígéretét és hivatali idejének utolsó éveiben a főváros tízezer fát ültetett el, addig a X. és a XVIII. kerület után a legtöbb fát éppen Zuglóban, a zöldpolitikusként tetszelgő Karácsony nevéhez még XIV. kerületi polgármesterként és jelenleg főpolgármesterként is fák százainak a kivágatása fűződik.
A budapesti klímavészhelyzet kihirdetése után főpolgármesterként fát alig ültetett, azonban ültetett olyan levitézlett közszereplőket a jól tejelő fővárosi posztokra, mint például Draskovics Tibor vagy Vágó István.
A zöldpolitikai kezdeményezések közül a mobil klímaerdő projekt sem ütötte át a naiv dadaista elképzelések betonfalát, nem véletlen, hogy a Karácsony-cirógató sajtó felületein ezzel kapcsolatban sem olvashatunk sikertörténetekről.
A Zuglóba ígért „klímaerdő” helyett csak néhány facsemetét telepítettek a kerületbe, azok is kiszáradtak.
A gyorsan kivitelezhető zöldfogadalmak egyike a Városháza előtti, javarészt önkormányzati parkolóként használt terület parkosítása volt, de a budapestiek eddig nem kapták vissza a Városháza parkot, és bizonytalan az is, hogy birtokba vehetik-e még egyáltalán a Karácsony-kurzusban. A szívmelengető és grandiózus, majd csöndben elhalt ígéretek között a főpolgármester azt is vállalta, hogy minden fővárosi újszülött után ültetnek egy fát, valamint, hogy létrehozzák a budapesti nagyerdőt, a város legnagyobb telepített parkerdejét Csepelen és a Ferencvárosban, ám
az „új tüdőt Budapestnek” vezérgondolatáról azóta sem hallottunk, felszívódott egy logikai buborékban.

A méhlegelők terve, azaz a Vadvirágos Budapest extenzív gyepgazdálkodási programja Karácsony 2019-es választási kampányában még nem szerepelt, de a járványidőszakban már egy tollvonással több mint huszonnyolc hektárnyi területet vontak ki az állandó kaszálás alól a fővárosi parkokban és zöldsávokban. Érdekes, hogy míg a Főkert által kaszált terület a méhlegelők miatt zsugorodik, a tavaly kaszálásra fordított pénzösszeg 22 millió forinttal nőtt az idei költségvetési tervezetben.
A Nem gaz, méhlegelő feliratú táblák jobb esetben megmosolyogtatók, hiszen a mai napig többnyire vadvirágmentes, burjánzó növényzet inkább a kullancsot, a kutyákra veszélyes toklászt és az allergizáló parlagfüvet, mint a beporzó rovaroknak valóban fontos életteret juttatják a budapestiek eszébe.
Hajléktalan rekonkviszta
Karácsony hangsúlyos ígéretei között szerepelt, hogy érezhetően csökkentik a közterületeken a hajléktalanságot. Szemmel láthatóan ez a vállalás is fordítva sült el:
Budapest belső kerületeiben az utcákat, parkokat, aluljárókat ellepik a hajléktalan emberek.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szociális munkások beszámolói szerint az éjjeli menedékeken éjszakázó, gyakran cserélődő hajléktalanokat rendre összecsipkedik az ágyi poloskák, a szállókon azonban lehetetlen kiirtani az élősködőket. Mindennek kellemetlen következménye az is, hogy a BKV járatain utazó hajléktalan emberek újra és újra átfertőzik a tömegközlekedési eszközöket, ahonnan az utasok hazahurcolják otthonaikba az élősködőket. A BKV mindeközben csakis rendkívüli szennyezés esetén, illetve évi két alkalommal végez vegyszeres tisztítást a járművein.
A hajléktalanság a Józsefvárosban a legszembetűnőbb, ahol a Kocsis Máté polgármestersége alatt tapasztalt javulás után Pikó András idején a visszájára fordult: a VIII. kerület újra az egykor hírhedt „Nyócker” régi állapotait kezdi idézni.
Általános jelenség a bűz, a mocsok, a köztereket sok helyen ellepő és teleszemetelő drogosok és a hajléktalan emberek látványa.
De Pikó territóriuma nem az egyetlen, ahol megszűnt a korábbi, jobboldali irányítás alatt tapasztalt prosperitás. Karácsony kétéves főpolgármesteri működése szinte minden balliberális többséggel vezetett városrészben megidézi a Demszky-korszak polgárhergelő gyakorlatát. Az Örs vezér téren például erőszakos koldusbanda váltott ki félelmet az emberekből, végül a rendőrség határozott fellépése vetett végett a csoporthoz köthető atrocitásoknak. A várost közben ellepi a szemét.

Gyere, és kiabáld, hogy Váj-em-szí-éj!
Liberális városvezetőként és miniszterelnök-jelöltként gyakorolt gesztusaival Karácsony természetesen a szivárványos identitásháborúból is kiveszi a részét. Soha nem hagyta homoszexuális érzékenyítő propaganda nélkül a fővárosiakat.
Az LMBTQ-ideológia mátrixából kiszabadult politikai erők iránymutatására Karácsony proponálta a főváros imázscégét, azaz a Fővárosi Önkormányzat hivatalos turisztikai, kulturális és marketingszervezeteként működő Budapest Brand Nonprofit Zrt-t., amelynek közpénzből fenntartott egyes felületeit gyakran használják a gyermekvédelmi törvény elleni hangulatkeltésre, és az „elfogadó város” genderbarát propagandájának terjesztésére.
Ennek része volt egyebek között annak bizonygatása, hogy miért szükséges melegszervezeteknek az iskolákban a homoszexualitásról felvilágosítást tartani, miközben arról is győzködték a budapestieket, hogy mindenképpen vegyenek részt a Pride melegfelvonuláson. Mindezt természetesen közpénzből.
Karácsony előszeretettel jelenik meg és mond érzékenyítő beszédet az éves budapesti melegfelvonulásokon is. Az idei Pride-hónap tiszteletére és idejére a szivárványos zászló ráadásul kikerült a budapesti Városházára – és a balliberális vezetésű önkormányzatok épületére – is.
Március 15-én viszont csak elvétve lehetett nemzeti színű lobogóba botlani Budapesten.

Magas barna férfi, felemás cipőben
A Karácsony Gergelyt ért számos kritika egyrészt a főpolgármester joviális mamlasz karakterének árnyalásában jeleskedik:
egy, az álmatagságát millió dolláros bölcsészmosollyal kompenzáló óriáslajhár képe vetül a választópolgár szeme elé, amit jócskán felerősít a miniszterelnöki ambíciók miatt háttérbe szorult főpolgármesteri aktivitás, az állítólag többször is elbukott jogosítvány, az angolnyelv-tudás, a doktori fokozat és az egykori oktatói munkavégzéshez szükséges alapvető feltételek hiányának, valamint a diploma létjogosultságának a firtatása.
Budapest főpolgármestere, a daliásabb korszakaiban is csupán kétszázalékos támogatottsággal bíró Párbeszéd Magyarországért társelnöke vitathatatlanul zavarba ejtő személyisége a magyar politikai életnek. Legalábbis, abban az értelemben bizonyosan, hogy magabiztosság és karizma terén hozzá hasonlóan vértezetlen, önnön kijelentéseinek cáfolatával, vállalásainak kudarcával haknizó karrierpolitikus nemigen vágtatott még magasabbra a magyar közélet bifrösztjén.